Szamatha

Lásd még: Szamádhi, Dhjána a buddhizmusban és Vipasszana

A szamatha (páli), (szanszkrit: शमथ, śamatha^{[* 1]}) a tudat (csitta) és a tudat mentális formációinak (szankhára) lecsendesítése a buddhista gyakorlatokban (bhávana). Ez „egyhegyű”, azaz irányított figyelmű meditációt jelent, amelyek közül a legáltalánosabb a légzésre összpontosító meditáció. A szamatha gyakorlata egyaránt jellemző mindegyik buddhista irányzatra.

A szamatha tibeti megfelelője a sjiné (wylie: zhi-gnas). A tibeti si és a sama kifejezések „megbékítést”, „lenyugtatást” vagy „lehűtést” jelentenek.^[1] A né jelentése "megmaradni" vagy "lakozni valahol", amely megegyezik a szanszkrit kifejezés utolsó szótagjával (thá).^[2]

Áttekintés

A páli kánonban a nemes nyolcrétű ösvény három részre a moralitás (síla), az elmélyedés (szamádhi) és a bölcsességre (pradnyá). A légzés tudatossága vezeti el a gyakorlót a mély koncentrációba (szamádhi), amely a tapasztalás azon foka, amelyben az érzékszervi érzékelés le van csupaszítva és a tudat egy zavartalan koncentrációban tartózkodik a tárgya segítségével (ami a légzés). Ezen keresztül érhető el a meditatív felszívódás szintje (dhjána), majd a belátásé (vipasszana), végül pedig a megszabadító bölcsességé (pradnyá). A buddhizmusban a moralitás (síla) jelenti a szilárd alapot, amelyre támaszkodva elérhető a szamatha. A történelmi Buddha által tanított négy nemes igazság negyedik igazságát jelentő nemes nyolcrétű ösvény szerves részét képezi mind a szamatha, mind vipasszaná. Ez a negyedik igazság a „szenvedések megszüntetéséhez vezető ösvény”, amely tartalmazza a sílát, a szamádhit és a pradzsnyát.

Alkalmazása

A szamatha (nyugalom) a koncentráció előfeltétele. A meditációs gyakorlatokban a szamatha olyan technikákra vonatkozik, amelyek segítenek a tudat lecsendesítésében. Az egyik legfőbb módszer, amelyet Gautama Buddha is tanított, a légzés tudatossága (páli: ánápánaszati). Ezzel a gyakorlattal a tudat koncentrációja is elérhető. Emiatt gyakran szinonimaként tekintenek a szamatha meditációra és a koncentrációs meditációra. A cél a tudatosság elérése, amit a belátás (páli: vipasszaná; szanszkrit: vipasjaná) gyakorlatokkal együtt használnak, amely a tárgy valósi természetét keresi, hogy elérje a bölcsességet (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá).^[3]

Az elme meditációs eszközökkel való nyugalomban tartásával a gyakorló képes leküzdeni a zavaró öt akadályt. Az ezt követő belátás meditációval érhető el a megszabadító bölcsesség.^[4][5]

A théraváda hagyományban negyven meditációs tárgyat különböztetnek meg, amelyek közül a légzés (ánápána: ánápánaszati; szanszkrit. ánápánasmṛti^{[* 2]}) tudatossága (szati) a legelterjedtebb szamatha gyakorlat. A szamatha meditációban előfordulhatnak szamádhi gyakorlatok is.

Bizonyos meditációs gyakorlatok, mint például az elmélkedés kaszina (alapvető vizuális tárgy) tárgyakon, a szamatha fejlesztését szolgálják, más gyakorlatok, mint például az aggregátumokon (létcsoportok) történő meditáció, a vipasszaná fejlesztését szolgálják. Léteznek olyan gyakorlatok is, mint például a légzés tudatossága, amelyek mindkét tudatminőséget fejlesztik.^[6][7]

Eredete

Buddha két fő mentális minőséget nevezett meg, amelyek az üdvös meditációs gyakorlatokból keletkeznek:

