Theodor von Sickel

Theodor von Sickel
Született1826. december 18.[1][2][3]
Aken
Elhunyt1908. április 21. (81 évesen)[1][3]
Merano[4]
Állampolgárságaporosz
HázastársaAnna von Sickel
Foglalkozása
  • esszéíró
  • középkortörténész
  • író
  • egyetemi oktató
  • levéltáros
  • politikus
  • történész
Tisztségeaz Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1889. január 2. – 1908. április 21.)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Theodor von Sickel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Theodor von Sickel (Aken, 1826. december 18. – Merano, 1908. április 21.) német-osztrák esszéíró, középkorász, író és egyetemi tanár.

Élete

[szerkesztés]

Poroszországban született. Halléban, majd Berlinben végezte tanulmányait és ezután Bécsben kezdett tanítani. Tanulmányi utat tett Párizsba és levéltári kutatásokat végzett külföldön. 1855-ben magántanár, 1857-ben rendkívüli és 1867-ben rendes tanár lett a bécsi egyetemen. 1867-ben azonfelül az Institut für österreichische Geschichtsforschung igazgatójává tették. Ebben az állásban kitűnő sikerrel avatta be tanítványait a történelmi kritika és a történelmi segédtudományok titkaiba.[5] A Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben választotta kültagjává. 1892-ben nyugalomba vonult, de a Rómában alapított Istituto austriaco di studi storicinak igazgatóságát megtartotta. 1884-ben a császár lovaggá, 1889-ben pedig az urak házának tagjává tette. 1887-ben megkapta a Pro litteris et artibus érdemrendet. A diplomatika úttörője, az írás és stílusjegyek vizsgálatával gazdagította az kutatások fegyvertárát.

A Monum. Germaniae vállalatnak Diplomata osztályában kiadta az I. Konrád idejétől kezdve III. Ottóig terjedő köteteket (Hannover, 1879-94). Megalapítója és egyik szerkesztője a Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung című folyóiratnak (Innsbruck, 1880 s köv.).

Nevezetesebb művei

[szerkesztés]
  • Monumenta graphica medii aevi ex archivis et bibliothecis imperii Austriaci collecta (Bécs, 1858-82, 10 füzet)
  • Schrifttafeln aus dem Nachlass von U. F. von Kopp (uo. 1870)
  • Beiträge zur Diplomatik (8 kötet, uo. 1861-83)
  • Acta regum et imperatorum Carolinorum (2 kötet, 1872)
  • Zur Geschichte des Konzils von Trient (uo. 1872)
  • Alcuinstudien (uo. 1875)
  • Über Kaiserurkunden in der Schweiz (Zürich, 1877)
  • Kaiserurkunden in der Schweiz (Zürich, 1877)
  • Kaiserurkunden in Abbildungen (Sybellel együtt, 11 füzet, Berlin, 1880-91)
  • Das Privilegium Otto's I. für die römische Kirche (Innsbruck, 1883)
  • Liber diurnus Romanorum pontificum (Bécs, 1889)
  • Prolegomena zum Liber diurnus (2 füzet, uo. 1889)
  • Diplomi imperiali e reali delle cancellarie d'Italia (Cipollával, Róma, 1892 s köv.)
  • Römische Berichte (Bécs, 1895).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Sickel, Theodor (BLKÖ)
  3. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  5. ↑ Vö. Das k. k. Institut für oesterreichische Geschichtsforschung 1854-1904. Wien; Századok 1904, 1000-1001.

Források

[szerkesztés]
  • Századok 42/5, 452-454. (nekrológ)