Tornyospálca | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Kisvárdai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Lukácsi Attila László (független)[1] | ||
Irányítószám | 4642 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2228 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 65,47 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 43,61 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 16′, k. h. 22° 11′48.266667°N 22.183333°EKoordináták: é. sz. 48° 16′, k. h. 22° 11′48.266667°N 22.183333°E | |||
Tornyospálca weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tornyospálca témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tornyospálca község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kisvárdai járásban.
A vármegye és egyben a Nyírség északkeleti részén fekszik. A környező települések közül Jéke 7,5, Kisvárda 12, Kékcse 18,5, Tiszakanyár 24 kilométer távolságra található.
A közvetlen szomszédos települések: észak felől Mándok, kelet felől Mezőladány ás Újkenéz, délkelet felől Aranyosapáti, dél felől Nyírlövő, délnyugat felől Pap, nyugat felől pedig Jéke ás Fényeslitke. Északnyugat felől a legközelebbi település Tuzsér, de közigazgatási területeik nem érintkeznek.
Három különálló külterületi településrésze Ricsika-tanya, László-tanya és Pusztaújfalu vagy Pusztaújfalu-tanya;[3] utóbbi a központjától légvonalban közel 8 kilométerre délre található.[4]
Központján a 4111-es út halad keresztül, ezen érhető el Kisvárda és Mezőladány felől is. Határszélét keleten érinti még a 4115-ös út is. Pusztaújfalu csak alsóbbrendű, számozatlan utakon érhető el (temetője a közigazgatási terület déli határvonalánál húzódó 4109-es út mellett található).
Vonattal elérhető a Mátészalka–Záhony-vasútvonalon. Tornyospálca vasútállomás a település keleti részén helyezkedik el, nem messze a 4111-es út vasúti keresztezésétől, közúti elérését az abból kiágazó 41 315-ös számú mellékút biztosítja.
Nevének második tagja a magyar honfoglalás előtt itt élt szláv (szandomierzsi) törzsek névadásából származik. A „pálica” szó, melyből a pálca szó eredeztethető, botot, harci buzogányt, hatalmi jelvényt jelent. A középkorban használatos Palcza, Palchia, Pácza, Páltza névalakhoz 1793-tól a Tornyos előtag járult, mely a falu egykori fatornyára utal. Ez látható a falu 1696-ból való pecsétnyomóján, illetve napjaink címerében is.
A falu orsó alakban az egykori vízállás köré épült, középen közrefogva a mai református templom elődjét. A település határában számos kő és bronzkori lelet került napvilágra, a „Sírkutgaz” nevű területről például tokosbalta és bronz kard.
Nevét 1212-ben említik először oklevelekben. A középkorban a Bánffy majd a Losonczi család tulajdonában volt a 15-20 jobbágytelekből álló falu. A 18. századtól a Forgách grófi család birtoka volt egészen a 20. századig.
A falu máig élő kuruc hagyományokkal rendelkezik. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban 9 napot (január 3--11.) töltött a községben, sok helybeli, kiknek nevét is ismerjük, beállt Esze Tamás ezredébe.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban igen jelentős számú tornyospálcai honvéd és tiszt harcolt.
Az első világháborúban 50 katona halt hősi halált. Emlékükre 1923-ban Felső-Szabolcs legelső hősi emlékművét emelte közadakozásból a falu. A második világháború végén több mint félszáz hősi halottját gyászolta a község; az elhunytak nevét az első világháborús emlékműre vésték fel.
A szovjet csapatok 1991-es kivonulásakor Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott szovjet laktanyák épületelemeit.[5]
Hosszú időn át itt volt Felső-Szabolcs esperesi központja. A település lakossága túlnyomó részt református vallású, de élnek itt kis számban görögkatolikusok és katolikusok is. 1797-ben nagyobb számú görög és római katolikus magyar, rutén illetve roma származású telepeseket hozatott a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról gróf Forgách József földesúr. Ezek leszármazottai ma is az ún. „Tót-véget” lakják. A mai görögkatolikus templom helyén korábban fából készült templom állt. Az új, ma is álló templom 1806 és 1816 között épült. A templom körül 1853-ig szintén temetőkert volt. A katolikus kápolna 1928-ban épült.
Zsidó vallásúak az 1700-as évek óta élnek a községben. A falu zsinagógáját 1963-ban lebontották. Több mint félszáz embert hurcoltak el 1944-ben a holokauszt haláltáboraiba. Az ősi zsidó temető ma is megtalálható.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2655 | 2665 | 2770 | 2645 | 2279 | 2287 | 2228 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,5%-a magyarnak, 5,1% cigánynak, 0,4% ukránnak mondta magát (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 16,8%, református 39%, görögkatolikus 31,5%, felekezeten kívüli 1,2% (10,8% nem válaszolt).[15]
2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 7% cigánynak, 0,6% ukránnak, 0,1-0,1% németnek és ruszinnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 11,1% volt római katolikus, 35,4% református, 26,8% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 2,7% felekezeten kívüli (22,9% nem válaszolt).[16]
Igen gazdag a község iskolatörténete. Már az 1600-as években működött református iskola Szőllősi István oskolamester irányításával. A községben 1948-ig három felekezeti fenntartású iskola volt. 1961-ben épült az L alakú, ma is meglévő iskolaszárny, mely 1978-ban egy újabb tömbbel, benne tornateremmel bővült. Jelenleg[mikor?] 130 tanuló jár az iskolába. A község gazdag tárgyi emlékei az iskola 770 darabos helytörténeti gyűjteményében látható. Az előkertben országosan is egyedülálló füvészkert található.
A község óvodája 1941-től működik, jelenleg[mikor?] két helyen.
Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult Lenin néven. 1961-ben lett újra „termelőszövetkezeti község” Tornyospálca, s a szövetkezet II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel. 1972-től Agárdy Béla elnök vezetésével országos sikereket ért el a szövetkezet. Tevékenysége révén 1976 és 1980 között négyszer lett országosan kiváló gazdaság. 1992-ben a rendszerváltás utáni politikai túlfűtöttségben a szövetkezetet felszámolták. Jelenleg több kisebb-nagyobb földterületen gazdálkodnak a helybeliek. Főként az almatermesztés játszik szerepet, a falu határában közel másfél millió almafa található, de más gyümölcsöket is termesztenek.
Több író és költő köthető Tornyospálcához. Így Turjay László, Hideg József, Rusznák Imre, Dabas Tibor, Agárdy Sándor Mihály, Ferku Imre, Fazekas-Takács Zsuzsa, Agárdy Sándor. Gazdag a község zenei néphagyománya is. Gyüre János református kántortanító a 19. század végén több száz helyi babonát is felkutatott.[forrás?]
Tornyospálcáról származik Polyán József humorista, a Showder Klub egyik felfedezettje.
Legrégebbi építészeti emléke a mai református templom, mely jelen ismereteink szerint a huszita időkben, a 15. században téglából épült. A templom körül 1951-ig temetőkert volt. Részletes műemléki feltárása folyamatban van. A református egyház értékes szertartási tárgyakat őriz, melyek közül kiemelkedik az 1635-ben Mikó Benedek által adományozott, de valójában 15-16. századi úrvacsorai kehely.
Több régi lakóház áll még a községben. A református temetőben még közel félszáz régi, szellőrózsa motívumos fejfa található.
A faluban 7 emlékmű és 8 emléktábla található, melyek a múlt emlékei, értékei iránti elkötelezettségről tanúskodnak.