Upádána

A sorozat témája
Buddhizmus

Körvonalakban
Buddhizmus portál

Sablon:Buddhizmus

Az upádána kifejezést egyaránt használják a hinduizmusban és a buddhizmusban.

  • A hinduizmusban az upádána Brahman anyagi megtestesülése.
  • A buddhizmusban az upádána a szenvedés létrejöttének egyik fontos láncszeme.

Buddhizmus

[szerkesztés]

Az upádána a "ragaszkodás" és "telhetetlenség" szanszkrit és páli kifejezése, amelynek szó szerinti jelentése "üzemanyag".[1] Az upádánát és a tanhát (létszomj, sóvárgás) a szenvedés két legfőbb okának tartják és ezek megszüntetése vezet a nirvánához.

A ragaszkodás fajtái

[szerkesztés]

A Szutta-pitakában például,[2] Gautama Buddha négyfajta ragaszkodást említ:

  • ragaszkodás az érzéki örömökhöz (kámupádána)
  • ragaszkodás helytelen nézetekhez (ditthupádána)
  • ragaszkodás szertartásokhoz (szilabbatupádána)
  • ragaszkodás az én-képzethez (attavadupádána).

Buddha azt állította, hogy más szekták is akár megfelelő elemzéssel szolgálnak az első három ragaszkodással kapcsolatban, egyedül ő magyarázta el az "én-képzethez" való ragaszkodást és az abból fakadó szenvedést.[3]

Az Abhidharma[4] és a szövegmagyarázatai[5] a következő definíciókat adják:

  1. ragaszkodás az érzéki örömökhöz: világi dolgok utáni ismételt sóvárgás.
  2. ragaszkodás helytelen nézetekhez: mint például az eternalizmus (például, "a világ és az én örök") vagy a nihilizmus.[6]
  3. ragaszkodás szertartásokhoz: az abban való hit, hogy a szertartások és rituálék önmagukban elegendőek a megvilágosodáshoz.[7]
  4. ragaszkodás az én-képzethez: az én-képzetet és az én-nélküliséget (például a MN 44,[8] illetve a szkandhákat és az anattát további szócikkek taglalják.

Buddhagósza szerint[9] a négy ragaszkodási típus fenti felsorolása "finomság" szerinti csökkenő sorban állnak.

A ragaszkodás okozatainak egymástól való függése

[szerkesztés]
ragaszkodás az
én-képzethez
↓
ragaszkodás a
helytelen nézetekhez
↓   ↓
ragaszkodás a
szertartásokhoz 		  ragaszkodás az
érzéki örömökhöz

Buddhagósza magyarázata szerint ezek a ragaszkodások okozati kapcsolatban állnak egymással a következőképpen:[10]

  1. ragaszkodás az én-képzethez: először azt feltételezi valaki, hogy állandó "énje" van.
  2. ragaszkodás helytelen nézetekhez: ezután azt feltételezi, hogy örökké létezik, vagy ezután az élet után teljesen megsemmisül.
  3. az ezekből következő viselkedési megnyilvánulások:
  • ragaszkodás szertartásokhoz: ha valaki azt feltételezi, hogy örökké létezik, szertartásokon keresztül igyekszik megtisztítani önmagát.
  • ragaszkodás az érzéki örömökhöz: ha valaki azt feltételezi, hogy ezután az élet után teljesen megsemmisül, akkor nem törődik a következő élettel és az érzéki örömökhöz ragaszkodik.

A ragaszkodási típusok ragsorolását a jobb oldali táblázat mutatja be.

A ragaszkodás megnyilvánulásai

[szerkesztés]

A tudatosan ismerhető mentális élmények szintjén az Abhidharma az érzéki örömökhöz való ragaszkodást a "kapzsiság" (lobha) mentális tényezőjével valamint a további háromféle ragaszkodást a "helytelen nézet" (ditthi) mentális tényezőjével azonosítja.[11] Ezáltal a tapasztalás szintjén a ragaszkodást az Abhidharmában ezeknek a mentális tényezőknek a négyrétű magyarázataként említik, ahogy azt a következő táblázat is mutatja:[12]

jelleg szerep megnyilvánulás közvetlen ok
kapzsiság (lobha) egy tárgy megragadása ragad, mint a pecsenye kitartás élvezni a kötöttséget
helytelen nézet (ditthi) nem bölcs értelmezés feltételez téves hit a dharma meg nem hallása

Buddhagósza a ragaszkodás sóvárgástól való megkülönböztetéséhez a következő metaforát használja:[13]

"A sóvárgás egy olyan tárgy utáni vágyódás, amelyet valaki még nem szerzett meg, ahogy a tolvaj kinyújtja a karját a sötétben; a ragaszkodás egy olyan tárgy fogvatartása, amelyet valaki már megszerzett, mint a tolvaj ellopott tárgya... [E]zek a szenvedés gyökerei a keresésnek és az őrzésnek köszönhetően."

Így például amikor Buddha a ragaszkodás "aggregátumáról beszél, akkor a fizikai, mentális és tudatos megragadásra és őrzésre utal, amelyekről tévesen azt képzeljük, hogy egyenlőek velünk vagy, hogy birtokoljuk azokat.

