Simon Schwendener | |
Született | 1829. február 10.[1][2][3][4][5] Buchs[6] |
Elhunyt | 1919. május 27. (90 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[6] |
Állampolgársága | svájci |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Zürichi Egyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Schwendener témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Simon Schwendener (Buchs, Sankt Gallen kanton, 1829. február 10. – Berlin, 1919. május 27.) svájci botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Schwend.”.
Genf és Zürich egyetemén tanulva, ez utóbbi helyen 1857-ben lett tanár. 1861-ben Münchenbe került, ahonnan 1867-ben a bázeli növénykert igazgatásával egybekötött egyetemi tanári állásra hívták meg. Innen 1877-ben Tübingenbe, 1878-ban Berlinbe került, ahol mint a fiziológiai botanika tanára működött. Nevét amaz észlelete tette híressé, hogy a zuzmó nem egyszerű növény, hanem moszat és gomba társulása. Később a növénytest felépüléséről bebizonyította, hogy szilárdságát a mechanikai törvények érvényesülése adja meg. A porosz tudományos akadémia 1879-ben tagjává választotta.