Tietilperazin

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek szakvéleménynek. Gyógyszer szedése előtt orvosi és/vagy gyógyszerészi konzultáció szükséges. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.


Tietilperazin
IUPAC-név
2-etilszulfanil-10-[3-(4-metilpiperazin-1-il)propil]-10H-fenotiazin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1420-55-9
PubChem 5440
DrugBank APRD00323
ATC kód R06AD03
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C22H29N3S2
Moláris tömeg 399,618 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Fehérjekötés 60%

A tietilperazin (INN: thiethylperazine) egy piperazin fenotiazin gyógyszer. Hányás és hányinger kezelésére használják.

Gyógyszerhatás

[szerkesztés]

A tietilperazin, kifejezett hányinger- és hányáscsillapító, valamint szédüléscsökkentő hatású piperazin oldalláncú fenotiazin vegyület. Pontos hatásmechanizmusa nem ismert, de állatkísérleti vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy hatását a nyúltvelői kemoreceptor trigger zóna sejtjein a dopaminerg receptorok gátlásával, illetve közvetlenül a hányásközpont ingerlékenységének csökkentésével fejti ki. Orális alkalmazást követően hányinger-, hányáscsillapító hatása már a beadást követően kb. 30 perc múlva kialakul és átlagban 4 órán át tart. Kis dózisban antipszichotikus hatással nem rendelkezik.

Farmakokinetika

[szerkesztés]

A tietilperazin a gyomor-bél traktusból jól felszívódik, plazma-csúcskoncentrációját 2-4 óra alatt éri el. A molekula 91-97%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A számított megoszlási térfogata 2,7 l/ttkg. A hatóanyag csaknem teljes mértékben metabolizálódik a májban, csak kb. 3%-a választódik ki változatlan formában a veséken keresztül. Eliminációs felezési ideje kb. 12 óra.

Ellenjavallatok

[szerkesztés]

Ne alkalmazza, ha a következő állapotok állnak fenn:

  • túlérzékenység (allergia) a készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával, illetve fenotiazin-származékkal szemben;
  • a központi idegrendszer működésének súlyos fokú gátlásával járó kórképek, illetve kómás állapot;
  • 15 évnél fiatalabb életkor;
  • terhesség és szoptatás.

Lehetséges mellékhatások

[szerkesztés]
  • aluszékonyság és szédülés
  • nyugtalanság, fejfájás, láz, epilepsziás görcsök
  • extrapiramidális tünetek (akarattól független mozgások, izomgörcsök, kézremegés, izommerevség stb.)
  • száj- és orrszárazság
  • homályos látás
  • fülzúgás
  • vérnyomáscsökkenés
  • szapora szívverés
  • arc-, kar- és kézduzzanat
  • az emlők megnagyobbodása
  • étvágytalanság
  • testsúlygyarapodás
  • székrekedés
  • allergiás reakciók
  • nagyon ritkán nyálfolyás és ízérzészavar.
  • hosszantartó szedése során igen ritkán vérképzési zavarok (fehérvérsejtszám-csökkenés, vérszegénység, illetve a vér valamennyi alakos elemének hiánya, bőrkiütések) fordulhatnak elő

Figyelmeztetés

[szerkesztés]

A kezelés első szakaszában, esetenként álmosságot, fáradtságot, szédülést okozhat, ezért a kezelés megkezdésekor járművet vezetni, vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos!

Készítmények

[szerkesztés]