  A 12 nidána:  
Tévelygés
↓
Késztetések
↓
Tudatosság
↓
Név és forma
↓
Hat érzékszerv
↓
Kapcsolódás
↓
Érzés
↓
Sóvárgás
↓
Ragaszkodás
↓
Létesülés
↓
Születés
↓
Öregkor / halál
 

A szenvedés oksági láncának részeként

[szerkesztés]

A négy nemes igazságban az első nemes igazság szerint a ragaszkodás (upádána, "a ragaszkodás aggregátumait illetően") a szenvedés egyik legfőbb megtapasztalása. A második nemes igazságban a ragaszkodás (tanhá) a szenvedés alapja. Tehát a ragaszkodás és a sóvárgás között okozati kapcsolat áll fent.[14]

A függő keletkezés (pratitja-szamutpáda tizenkét-szemű oksági láncolatban, lásd még a tizenkét nidána), a ragaszkodás (upádána) a kilencedik oksági láncszem:[15]

  • Az upádána (ragaszkodás) függ a sóvárgástól (tanhá mielőtt létrejöhetne.
"A sóvárgás feltétele mellett lép fel a ragaszkodás".
  • Az upádána (ragaszkodás) képezi az oksági láncolatban a létesülés (bhava) feltételét és alapját.
"A ragaszkodás a létesülés fellépésének a feltétele."

Buddhagósza szerint[16] a sóvárgásból az érzéki örömökhöz való ragaszkodás keletkezik, amely azután függvénye lesz a létesülésnek.

Upádána mint üzemanyag

[szerkesztés]

Richard F. Gombrich professzor több publikációjában is rámutat, hogy az upádána szó szerinti jelentése "tüzelőanyag", amit Buddha Tűzbeszéd (Áditta-parijája) (Vin I, 34-5; SN 35.28) metaforájához kapcsol. Ebben a példabeszédben Buddha azt mondja a szerzeteseknek (bhikkhuk), hogy minden ég. A minden alatt az öt érzékszervet és a tudatot, azok tárgyait, azok működéseit és az azokból származó érzéseket érti – gyakorlatilag a tapasztalások összességére vonatkozik. Ezek mind a kapzsiság, gyűlölet és nem tudás tüzében égnek.

A nidánák láncolatában a sóvárgás válik a létesülés (bhava) tüzelőanyagává. A tudat tűzként keres még több tüzelőanyagot, hogy életben maradjon, amely a tudat számára az érzéki élmények, emiatt Buddha óva int, hogy "védjük az észlelés kapuit".

Hinduizmus

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az upádána jelentése anyagi alap vagy okozat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lásd például, Rhys Davids & Stede (1921-25), 149. o. Archiválva 2012. július 8-i dátummal az Archive.is-en és, Gombrich (2005).
  2. ↑ Bodhi, 2000b, 535. o.).
  3. ↑ Csúlaszíhanáda-szutta ("Rövidebb beszéd az oroszlánkiáltásról", MN 11) (Ñanamoli & Bodhi, 1993).
  4. ↑ Az Abhidharmában a Dhammaszangani §§ 1213-17 (Rhys Davids, 1900, 323-5. o.) meghatározásokkal szolgál a négy ragaszkodással kapcsolatban.
  5. ↑ A négy ragaszkodással kapcsolatos Abhidhamma szövegmagyarázatok szerepelnek például az Abhidhammattha-szangahában (lásd: Bodhi, 2000b, 726. o. n. 5) és a Viszuddhimaggában (Buddhagósza, 1999, 585-7. o.).
  6. ↑ A "helytelen nézettel" (Pali: miccha ditthi) kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy - mint például az Anguttara-nikája első fejezetében szereplő szuttákban - Bodhi szerint (Bodhi (2005), 437. o., n. 10) a helytelen nézetek "tagadják a moralitás alapjait, főleg azok, amelyek elutasítják a morális okozat elvét és a szándékos erőfeszítés hatékonyságát".
  7. ↑ Lásd, például, Buddhagósza (1999), 587. o. Ezek a bizonyos aszkéta gyakorlatok szerepelnek a Szutta-pitaka MN 57, Kukkuravatika-szutta ("Kutyautánzó" angolra fordította: Nanamoli & Khantipalo, 1993; és Nanamoli & Bodhi, 2001, 493-97. o., magyar fordításai: Vekerdi József és Ivánovics Beatrix - [1] és [2] - olvasva: 2015.02.10.).
  8. ↑ Thánisszaró (1998a).
  9. ↑ Buddhaghosa (1999), 586-7. o.
  10. ↑ Buddhaghosa (1999), 587. o.
  11. ↑ Bodhi (2000a), p. 267.
  12. ↑ Bodhi (2000a), 83-4. o., 371 n. 13.
  13. ↑ Buddhaghosa (1999), 586. o.
  14. ↑ Ezt az okozati összefüggést említi: Thánisszaró (2000).
  15. ↑ Lásd, például SN 12.2 - Paṭicca-samuppāda-vibhaṅga Sutta - A Függő Keletkezés elemzése, Fordította: Fenyvesi Róbert - - online elérhető változat - olvasva: 2015.02.10.
  16. ↑ Buddhaghosa (1999), 586, 593. o.

Bibliográfia

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]