Szellő | |||
Harangláb | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Pécsváradi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Wesz Józsefné (független)[1] | ||
Irányítószám | 7661 | ||
Körzethívószám | 69 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 106 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 22,82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 5,96 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 04′ 00″, k. h. 18° 28′ 00″46.066667°N 18.466667°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 00″, k. h. 18° 28′ 00″46.066667°N 18.466667°E | |||
Szellő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szellő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szellő (horvátul: Seluv[3]) község Baranya vármegyében, a Pécsváradi járásban.
Pécsváradtól délre fekszik, a Karasica-patak mellett. A szomszédos települések: észak felől Erzsébet, északkelet felől Kékesd, kelet felől Maráza, délkelet felől Liptód, dél felől Máriakéménd, délnyugat felől pedig Kátoly.
Csak közúton közelíthető meg, a Szederkény és Pécsvárad közt húzódó 5608-as úton.
Szellő és környéke már a honfoglalás előtt lakott hely volt, ezt igazolják a falu területén talált avar korból származó leletek is.
Nevét az oklevelek 1291-ben említették először egy tizedjegyzékben.
A falu a Pécs-Pécsvárad közötti borkereskedés útvonalának egyik állomása volt.
Az először a patak melletti lapályon álló falu a gyakori áradások miatt később magasabbra, mai helyére költözött át.
A török időkben sem néptelenedett el, mindvégig lakott maradt, bár lakói megfogyatkoztak.
A XVIII. században a megfogyatkozott lélekszámú településre német telepesek érkeztek, akiknek magukkal hozott fejlettebb mezőgazdasági kultúrája által fellendült a falu fejlődése.
1945 utáni kitelepítésekkor innen is több családot kitelepítettek, helyükre később főleg a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek.
A XX. század elején Szellő település Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott.
Az 1910-es népszámláláskor 417 lakosa volt a településnek. Ebből 246 magyar, 171 német volt, melyből 410 római katolikus, 6 izraelita volt.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint 173 lakos élt a faluban. 2008. január 1-jén 160 lakosa volt.
A településen 2008. május 18-án időközi polgármester-választást tartottak,[9] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 136 | 133 | 137 | 138 | 130 | 113 | 106 | 106 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 4,7% németnek, 1,6% ukránnak mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,7%, református 3,1%, evangélikus 3,9%, görögkatolikus 0,8%, felekezeten kívüli 14,8% (21,9% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 87,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,7% németnek, 0,9% cigánynak, 0,9% horvátnak, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,2% volt római katolikus, 3,5% református, 3,5% evangélikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 11,5% felekezeten kívüli (41,6% nem válaszolt).[15]