Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre | |
![]() | |
Zeneszerző | Bartók Béla |
Megjelenés | 1937 |
Hangszerelés |
|
Az International Society for Contemporary Music részére készült Bartók Béla Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (Sz. 110, BB 115) c. műve, amelyiket felesége (Bartókné Pásztory Ditta) oldalán mutatott be 1938. január 16-án, és kirobbanó sikere azóta töretlen.
A műből készült egy átirat, a Versenymű két zongorára és zenekarra.
Ez a tétel szonátaformájú. Lassú bevezetéssel kezdődik, melynek első fele metrikailag alig artikulált: üstdobtremoló, mélyben gomolygó dallam, váratlan cintányérütések. Ez egyre határozottabb ritmusú, egyre bonyolultabb metrumú anyaggá alakul, amely nagy gyorsítással – crescendóval beletorkollik az expozícióba. Bár az egész tétel 9/8-os, az ütemek belső osztásával sokat játszik Bartók, különösen a főtémában. A melléktéma nyugodt, a zárótéma szabályos jambikus lejtésű dallamból épített fugato.
A kidolgozásban megjelenik a bevezetés első dallama, de a sokkal gyorsabb tempótól és az erős hangsúlyoktól szinte fölismerhetetlen.
A visszatérés után egy rövid, a főtéma fejmotívumából építkező coda zárja a tételt.
Klasszikus A-B-A formájú középtétel, Bartók éjszaka zenéjének szép példája.
A finálé kezdetében a zongorák erős C-dúr akkordokat kalapálnak, ami fölött a xilofon népi hangsorból (c, d, e, fisz, g, a, b) álló dallamot játszik. Ez a tétel rondó szonátaformájú, és tele van humoros fordulatokkal, például a mű egy váratlan pianissimoval végződik.
Mindegyik zongoristához egy ütőhangszeres párosul (tehát összesen négy fő szükségeltetik az előadáshoz), és a következő hét ütőhangszer kell az előadáshoz: üstdob, nagydob, cintányér, pergődob, tam-tam, triangulum és xilofon.
[Bár a kétzongorás Szonáta Bartók életében kiadatlanul maradt Concerto változata önálló műalak, önálló BB számmal, a források szorosan összefonódnak.]