kana godzsúon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szokuon (促音; Hepburn: sokuon ) japán írásjel, melyet a hiraganában a っ, a katakanában a ッ írásjeggyel jelölnek. További nevei még csiiszai cu (小さいつ) vagy csiiszana cu (小さなつ), azaz „kis cu”, mivel a cu kana írásjegyeket használják, kisebb változatban.[1] Írása és vonássorrendje is megegyezik a cu kanáéval, csak a mérete kisebb. A szokuon fő feladata a kettőzött mássalhangzók jelölése.[1]
A szokuont leginkább arra használják, hogy a kettőzött mássalhangzókat jelöljék vele. A mássalhangzó-kettőzésnek a japán nyelvben jelentésmegkülönböztető szerepe is van.[1] A szokuon az utána követő kana első mássalhangzóját kettőzi meg, ez alól a kivétel a cs.
Példák:
A szokuont nem használják szó elején, magánhangzók előtt, illetve olyan kanák előtt, amelyek n, m, r, v vagy j mássalhangzókkal kezdődnek (ahol szükség van betűkettőzésre, például kölcsönzött idegen szavaknál, ott a ン, ム, ル, ウ és イ kanákat használják). Általában zöngés mássalhangzók (g, z, d, b) és h előtt sem használatos, kivéve átvett szavaknál, torzított beszéd jelölésekor vagy egyes dialektusokban.
Hirtelen megszakított (például dühös vagy meglepett) beszéd esetén a szokuont használják mondat végén glottális stop (IPA [ʔ] jelölésére.[2]
A nemzetközi fonetikai ábécében a szokuont vagy kettősponttal, vagy megkettőzött mássalhangzóval jelölik:
A szokuon egy morát jelöl, így például a Nippon (Japán) szó bár két szótagból áll, négy morát jelöl: ni-p-po-n.[3]