Tagyon | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Balatonfüredi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Gyarmati Kornél (független)[1] | ||
Irányítószám | 8272 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 117 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 31,88 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 2,76 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 13″, k. h. 17° 40′ 44″46.903711°N 17.678919°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 13″, k. h. 17° 40′ 44″46.903711°N 17.678919°E | |||
Tagyon weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tagyon témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tagyon község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. 276 hektáros kiterjedésével a megye harmadik legkisebb közigazgatási területű települése.[3] A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A Balaton-felvidéken, Nagyvázsonytól délre, Zánka és Szentantalfa közt fekvő település. A község területe szerkezetileg még a Balaton-parti "riviérához" tartozik, bár közvetlen tóparti szakasszal a falu határa nem rendelkezik. Itt indul a Balaton-felvidék ezen szakaszára jellemző, a tóparti hegysorba benyúló, márgás felszínű medencék egyike, a négy település (Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa) közigazgatási területére kiterjedő Csicsói-medence.[4] A település főutcája ma országos közútként a 7312-es számozást viseli.
Tagyon Árpád-kori település. Nevét már 1292 említették egy oklevélben.
1317-ben a veszprémi püspök birtokai között találjuk. Károly Róbert király ekkor ismerte el a püspökség jogát a községre. Ettől kezdve fő birtokosa a püspökség lett aki a birtokot a sümegi uradalomból vezette az 1848-as jobbágyfelszabadításig.
A püspökség mellett a településen birtokosok voltak még a Gyulaffy és Pongrácz családok is.
1333-ban a pápai tizedjegyzék egyházát is említette.
1531-ben a törökök ezt a falut is többször feldúlták, mely ez időtől egészen 1720-ig szinte lakatlanul állt, illetve egy-két jobbágy-család élt csak itt.Az 1700-as évek végére a falu újranépesült.
1910-ben 208 lakosából 206 magyar volt. Ebből 183 római katolikus, 17 református, 5 izraelita volt.
A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
Tagyon híres bortermelő hely, a lakosság fő bevételi forrását már évszázadok óta bortermelése jelenti, máta itt is kezd kiépülni a borturizmus.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 84 | 88 | 88 | 118 | 107 | 112 | 117 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 49,4% németnek mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,7%, református 2,3%, evangélikus 5,7%, felekezeten kívüli 14,9% (10,3% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 25,2% németnek, 1,9% görögnek, 1,9% cigánynak, 0,9% örménynek, 0,9% szerbnek, 0,9% lengyelnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,5% volt római katolikus, 4,7% református, 1,9% evangélikus, 20,6% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).[14]