• Szamatha – nyugalomban időzés, amely megerősíti, formálja, egyesíti és fókuszálja a tudatot;
• Vipasszaná – belátás, amely által a gyakorló meglátja, felfedezi és megfigyeli a „létesüléseket” (az öt aggregátumtól függő jelenségek).^{[* 3]}

Buddha magasztalta a higgadtságot és a belátást, amelyek csatornaként vezetnek a nibbána (szanszkrit: nirvána) független állapotához. Például a Szamjutta-nikája 35.245 szútrában Buddha egy metaforán keresztül magyarázza el, hogy a higgadtság és a belátás „gyors futárként” szállítják a nibbána üzenetét a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül.^[10][11]

Az Anguttara-nikája 4.170-ben Ánanda szerint az emberek az arahatságot a nyugalomban maradás és a belátás használatával érik el, valamelyikkel a következő három módszer közül:

1. Először nyugalomban maradást, majd belátást fejlesztenek ki (páli: szamatha-pubbangamam vipasszanam)
2. Először belátást fejlesztenek ki majd a nyugalomban maradást (páli: vipasszana-pubbangamam szamatham)
3. Egy időben fejlesztik mindkettőt (páli: szamatha-vipasszanam juganaddham)^[12][13]

A páli kánonban Buddha soha nem említ egymástól független szamatha és vipasszaná meditációs gyakorlatokat. A kettőt tudatminőségeknek nevezi, amelyeket meditáción keresztül lehet elérni.^[14]

Kortárs théraváda értelmezése

A théraváda irányzaton belül többféleképpen értelmezik a szamatha meditációt.^{[* 4]}

Srí Lankán a szamatha meditációba minden olyan meditáció beletartozik, amelyek tárgya statikus.^[16] Burmában a szamatha minden koncentrációs gyakorlatra vonatkozik, amelynek célja a tudat lecsillapítása.^[17] A thai erdei hagyományban kihangsúlyozzák, hogy a szamatha és a vipasszaná nem elválasztható egymástól, ezért mindkettőt fontos gyakorolni.

Indo-tibeti hagyományok

Mahájána szútrák

Számos mahájána szútra foglalkozik a szamathával, legtöbbször a vipasszanával együtt.

Az egyik legfontosabb ezek közül az Ékszerfelhő szútra (Árja Ratnamegha-szútra, tibeti: 'phags-pa dkon-mchog sprin-gyi mdo), amely az összes meditációt beosztályozza szamatha vagy vipasszaná meditációként. A szamatha eszerint az „egyhegyű tudatosság”, a vipasszaná pedig a „dolgok valós természetének belátása”.^[18]

A Rejtélyek megoldása szútrát (Szamdhinirmocsana-szútra), a jógácsára iskola szútráját, gyakran használják a szamatha tanításokhoz forrásként. A Szamádhirádzsa-szútra a kagyü iskola egyik fontos forrása a szamatha meditációval kapcsolatban, főleg Gampópa szövegmagyarázatán keresztül,^[19] jóllehet Andrew Skilton szerint a szútrában sok szó esik meditációs gyakorlatokról vagy tudatállapotokról^[20]

Tényezők

A kilenc mentális tartózkodási hely

A Aszanga (4. század) által kidolgozott^[21] szamatha gyakorlat „kilenc mentális tartózkodási helyen” (szanszkrit: navākārā cittasthiti, tibeti: sems gnas dgu) keresztül vezet el az igazi szamathához (a théraváda rendszerben található „elérési koncentráció” megfelelője), amelyből elérhető az ún. első dhjána (páli: dzshána; tibeti: bsam gtan) szint. Erről a tudatállapotról azt mondják, hogy a nyugodt boldogság állapota.^[22][23] Az indiai Nálanda hagyományhoz tartozó Kamalasíla a következő kilenc mentális tartózkodási helyet határozta meg:^[24]

1. A tudat elhelyezése (szanszkrit:cittasthāpana, tibeti: འཇོག་པ – sems ’jog-pa) – a tudat elhelyezése a meditáció tárgyán. Ilyenkor a gyakorló még nem képes figyelmét sokáig fenntartani, mert az elterelődik, nehézkes és további dolgok akadályozzák.
2. Folyamatos figyelem (szanszkrit:samsthāpana, tibeti: རྒྱུན་དུ་འཇོག་པ – rgyun-du ‘jog-pa) – időnként kialakul a folyamatos meditáció (B Alan Wallace szerint kb. 1 perc) a tárgyra fókuszálva.^[25]
3. Ismételt figyelem (szanszkrit:avasthāpana, tibeti: བླན་ཏེ་འཇོག་པ – slan-te ’jog-pa) – a gyakorló a gyakorlat nagy részében képes a tárgyra való összpontosításra, vagy azonnal észreveszi, ha gondolatai elkalandoznak és gyorsan helyre tudja állítani a figyelmét. Szakjong Mipham rinpocse szerint 108 lélegzetvételen át tartó ilyen figyelem azt jelzi, hogy elértük ezt a szintet.^[26]
4. Közeli figyelem(szanszkrit:upasthāpana, tibeti: ཉེ་བར་འཇོག་པ – nye-bar ’jog-pa) – a gyakorló az egész meditáció alatt képes figyelmét összpontosítani (egy óráig, vagy tovább) anélkül, hogy a tárgy fókuszát elveszítené. Ezen a szinten a gyakorló eléri a tudatosság erejét. Jóllehet még ezen a szinten is lehetnek apróbb túlzott izgalmak, nehézkességek, vagy lazítások.^[27]
5. Megszelídített figyelem (szanszkrit:damana, tibeti: དུལ་བར་བྱེད་པ – "dul-bar byed-pa) – ezen a szinten a meditáló már mély nyugalmi tudatszintet ér el, de oda kell még figyelnie a lazítás és nehézkesség finomabb formáira. A szamatha elérésének későbbi előnyeire való fókuszálással a gyakorló képes lehet tudatát tisztábban és jobban fókuszálni.^[28]
6. Megbékített figyelem (szanszkrit:śamana, tibeti: ཞི་བར་བྱེད་པ་ – zhi-bar byed-pa) – ezen a szinten a mentális nehézkesség és a lazítás már nem jelent nagy problémát, viszont a gyakorlón erőt vehetnek apróbb izgalmi állapotok a meditációs figyelem perifériáján. B. Alan Wallace szerint csak több ezer óra szorgalmas gyakorlás után érhető el.^[29]
7. Teljesen megbékített figyelem (szanszkrit:vyupaśamana, tibeti: རྣམ་པར་ཞི་བར་བྱེད་པ་ – nye-bar zhi-bar byed-pa) – a gyakorló még mindig tapasztal néha tudati izgalmat vagy nehézkességet, már sokkal ritkábbak és könnyebben felismeri és megnyugtatja azokat.
8. egyhegyű figyelem (szanszkrit:ekotīkarana, tibeti: རྩེ་གཅིག་ཏུ་བྱེད་པ་ – rtse-gcig-tu byed-pa) – ezen a szinten a gyakorló magas szintű koncentrációra képes kis erőkifejtéssel és anélkül, hogy ezt bármilyen ernyedtség vagy izgalom megzavarhatná az egész meditáció alatt.
9. Figyelmi egyensúly (szanszkrit:samādhāna, tibeti:མཉམ་པར་འཇོག་པ་བྱེད་པ་ – mnyam-par ’jog-pa) – a meditáló ezen a szinten könnyedén eléri az egyhegyű figyelmet és akár négy órán át is tudja tartani azt a legkisebb megingás nélkül.^[30]
10. Szamatha (tibeti: ཞི་གནས་, shyiné) – a betetőzés.

Az öt hiba és a nyolc ellenszer

A tibeti buddhizmus írásos hagyományaiban szerepel az öt hiba és a nyolc ellenszer a szamatha meditáción belül. Az öt hiba akadályokat jelent a meditációs gyakorlatban, a nyolc ellenszer pedig ezek leküzdésében segít. A módszert Maitréjanátha Madhjánta-vibhága-karika című művéből eredeztetik, amelyet például a következő szövegben dolgoztak tovább: A meditáció szintjei (Bhávanákrama), írta Kamalasíla.^[31] Ezt a művet a 14. dalai láma is ellátta jegyzetekkel, amely magyar fordításban is megjelent A meditáció szakaszai címmel.^[32]

Az öt hiba

A szamatha gyakorlásához a gyakorló választ egy tárgyat a meditációhoz (ālambana, dmigs-pa). Ezután le kell küzdenie az öt hibát (ādīnava, nyes-dmigs):^[33]

1. lustaság (kausídja, le-lo)

2. az utasítások elfelejtése (avavādasammosa, gdams-ngag brjed-pa)

3. ernyedtség (laya, bying-ba) és izgalom (auddhatja, rgod-pa). Az ernyedtség lehet durva (audārika, rags-pa) vagy finom (sūksma, phra-mo). jelentkezhet letargia (stjána, rmugs-pa) is, de nem általános.

4. nem-alkalmazás (anabhisamskāra, ’du mi-byed-pa)

5. túl-alkalmazás (abhisamskāra, ’du byed-pa)

A nyolc ellenszer

Az öt hiba leküzdésére a következő nyolc ellenszer használható:^[34]

a lustaság ellen:

1. hit (sraddhá, dad-pa)

2. törekvés (csanda, ’dun-pa)

3. erőfeszítés (vjajama, rtsol-ba)

4. rugalmasság (prasrabdhi, shin-sbyangs)

az utasítások elfelejtése ellen:

5. tudatosság (smṛti, dran-pa)

ernyedtség vagy izgalom ellen

6. figyelem (szampradzsanya, shes-bzhin)

nem-alkalmazás ellen

7. alkalmazás (abhisaṃskāra, ’du byed-pa)

túl-alkalmazás ellen

8. nem-alkalmazás (anabhisaṃskāra, ’du mi-byed-pa)

Hat erő

A szamathához szintén szükség van a hat erőre (bala, stobs):^[35]

1. hallgatás (sruta, thos-pa)

2. gondolkodás (csintá, bsam-pa)

3. tudatosság (smṛti, dran-pa)

4. figyelem (szampradzsanya, shes-bzhin)

5. erőfeszítés (vírja, brtson-’grus)

6. bizalmasság (paricsaja, yong-su ’dris-pa)

Kapcsolódó szócikkek

• Kammatthána
• Muraqaba
• Szamádhi
• Vipasszana
• Dhjána a buddhizmusban (dzshána)

Megjegyzések

1. Vagy lehet még samatha, tibeti: ཞི་གནས་, sjiné; wylie: zhi gnas; angolul: "calm" vagy "tranquility"
2. ezt a fogalmat a vipasszaná meditációra is használják
3. A szamatha és a vipasszaná meghatározásainak forrása: AN 4.94. ^[8][9]
4. Richard Shankman 2008-as The Experience of Samadhi: An In-depth Exploration of Buddhist Meditation című könyvében összehasonlítja a szuttákban, a szövegmagyarázatokban és a kortárs théraváda tudósok meghatározásaiban szereplő szamatha-értelmezéseket.^[15]

