Szulfamid | |||
IUPAC-név | Kénsav-diamid | ||
Más nevek | Diamido-szulfát Szulfamid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 7803-58-9 | ||
PubChem | 82267 | ||
ChemSpider | 74243 | ||
ChEBI | 29368 | ||
| |||
| |||
InChIKey | NVBFHJWHLNUMCV-UHFFFAOYSA-N | ||
ChEMBL | 355001 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | H4N2O2S | ||
Moláris tömeg | 96,11 g/mol | ||
Megjelenés | fehér por | ||
Sűrűség | 1,7±0.1 g/cm3 | ||
Olvadáspont | 93 °C | ||
Forráspont | 250 °C (bomlik) | ||
Oldhatóság (vízben) | korlátlanul oldódik | ||
Veszélyek | |||
EU Index | Xi | ||
NFPA 704 | |||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kénsav-diamid, más néven diamido-szulfát vagy helytelenül szulfamid egy szervetlen kénvegyület, mely a kénsav amidoszármazékának tekinthető. Összegképlete H4N2O2S. Előállítása benzinben oldott szulfonil-klorid és ammónia reakciójával történik. Szulfamidot először Henri Victor Regnault állított elő 1838-ban.[1]
A szulfamid körülbelül 90 °C-on olvadó, vízben jól oldódó fehér anyag. Hevítve ammóniára és szulfonil-imidre bomlik: