Szond

Szond (Сонта / Sonta)
A Szent Lőrinc római katolikus templom
A Szent Lőrinc római katolikus templom
Szond címere
Szond címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetNyugat-bácskai
KözségApatin
Rangfalu
Alapítás éve1206.
Irányítószám25264
Körzethívószám+381 25
Népesség
Teljes népesség4238 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság86 m
Terület125,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593889°N 19.095556°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 38″, k. h. 19° 05′ 44″45.593889°N 19.095556°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szond témájú médiaállományokat.

Szond (szerbül Сонта / Sonta, németül Waldau) település a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.

Fekvése

[szerkesztés]

Apatintól délkeletre, a Duna közelében, Szilágyi és Gombos közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Szond nevét az oklevelek már 1192-ben említették Baac Zund néven.

A tatárjárás előtt a Bodrogról Bácsra vezető nagy út mellett feküdt Savonca (Savnica) vár, amely azzal a körsánccal azonosítható, amely az 1884. évi térképen Doroszlótól északnyugatra, a rókás dűlőnél, a szondi határvonal mellett feküdt.

Savonca vár uradalma nyugati irányban a Dunáig terjedt, a jelentékeny Szond helységet is magába foglalva, ezért Szondról nevezték el az uradalmat. Savonca föld, s az ezen fekvő hasonló nevű vár az utód nélkül elhalt monoszló nemzetségből származó Uros birtoka volt.

1206-ban Souncha néven említették, mikor II. András király Machariás fiának, Tamás vitéznek és általa unokáinak adományozta hűséges ragaszkodásáért.

1237-ben Tamás bán fiai, Gergely és Tamás megosztoztak a birtokon, amelyen ekkor már 5 falu: Szond, Belszond, Külszond, Császló és Széklak feküdt. Gergelynek jutott Újlak, Széklak, Külszond és Császló szolgákkal és szabadosokkal Belszondon 5 háznép hajós és két háznép halász, Tamásnak pedig a Belszondon lakó szolgák és szabadosok, a halastavak és egyéb jövedelmek pedig közösek maradtak.

III. Béla király idejében már jelentős hely volt, ekkor már opidumnak (városnak) írták.

A település az óbudai klarissza apácák birtoka volt.

1398-ban Zsigmond király is tartózkodott és innen keltezte leveleit, adományait március 5, 6, és 12-én.

1522-ben Bács vármegye dézsmalajstromában Khizond 50, Zond 141 adózóval szerepelt.

1945-ig a falunak körülbelül 25%-nyi német kisebbsége volt, a második világháború után deportálták őket.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
7781 7604 7278 6951 6313 5590 4992[2] 4238[1]

Etnikai összetétel 2002-ben

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Horvátok 2966 59,41
Szerbek 975 19,53
Magyarok 267 5,34
Románok 211 4,22
Cigányok 138 2,76
Jugoszlávok 59 1,18
Németek 12 0,24
Albánok 6 0,12
Muzulmánok 5 0,10
Macedónok 5 0,10
Szlovének 3 0,06
Szlovákok 3 0,06
Ruszinok 1 0,02
Goránok 1 0,02
Egyéb/Ismeretlen[3]

Etnikai összetétel 2011-ben

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám
Horvátok 2326
Szerbek 905
Cigányok 224
Magyarok 211
Románok 120
Jugoszlávok 36
Bunyevácok 8
Szlovének 8
Németek 7
Macedónok 5
Goraiak 5
Albánok 3
Egyéb/Ismeretlen

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)  
  2. ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  3. ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  

Források

[szerkesztés]