Jegyzetek

1. Ray 69. oldal
2. Ray 70. oldal
3. Wallace 164. oldal
4. Bodhi (2005) 267-68. oldal - AN 2.30
5. Thanissaro (AN 2.30) AN 2.30
6. Bodhi (1999)
7. Nyanaponika 108. oldal
8. Bodhi (2005) 269-70. oldal, 440 n. 13.
9. Thanissaro (AN 4.94) AN 4.94
10. Bodhi (2000) 1251-53. oldal
11. Thanissaro (SN 35.204) SN 35.204
12. Bodhi (2005) pp. 268, 439 nn. 7, 9, 10.
13. Thanissaro (AN 4.170) AN 4.170
14. Thanissaro (1997)
15. Shankman, Richard. The Experience of Samadhi: An In-depth Exploration of Buddhist Meditation. Shambhala (2008). ISBN 1-59030-521-3 
16. Schumann
17. Snyder, Stephen és Rasmussen, Tina. Practicing The Jhanas: Traditional Concentration Meditation As Presented By The Venerable Pa Auk Sayadaw. Shambhala (2009). ISBN 978-1-59030-733-5 
18. How to practice Calm-Abiding Meditation. Dharma Fellowship. [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
19. Chogyam Trungpa.szerk.: Carolyn Gimian: Collected Works of Chogyam Trungpa, Vol. II. Shambhala Publications, 19. o. (2004). ISBN 978-1590300268 
20. (2002) „The Eastern Buddhist - State or Statement?: Samādhi in Some Early”, 57. o. 
21. Asanga. Abhidharma Samuccaya : The Compendium of the Higher Teaching (philosophy) ford.: Sara Boin-Webb:. Asian Humanities Press,U.S.. ISBN 9780895819413. Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
22. Wallace 6. oldal
23. Thrangu Rinpoche. The Practice of Tranquility & Insight: A Guide to Tibetan Buddhist Mediation, 2, Snow Lion Publications, 19. o. (1998). ISBN 1-55939-106-5 
24. Wallace 6. oldal
25. Wallace 30. oldal
26. Nine Stages of Training the Mind. Lionsroar.com. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
27. Wallace 6. oldal
28. Achieving Samatha. The Buddhist Archives of Dr. Alexander Berzin. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
29. Wallace 30. oldal
30. Wallace 6. oldal
31. Zahler 23. oldal
32. Őszentsége a Dalai Láma. A meditáció szakaszai. Budapest: Édesvíz kiadó (2012). ISBN 9789635291212. Hozzáférés ideje: 2015. február 28. 
33. Zahler 5. oldal
34. Lati-Denma-Leah-Hopkins 53-85. oldal
35. Lati-Denma-Leah-Hopkins 54-58. oldal

Források

• ↑ Wallace: Wallace, A. The Attention Revolution, 1, Wisdom Publications (2006). ISBN 9780861712762. Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Bodhi (2005): Bodhi, Bhikkhu. In the Buddha's Words: An Anthology of Discourses from the Pali Canon (The Teachings of the Buddha). Wisdom Publications (2005). ISBN 978-0861714919 
• ↑ Bodhi (1999): Bodhi, Bhikkhu. The Noble Eightfold Path: Way to the End of Suffering. Pariyatti Publishing (1999). ISBN 978-1928706076. Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Bodhi (2000): Bodhi, Bhikkhu. The Connected Discourses of the Buddha: A New Translation of the Samyutta Nikaya ; Translated from the Pali. Wisdom Publications. ISBN 978-0861711888 
• ↑ Nyanaponika: Nyanaponika,. Heart of Buddhist Meditation. Red Wheel/Weiser (1996). ISBN 978-1578635580 
• ↑ Ray: szerk.: Ray, Reginald A.: In the Presence of Masters: Wisdom from 30 Contemporary Tibetan Buddhist Teachers. Shambhala (2004). ISBN 1-57062-849-1 
• ↑ Schumann: Schumann, Hans Wolfgang. Boeddhisme. Asoka (1997) 
• ↑ Thanissaro (AN 2.30): Thanissaro, Bhikkhu. Vijja-bhagiya Sutta: A Share in Clear Knowing. Access to Insight (1998). Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Thanissaro (AN 4.94): Thanissaro, Bhikkhu. Samadhi Sutta: Concentration (Tranquillity and Insight). Access to Insight (1998). Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Thanissaro (SN 35.204): Thanissaro, Bhikkhu. Kimsuka Sutta: The Riddle Tree. Access to Insight (1998). Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Thanissaro (AN 4.170): Thanissaro, Bhikkhu. Yuganaddha Sutta: In Tandem. Access to Insight (1998). Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Thanissaro (1997): Thanissaro, Bhikkhu. One Tool Among Many: The Place of Vipassana in Buddhist Practice. Access to Insight (1997). Hozzáférés ideje: 2017. január 3. 
• ↑ Lati-Denma-Leah-Hopkins: Lati Rinpoche, Denma Locho Rinpoche, Leah Zahler, Jeffrey Hopkins. Meditative States in Tibetan Buddhism. Wisdom Publications: December 25, 1996 (1997). ISBN 0-86171-119-X 
• ↑ Zahler: Leah Zahler. Study and Practice of Meditation: Tibetan Interpretations of the Concentrations and Formless Absorptions. Snow Lion Publications (2009)