Szulfamid
| Szulfamid | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | Kénsav-diamid | ||
| Más nevek | Diamido-szulfát Szulfamid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7803-58-9 | ||
| PubChem | 82267 | ||
| ChemSpider | 74243 | ||
| ChEBI | 29368 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | NVBFHJWHLNUMCV-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 355001 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | H4N2O2S | ||
| Moláris tömeg | 96,11 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér por | ||
| Sűrűség | 1,7±0.1 g/cm3 | ||
| Olvadáspont | 93 °C | ||
| Forráspont | 250 °C (bomlik) | ||
| Oldhatóság (vízben) | korlátlanul oldódik | ||
| Veszélyek | |||
| EU Index |  Xi
| ||
| NFPA 704 |  0
2
0
| ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A kénsav-diamid, más néven diamido-szulfát vagy helytelenül szulfamid egy szervetlen kénvegyület, mely a kénsav amidoszármazékának tekinthető. Összegképlete H4N2O2S. Előállítása benzinben oldott szulfonil-klorid és ammónia reakciójával történik. Szulfamidot először Henri Victor Regnault állított elő 1838-ban.[1]
Tulajdonságai
[szerkesztés]A szulfamid körülbelül 90 °C-on olvadó, vízben jól oldódó fehér anyag. Hevítve ammóniára és szulfonil-imidre bomlik:
- SO2(NH2)2 = SO2NH + NH3
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Regnault, Victor (1838) "Sur l'acide chlorosulfurique et la sulfamide" (On sulfuryl chloride and sulfamide), Annales de chimie et de physique, series 2, 69 : 170-184; see especially "Action de gaz ammoniac sec sur la liqueur chlorosulfurique" (Action of dry ammonia gas on liquid sulfuryl chloride), pages 176-180.
Források
[szerkesztés]- N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 999–1001. o. ISBN 963-19-5255-X