A rúpa a hinduizmusban és a buddhizmusban általában az anyagi tárgyakra vonatkozik, amely főleg a megjelenésre vonatkozik.
2. Ábra: A páli kánon hatok hat csoportja:
|
|
|
észlelési tartományok
|
→
|
|
é r z é s e k
|
|
→
|
|
s ó v á r g á s
|
|
|
|
"belső" érzékelés szervei
|
<–>
|
"külső" érzékelés tárgyai
|
|
|
↓
|
↓
|
↓
|
kapcsolat
|
↓
|
↑
|
|
tudatosság
|
|
|
- A hat belső érzékelési tartomány a szem, fül,
orr, nyelv, test & tudat.
- A hat külső érzékelési tartomány formák,
hang, szag, íz, érintés & mentális tárgyak.
- Érzékszerv-specifikus tudatosság lép fel, amely függ
a belső és külső érzékelési tartományoktól.
- A kapcsolat a belső és a külső érzékelési tartomány
valamint a tudatosság kapcsolódása.
- Az érzés a kapcsolattól függ.
- a sóvárgás az érzéstől függ.
|
Forrás: MN 148 (Fordította: HoD, 2009) részletek
|
Általánosságban véve a rúpa buddhista fogalom az anyagi forma kifejezésére, amelybe beletartozik mind a test és a külső anyagok.
A páli kánonban a rúpa háromféle szövegkörnyezetben szerepel:[1]
- rúpa-khandha – „anyagi formák”, az öt aggregátum (khandha) közül az egyik, amelyekkel minden jelenség kategorizálható (lásd 1-es ábra).
- rúpa-ájatana – „látható tárgyak”, az érzékszervek közül a szem által érzékelhető tárgyak, a szem az egyik érzékelési alap (ájatana), amellyel a világ észlelhető (lásd 2-es ábra).
- námarúpa – „név és forma” vagy „tudat és test”, amely a függő keletkezés láncolatában (paticcsa-szamuppáda) a tudatból keletkezik, és amely elvezet az érzékelési alapok fellépéséhez.
Ezen kívül, általánosságban a rúpa azokra a szobrokra is vonatkozhat, amelyek valamelyik buddhát ábrázolják – lásd: buddharúpa.
A rúpa nem a materializmus által leírt metafizikai szubsztancia. Az anyagi mivoltján felül a rúpa azt is jelenti, hogy érzékszervvel érzékelhető — például egy tapintható tárgy. Valójában a rúpa fontosabb jellemzője az, hogy érzékelhető, mint hogy anyag: minden máshoz hasonlóan, a rúpát is a funkciójával lehet meghatározni.[2] Anyagként a rúpát hagyományosan kétféleképpen szokták elemezni: négy elsődleges elemként (páli, mahábhúta); illetve 10 vagy 24 másodlagos elemként.
A létező rúpa a négy elsődleges vagy nem származékos elemből áll:
Az Abhidhamma-pitakában és a későbbi páli irodalmakban,[3] a rúpa további elemzésre kerül tíz, huszonhárom, vagy huszonnégy másodlagos vagy származékos (upádá) anyagként. A tíz másodlagos anyag a következő:
- szem
- fül
- orr
- nyelv
- test[4]
- alak
- hang
- szag
- íz
- érintés[5]
A huszonnégyes felsoroláskor a következő 15-öt adják hozzá a fent tíz első kilenc tagjához:
- nőiség
- férfiasság vagy virilitás
- élet vagy vitalitás
- szív vagy szív-alap[6]
- fizikális jelzések (szándékot kifejező mozdulatok)
- hangjelzések
- tér elem
- fizikális könnyedség vagy pozitivitás
- fizikális képlékenység vagy plaszticitás
- fizikális alkalmasság vagy kezelhetőség
- fizikális csoportosulás vagy integráció
- fizikális megnövelés vagy karbantartás
- fizikális korosodás vagy elmúlás
- fizikális állandótlanság
- étel[7]
Összesen 23 származéktípus található, például az Abhidhamma-pitakában található Dhamma-szanganíban (pl., Dhs. 596), amely kihagyja a szív-alapot.[8]
- ↑ Lásd pl. Hamilton (2001), p. 3 és passim.
- ↑ Dan Lusthaus, Buddhist Phenomenology: A Philosophical Investigation of Yogācāra Buddhism and the Chʼeng Wei-shih Lun. Routledge, 2002, page 183.
- ↑ Hamilton (2001), p. 6.
- ↑ Itt a "test" (kája) arra utal, amely érzékel ("érintés", phoṭṭhabba). Az Upanisadokban a "bőr" szót használják "test" helyett (Rhys Davids, 1900, p. 172 n. 3).
- ↑ Az első tíz másodlagos elem ugyanaz, mint az első öt (fizikai) érzékszervi alap és a tárgyaik (pl. lásd: Hamilton, 2001, pp. 6-7).
- ↑ A Vsm. XIV, 60 (Buddhagósza, 1999, p. 447) szerint a szív-alap nyújtja az anyagot a tudat és a tudat-tudatosság támogatásához. A Szutta-pitaka nem állapítja meg a tudat szféra (ájatana) anyagi alapját.
- ↑ A 24-es lista például megtalálható a Viszuddhimaggában (Vsm. XIV, 36 ff.) (Buddhagósza, 1999, pp. 443 ff.; és, Hamilton, 2001, p. 7).
- ↑ Összehasonlításként: Dhs. 596 (Rhys Davids, 2000, p. 172) és Vsm. XIV, 36 (Buddhagósza, 1999, p. 443).
- Buddhagósza, Bhadantācariya (trans. from Pāli by Bhikkhu Ñāṇamoli) (1999). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle, WA: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions. ISBN 1-928706-00-2.
- Hamilton, Sue (2001). Identity and Experience: The Constitution of the Human Being according to Early Buddhism. Oxford: Luzac Oriental. ISBN 1-898942-23-4.
- Monier-Williams, Monier (1899, 1964). A Sanskrit-English Dictionary. London: Oxford University Press. ISBN 0-19-864308-X. Retrieved 2008-03-06 from "Cologne University" at http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/scans/MWScan/index.php?sfx=pdf.
- Rhys Davids, Caroline A.F. ([1900], 2003). Buddhist Manual of Psychological Ethics, of the Fourth Century B.C., Being a Translation, now made for the First Time, from the Original Pāli, of the First Book of the Abhidhamma-Piṭaka, entitled Dhamma-Saṅgaṇi (Compendium of States or Phenomena). Whitefish, MT: Kessinger Publishing. ISBN 0-7661-4702-9.