Siemens-Schuckert D.IV | |
Funkció | vadászrepülőgép |
Gyártó | Siemens-Schuckert-Művek |
Sorozatgyártás | 1918 május – 1919 nyara |
Gyártási darabszám | 123[1] |
Első felszállás | 1917 vége |
Szolgálatba állítás | 1918 augusztus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Siemens-Schuckert D.IV témájú médiaállományokat. |
A Siemens-Schuckert D.IV egy a Siemens-Schuckert-Művek által előállított együléses német vadászgép volt az első világháború utolsó hónapjaiban és a háború legkiválóbb német vadászgépének számított.[2]
A D.IIc prototípusból és a korábbi Siemens-Schuckert D.III modellből D.IV megjelöléssel fejlesztett ki Harald Wolff mérnök egy magassági vadászgépet keskenyebb szárnyfelületekkel, melyből 280 darabot rendeltek meg. A mindössze 1 m szélességű szárnyfelülete révén a korábbi variánsnál gyorsabb tudott lenni, miközben a fordulékonyságából és a nagy magasságban való teljesítményéből sem veszített.
Wolff a következőnek szánt variánst 1918 májusában mutatta be Siemens-Schuckert D.V megjelöléssel egy adlershofi összehasonlító repülés alkalmával. 1919-ben még két felsőszárnyas kialakítású Siemens-Schuckert D.VI-ost teszteltek,[3] mely az első olyan gép volt, amelyik ledobható póttartályokkal volt felszerelhető és 220 km/h volt a végsebessége, a hatótávolsága 450 km volt és mindössze 8,3 perc alatt érte el a 8000 méteres magasságot. Ez a repülőgép a Siemens-Schuckert E.I jelölést kapta. Ezzel párhuzamosan fejlesztettek ki egy háromfedelű vadászgépet is Siemens-Schuckert Dr.I jelöléssel, de ebből egy sem készült el.
Az első D.IV-es 1918 áprilisában került a frontra a 2. vadászezred kötelékében frontpróbára.[4] Az első szériában gyártott példányok 1918 augusztusában kerültek a fontra, de a háború végéig összesen csak 60 érkezett be a 11., 14., és 22. vadászszázadokhoz (Jastákhoz). A repülőgéppel a nagyméretű propellere és a magas futóműve miatt nehezen lehetett landolni, viszont a felszálláshoz elég volt egy rövidebb kifutópálya is és könnyen manőverezhető volt. Különösen 4000 méteres magasság felett voltak kiemelkedőek a repülési tulajdonságai, melyek még a Fokker D.VII-énél is jobbak voltak.[5] Számos összehasonlító teszt elvégzése után a Siemens-Schuckert D.IV-et nevezték meg a legjobb német vadászgépnek, de a háború végéig csak csekély számban tudtak gyártani belőle.
A sorozatgyártása a háború után is folytatódott és privát személyeknek adták el az elkészült gépeket. Egy részüket a svájci légierő vette meg és az 1920-as évek végéig hadrendben tartotta őket.
A Berlin-gatow-i Hadtörténeti Múzeumban egy D.IV replika van kiállítva.
Adatok | |
---|---|
Legénység | 1 |
Hossz | 5,70 m |
Szárnyfesztávolság | 8,35 m |
Magasság | 2,70 m |
Szárnyfelület | 15,12 m² |
Üres súly | 540 kg |
Felszálló súly | 735 kg |
Motor | egy 11-hengeres Siemens & Halske Sh.IIIa forgómotor (210 le; 154 kW) |
Csúcssebesség | 190 km/h |
Emelkedési idő | 1000 m: 1,9 perc |
3000 m: 6,4 perc | |
5000 m: 12,1 perc | |
6000 m: 15,5 perc | |
8100 m: 36 perc | |
Szolgálati csúcsmagasság | 8000 m |
Hatótávolság | 380 km |
Repülési időtartam | 2 óra |
Fegyverzet | 1 × MG 08/15 |