1526–1527-ben Krakkóban tanult és a magyar burzában élt, itt ismerkedett meg Erasmus eszméivel. 1529-ben, majd 1534 őszétől 1536-ig Wittenbergben tanult. 1534-ben került Nádasdy Tamás szolgálatába, az ő sárvári birtokain, az ottani iskolában tanított, egyúttal a Nádasdy alapította nyomdát vezette. 1543 végéig maradt Újszigeten. 1543 végétől vagy 1544 elejétől a bécsi egyetemen előbb a héber, később a görög nyelv tanára volt.[5]
Rudimenta grammatices Donati... Autore Christoforo Hegendorphino [Dévai Biró Mátyás]; fakszimile szöveggond. Molnár József / Sylvester János: Grāmatica Hvngarolatina in usum puerorū recēs scripta loanne Syluestro Pannonio autore / Orthographia Vngarica...; ELTE, Bp., 1977 (Fontes ad historiam linguarum populorumque uraliensium)
Sylvester János az első magyar nyelvtan szerkesztője, a magyar nyelv tudatos művelője volt.[5] Vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra.[7]
Sylvester helyesírása a következő módon tér el a maitól:[8][9]
Ez a helyesírás nem jelöli a hosszúságot a magánhangzóknál, a rövid változattól másképp hangzó á és é kivételével.[18] A mássalhangzók hosszúságát pedig a mai helyesíráshoz hasonlóan a betű kettőzésével, digráf esetén az első betű diakritikus jel nélküli kettőzésével jelöli[19] (például iecćziſit = jeddzísít „jegyzését”[12]).
Észrevehető ezen az utóbbi példán, valamint sok hasonló példán (feijr = fejír „fejér”,[15]ßotiuoͤk = szótivök „szótövëk”,[8] stb.), hogy Sylvester az ifjúkora erősen i-ző nyelvjárását írja le és használja következetesen még az eltérő sárvári magyar nyelvi környezetben is:[7] nem célja a magyar nyelv egységesítése.
Új Testamentum. Ford. Sylvester János. Újsziget: Abádi Benedek. 1541. – Fakszimile kiadása Varjas Béla gondozásában és kísérő tanulmányával: Új Testamentum. Főszerk. Varjas Béla. Budapest: Akadémiai kiadó. 1960. = Bibliotheca Hungarica Antiqua, 1. [halott link]
Sylvester János készítette el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást,[7] amely az első hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyvünk (kiadta Abádi Benedek).[5]
A legjelentősebb, az Erasmus szövege nyomán készült Újszövetség-fordítást Sylvester filológiai kritikával ellenőrizte, és igyekezett az eredeti gondolatot szabatosan tolmácsolni. Bár felhasználta az Újszövetség régi magyar fordítását, az eredeti görög szöveget vette alapul. Az egyes evangéliumok összefoglalását disztichonokban adta, s szintén disztichonokban írta könyvének a magyar néphez szóló ajánlását is, elsőnek alkalmazva nyelvünkön az időmértékes verselést.
Munkásságával új fejezetet nyitott a magyar fordításirodalom fejlődésében, valamint a magyar stilisztika, filológia történetében is.[5]
Magyarországon az esszé műfajának megteremtője Sylvester János volt, vele kezdődik a magyar értekező próza. Ő írt először magyarul esszéket, valamivel azelőtt, hogy Michel de Montaigne (1533–1592) Franciaországban kitalálta az esszét mint műfajelnevezést.[7]
Sylvester János latin-magyar nyelvtana; ford. C. Vladár Zsuzsa; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1989 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
↑A Magyarországon nyomtatott első magyar nyelvű könyv, amit Sylvester János fordított görög és latin nyelvről magyarra, Sárvár-Újsziget, 1541, Nádasdy-Sylvester nyomda, Joannes Strutius és Abádi Benedek. A piros-fekete nyomású szöveggel (Sylv06). Nemcsak a címlap nagybetűi, hanem a címsorok, fejezetcímek is mind fából, egyedileg vannak metszve. (RMNy 49)
↑Eloszlanak a vélemények az ę és ê (vagy è) közötti esetleges különbségről. Bár mindezekből é lett a mai nyelven, egyesek úgy tartják, hogy zárt (ë, é(j)) a Sylvester leírása szerint az e betűtől eltérő ę, és hogy az ê betűn a kúpos ékezet, mint a makron, csupán hosszúságjelző egyes magánhangzókon és a nyílt e hosszúságát jelöli (ee) – miközben mások viszont úgy gondolják, hogy az ę a nyílt, hosszú e: Varjas-tanulmány, p. 22-24.
↑Kivéve a mindig az-nak írt határozott névelő után, bár akkoriban például af farkas volt a kiejtés: Varjas-tanulmány, p. 21, és Bartók 2006, 54. o. = Sylvester 1539, 24. fakszimile-o.
↑Rövid a szótag (∪), ha a magánhangzója rövid és nincs utána két mássalhangzó vagy hosszú mássalhangzó (mint régen az „az” határozott névelő „a(’)” alakja után), más esetben hosszú a szótag (—), ld.: főszerk. Osztovits Szabolcs: Az időmértékes verselés.Fazekas-enciklopédia (Hozzáférés: 2014. december 1.) arch.
A két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány. Adalék Sylvester János működéséhez; bev. Melich János; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1912
Balázs János: Sylvester János és kora; Tankönyvkiadó, Bp., 1958
Téglásy Imre: A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon. Sylvester Jánostól Zsámboky Jánosig; Akadémiai, Bp., 1988 (Humanizmus és reformáció)
Fónyad Pál: Sylvester János Bécsben; Sylvester János Könyvtár, Sárvár, 1995
Bartók István: "Nem egyéb, hanem magyar poézis". Sylvester János nyelv- és irodalomszemlélete európai és magyar összefüggésekben; Universitas, Bp., 2007 (Klasszikusok)
Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!