-
A szalicilaldoxim Schiff-bázis ligandum réz(II)-komplexe
-
A szalén gyakran használt négyfogú ligandum, komplexképzés közben deprotonálódik
-
A Jacobsen-katalizátor királis szalén ligandumból származtatható
A Schiff-bázisok (nevüket Hugo Schiff német kémikusról kapták) R2C=NR' (R' ≠ H) általános képletű vegyületek.[1][2] Az iminek egyik alcsoportjának tekinthetők, nevezetesen szerkezetüktől függően szekunder ketiminek vagy szekunder aldiminek. Gyakran az azometin kifejezés szinonimájaként használják, ez specifikusan a szekunder aldimineket (R–CH=NR', ahol R' ≠ H) jelenti.[3]
Elnevezésükre számos különleges szabályrendszer létezik. Például egy anilinból levezethető Schiff-bázis neve, amelyben R3 fenilcsoport, anil,[4] míg a bisz-vegyületeket többnyire szalén-típusú vegyületeknek hívják.
A Schiff-bázis elnevezést rendszerint olyankor használják, amikor fémionok koordinációs vegyületének ligandumaként szerepel a vegyület. Ilyen komplexek a természetben is előfordulnak, például a korrin, de többségük szintetikus eredetű, és fontos katalizátorok, például a Jacobsen-katalizátor előállításához használják őket.
Alifás vagy aromás aminok és karbonilvegyületek nukleofil addíciós reakciójában először hemiaminál képződik, melyből vízvesztéssel imin keletkezik. Jellegzetes reakció például a 4,4′-diaminodifenil-éter reakciója o-vanillinnal:[5]
A Schiff-bázisok gyakori enzimatikus intermedierek amin – például lizil terminális csoportja – és kofaktor vagy szubsztrát ketocsoportja közötti reverzibilis reakciókban. A PLP enzim kofaktor a lizillel Schiff-bázist képez, és transzaldiminálással szubsztráttá alakul.[6] A retinal kofaktor hasonló módon a rodopszinnal (az emberi rodopszinnal is, a 296-os lizinen) Schiff-bázist képez, ami a fényérzékelés mechanizmusának kulcsfontosságú része.
A szubsztráttal Schiff-bázist képező enzimre példa a glikolízis során végbemenő, fruktóz-1,6-biszfoszfát aldoláz által katalizált reakció, valamint az aminosavak lebontása.
A koordinációs kémiában gyakran használnak Schiff-bázis ligandumokat. Az imincsoport nitrogénje bázikus és pi-akceptor tulajdonságokat mutat. A ligandumként használt vegyületek jellemzően alkil-diaminok és aromás aldehidek származékai.[7]
Az aszimmetriás szintézisekben használt első ligandumok egyike a királis Schiff-bázisok voltak. 1968-ban Nojori Rjódzsi kifejlesztett egy réztartalmú Schiff-bázis komplexet a sztirol fém-karbenoid ciklopropánozására.[8] Ezen munkájáért 2001-ben megosztott kémiai Nobel-díjat kapott.
A konjugált Schiff-bázisok erős fényelnyelést mutatnak a spektrum UV-látható tartományában, ezt használják ki az – olajok és zsírok oxidatív romlásának mértékét leíró – anizidinszám meghatározásához.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schiff base című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.