Tebutiuron | |||
IUPAC-név | 1,3-dimetil-1-[5-(2-metil-2-propanil)-1,3,4-tiadiazol-2-il]karbamid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 34014-18-1 | ||
ChemSpider | 5190 | ||
EINECS-szám | 251-793-7 | ||
| |||
| |||
Beilstein | 527479 | ||
ChEMBL | 1457493 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C9H16N4OS | ||
Moláris tömeg | 228,31 g/mol | ||
Megjelenés | színtelen, szagtalan kristályok | ||
Olvadáspont | 162,85 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | 2,5 g/l | ||
Oldhatóság (metanol) | 170 | ||
Oldhatóság (benzol) | 3,7 g/l | ||
Oldhatóság (hexán) | 6,1 g/l | ||
Oldhatóság (metoxietanol(en)) | 60 g/l | ||
Oldhatóság (acetonitril) | 60 g/l | ||
Oldhatóság (aceton) | 70 g/l | ||
Oldószerei | kloroform: 250 g/l | ||
Savasság (pKa) | 1,20 | ||
Gőznyomás | 3,0·10−7 mmHg | ||
Megoszlási hányados | 1,79 | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Xn N | ||
R mondatok | R22 R50/53 | ||
S mondatok | S37 S60 S61 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A tebutiuron a mezőgazdaságban korábban gyomirtóként használt vegyület. A tiadiazol[1] és egyúttal a karbamid származéka is. A fotoszintézis gátlásával hat.
Nem termő területen használták (legelők, vasúti pályák, ipari területek), ahol nincsenek hasznos növények. Sokféle lágy és fás szárú gyom ellen hatásos; a fás szárúak elleni kezelés néhány évig tart.
Kétféleképpen lehet kijuttatni: spray formában, vagy szilárd szemcsék vagy tabletták alakjában a talajra szórva. A gyomok burjánzása előtt vagy alatt a leghatásosabb. A kijuttatás utáni eső növeli a hatásosságát.
Az EU-ban 2003. július 25-től végleg visszavonták a tebutiuront tartalmazó szerek engedélyét.[2]
szájon át |
bőrön át |
ip[3] | bőr alá | |
---|---|---|---|---|
patkány | 644 | 480 | 500 | |
egér | 579 | 505 | 545 | |
nyúl | 286 | >5000 | ||
kutya | >500 | |||
macska | >200 | |||
vadkacsa | >500 | |||
fürj | >500 | |||
méh | >100 μg/méh |
Az állatkísérletek szerint a tebutiuron felszívódik a szervezetbe, nagy része lebomlik, és 72 óra után gyakorlatilag teljesen távozik, a legnagyobb része a vizelettel, kisebb része fajoktól függő mennyiségben a széklettel. A tebutiuron és metabolitjai nem halmozódnak fel a szervezetben. Nem tapasztaltak reproduktív hatást három generáción keresztül sem. Nincs magzatkárosító, mutagén vagy rákkeltő hatása. A hosszú távú kitettség a kísérleti állatoknál súlycsökkenést és hasnyálmirigy-károsodást okozott.
A gyomirtók felhasználási módjukból következően közvetlenül a környezetbe jutnak. A levegőbe permetezett tebutiuron gőz és lebegő részecskék formájában van jelen. A gőz a fotokémiai reakciók során keletkező hidroxilgyökökkel reagálva kb. 5-napos felezési idővel elbomlik. A lebegő részecskék a talajba kerülnek.
A talaj pH-tartományában a tebutiuron nagyon lassan bomlik el. Ellenáll a napfények, a talajbaktériumok sem dolgozzák fel, és nem párolog.
A vízbe jutott tebutiuront nem köti meg az üledék vagy a vízben lebegő szilárd anyagok, nem párolog vissza a levegőbe, nem halmozódik fel a vízi élőlényekben, és nem veszélyes rájuk. Nagyon lassan, 64-napos felezési idővel hidrolizál.
A tebutiuronnal foglalkozók belélegzés és bőrön keresztüli felszívódás által veszélyeztetettek, míg a mezőgazdasági területen élőket a szennyezett ivóvíz károsíthatja.
A megengedett határértékeket a tebutiuronra és metabolitjaira együttesen határozzák meg. A figyelembe veendő vegyületek:
A határértékek az USA-ban: