Szeleste (Szlovákia)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Szeleste (egyértelműsítő lap).
Szeleste (Slizké)
Szeleste zászlaja
Szeleste zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
JárásRimaszombati
Rangközség
Első írásos említés1258
PolgármesterMarcela Sekrénešová
Irányítószám980 23
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámRS
Népesség
Teljes népesség242 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság401 m
Terület8,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 31′ 02″, k. h. 20° 05′ 16″48.517300°N 20.087800°EKoordináták: é. sz. 48° 31′ 02″, k. h. 20° 05′ 16″48.517300°N 20.087800°E
Szeleste weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleste témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szeleste (szlovákul: Slizké, 1902-ig Szilistye) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Rimaszombattól 17 km-re, északkeletre fekszik. Keletről Gesztes, északról Újvásár és Gömörlipóc, nyugatról Balogrussó, délről pedig Derencsény és Bugyikfala községekkel határos.

Története

[szerkesztés]

A települést 1285-ben „Zyluche" alakban említik először, Balog várának uradalmához tartozott. 1301-ben „Styluche", 1413-ban „Slyche", 1427-ben „Scylische", „Sciliche" néven szerepel a korabeli forrásokban. A 15. században a Derencsényi család birtoka, a 17. század második felében a murányi váruradalom része volt. Emellett több nemesi család is rendelkezett birtokkal a településen.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZILISTYE. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja hegyes; tserép, és fa edényekkel is pénzt keresnek lakosai."[2]

Fényes Elek szerint „Szliszkó, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében. Ratkóhoz délre 1 1/4 mfdnyire: 10 kath., 327 evang. lak. Határa hegyes, de termékeny, s gyümölcsfáktól egészen el van lépve. F. u. h. Coburg s m. Ut. p. Rimaszombat."[3]

1828-ban 46 házában 337 lakos élt. Lakói állattenyésztéssel, mészégetéssel, szeszfőzéssel, méhviasz gyűjtéssel foglalkoztak.

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szilistye, tót kisközség, 55 házzal és 260 ág. ev. h. vallású lakossal. 1413-ban , a mikor a Derencsényiek voltak az urai, Slysche, 1427-ben Scylische néven említik. 1427-ben az Uza család a földesura, azután részben mint Balogvár tartozéka szerepel s később a Koháry, majd a Coburg herczegi család tulajdonába került, de velök együtt még a Szentmiklóssy és a Draskóczy család is birtokos volt itt. Most egyedül a herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. A község határában gazdag bronzkori leletekre bukkantak, melyek a felsőmagyarországi múzeumba kerültek. Van itt egy elhanyagolt cseppkőbarlang is. A lakosok kosárkötéssel, szövőbordakészítéssel, faedénykereskedéssel és sonkolyszedéssel foglalkoznak. Evangelikus temploma 1798-ban épült. A község 1868-ban teljesen leégett. Szilistye táján feküdt 1450-ben Azajnok falu, a Derencsényiek birtoka. Ide tartozik Derenek puszta. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 253 lakosából 231 szlovák és 10 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 275 lakosából 260 szlovák és 8 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 260 lakosából 233 szlovák és 27 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 226 lakosából 207 szlovák és 13 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 213 lakosa mind csehszlovák volt.

1930-ban 204 lakosából 203 csehszlovák és 1 magyar volt.

1991-ben 157 lakosából 114 szlovák és 43 magyar volt.

2001-ben 136 lakosából 100 szlovák és 26 magyar volt.

2011-ben 208 lakosából 178 szlovák és 4 magyar.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Evangélikus temploma 1798-ban épült.
  • Barokk-klasszicista haranglába a 19. század elején készült.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.