TS–8 Bies

TS–8 Bies
A Lengyel Repülési Múzeumban kiállított TS–8 BII
A Lengyel Repülési Múzeumban kiállított TS–8 BII
Funkciógyakorló és kiképző repülőgép
GyártóWSK-Okęcie (TS–8 BI), WSK-Mielec (TS–8 BII és BIII)
TervezőTadeusz Sołtyk
Gyártási darabszám251
Fő üzemeltetőkLengyelország
Első felszállás1955. július 23.
A Wikimédia Commons tartalmaz TS–8 Bies témájú médiaállományokat.

A TS–8 Bies[1] Lengyelországban kifejlesztett és gyártott motoros gyakorló és kiképző repülőgép. A lengyel légierőben alkalmazták gyakorló és kiképző feladatokra 1957-től az 1970-es évekig. Ez a repülőgép volt a második világháború utáni első, teljes egészében lengyel fejlesztésű, saját konstrukciójú repülőgép.

Története

[szerkesztés]

A repülőgépet a Jak–11 és a TS–9 Junak 3 leváltására fejlesztették ki, a pilóták sugárhajtású repülőgéppel történő repülését megelőző motoros alapképzés céljaira. A repülőgép főkonstruktőre Tadeusz Sołtyk volt (nevének kezdőbetűjéből ered a TS típusjelzés). A tervezési munkálatok 1953-ban kezdődtek, az első prototípus 1955. július 23-án emelkedett először a levegőbe. 1957-ben ez a prototípus Andrzej Ablamowicz pilótával a kategóriájában három rekordot állított fel. A második prototípust bemutatták az 1957-es párizsi repülőgépkiállításon.

1957-ben a varsói PZL-Okęcie vállalat legyártott a típusból egy 10 db-os kísérleti szériát TS–8 BI jelzéssel. Ennek javított, módosított változatából, a TS–8 BII-ből a WSK-Mielec 1958-tól 1960-ig 229 db-ot gyártott. Ezt követően még egy 10 db-os, javított avionikával ellátott sorozat készült TS–8 BIII típusjellel. A repülőgép összes változatából – a két prototípust is beleszámítva – 251 db-ot gyártottak.

A lengyel légierőnél az 1960-as évek második felében, a TS–11 Iskra sugárhajtású gyakorló repülőgép megjelenésekor kezdték kivonni a szolgálatból. A légierőtől kivont gépek közül közel 100 db-ot lengyel repülőklubok kaptak meg, ahol még az 1970-es évek végéig alkalmazták őket. 2 db-ot Indonéziának adtak el. Néhány példánya még ma is üzemképes állapotban van.

A repülőgépet a kiképző és gyakorló feladatokon túl műrepülésre és műrepülő-kiképzésre is használták, alkalmas volt továbbá a rossz látási viszonyok közötti műszeres repülés gyakorlására is.

Szerkezeti kialakítása és jellemzői

[szerkesztés]

Teljesen fémépítésű, hagyományos elrendezésű, alsószárnyas repülőgép. A törzs és a szárny félhéj szerkezetű. A szárny háromrészes. A pilótafülke kétszemélyes, elöl a növendék, hátul az oktató foglal helyet. A pilótafülke magasan helyezkedik el, kedvező kialakítású, amely jó kilátást biztosít. A repülőgépbe a Wiktor Narkewicz által tervezett és a WSK PZL-Kalisz vállalatnál gyártott héthengeres, 211 kW teljesítményű WN–3 csillagmotort építették. A TS–8 BII változatig kéttollú légcsavart alkalmaztak, a TS–8 BIII gépek háromtollú légcsavart kaptak. Futóműve hárompontos. A főfutók a szárnyba, az orrfutó a törzsbe húzható be. Kizárólag a TS–8 BI sorozat rendelkezett fegyverzettel. Ezekbe a gépekbe egy 12,7 mm-es UBK géppuskát építettek, valamint a szárnyak alatt egy–egy bombazár kapott helyet.

Műszaki adatai

[szerkesztés]
Egy TS–8 Bies leszállás közben

Tömeg- és méretadatok

  • Hossz: 8,55 m
  • Magasság: 3,0 m
  • Fesztáv: 10,5 m
  • Szárnyfelület: 19,10 m²
  • Üres tömeg: 1292 kg
  • Felszállótömeg: 1672 kg

Motor

  • Száma: 1 db
  • Típusa: WN–3 héthengeres csillagmotor
  • Teljesítménye: 211 kW (283 Le)

Repülési adatok

  • Legnagyobb sebesség: 310 km/h
  • Emelkedőképesség: 6 m/s
  • Hatótávolság 620 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 5900 m

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ bies (len.), magyarul: ördög

Források

[szerkesztés]
  • Jerzy Swidzinski: Samolot treningowy TS–8 Bies (Typy Broni i Uzbrojenia sorozat, 29. füzet), Varsó, 1974