Upászaka és upásziká

Upászaka (férfi) vagy upásziká (nő) "kísérőt" jelent szanszkrit és páli nyelven.[1] A kifejezés a buddhizmusban azokra vonatkozik, akik nem szerzetesek (bhikkhu), apácák (bhikkhuni) vagy szerzetesnövendékek (srámanera) egy buddhista rendben, mégis bizonyos fogadalmakat tettek.[2] Ma olyan értelmezése is van a kifejezésnek, hogy az illető elkötelezte magát.[3][4][5]

Fogadalmak

[szerkesztés]

Az upászakák öt dologra tesznek fogadalmat, amely az "Öt fogadalom" (páli: pancsaszíla):

  1. Érző lény életét nem oltom ki;
  2. Nem veszem el, amit nem adnak;
  3. Tartózkodok a helytelen szexuális magaviselettől;
  4. Tartózkodok a helytelen beszédtől;
  5. Tartózkodok a bódító hatású szerektől.

A théravada hagyományban az Upószatha napokon az elkötelezett gyakorlók további fogadalmakat is tehetnek - a "nyolc szabály" (páli: uposzathan szamádijati).[6][7][8]

Beavatási szertartások

[szerkesztés]

Théravada hagyományok

[szerkesztés]

A hagyományos théraváda közösségekben a nem-buddhista azáltal válik buddhista világi tanítvánnyá, hogy egy szerzetes után vagy önállóan egy sztúpa vagy Buddha kép előtt állva elismétli a három drágaság és az öt fogadalom ősi formuláit.[9][10][11][12][13][14] Buddhista szülők újszülött csecsemőiket a hagyomány szerint első sétájukkor viszik el egy templomba teliholdkor vagy fesztivál alkalmával - és ekkor kerülnek bemutatásra a három drágaság előtt (Buddha, szangha, dharma).

Mahájána/vadzsrajána hagyományok

[szerkesztés]

A kínai csan és a japán zen hagyományokban menedékvételi szertartásokat rendeznek, amelyek során a szabályokat a gyakorlók átveszik.

A kínai hagyomány szertartásainak menete szerepel az Upászaka szabályokról szóló szútra tizennegyedik fejezetében (優婆塞戒經受戒品第十四).

A szabályok átvételére készülő tanítványok először a hat irányban fejezik ki tiszteletüket. Ezzel fejezik ki szüleik, tanáraik, feleségük vagy férjük, barátaik, vallási mestereik és alkalmazottaik (hagyományosan a szolgák) felé érzett tiszteletüket. A hat irány felé mutatott tiszteletadás jelenti a kölcsönösségi felelősség kifejezését mindegyik kapcsolatnál.[15] Ezután a szülői engedélyre van szükség. Ha engedélyt kap valaki, akkor értesíti a társát és az alkalmazottait. A hagyományok szerint ez után kellett értesíteni a király, amit ma már - érthető okokból - nem túl sokan gyakorolnak. A tanítvány a kötelező tiszteletadások után kérheti az egyházi személytől a szabályokat, amiket készül elfogadni. Ezután egy társalgás következik a tanítvány és az egyházi személy között - olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy meg vannak-e a jelölt engedélyei illetve, hogy korábban követett-e el komoly fizikális vagy mentális bűnöket. Az egyházi személy elmagyarázza a szabályok betartásával járó előnyöket és hátrányokat és megkérdezi, hogy a jelölt hajlandó-e elfogadni és betartani a szabályokat és elkötelezett marad-e a három drágasággal szemben.

A fogadalom tételt követően az új tanítvány hat hónapig segítő megfigyelés alatt áll - azaz rendszeresen eljár a templomba. Ha hat hónap után sem szegte meg a szabályokat, akkor menedéket vehet a három drágaságban. Ezután formálisan elismétli az egyházi személy után a fogadalmakat és ezzel megtörtént a teljes fogadalomtétel.

Szertartásos öltözékek

[szerkesztés]

Indiában, hagyományosan az upászakák fehér ruhát viselnek, amely kifejezi a világi és egyházi személyek lemondási szintjeinek különbségét. Emiatt néhány klasszikus szöveg "fehér ruhás világi embereket" (avadáta-vasszana) említ.[16] A mai napig ez történik emiatt a théraváda templomokban, főleg, amikor egy nem-buddhista tér át buddhizmusra, vagy a nyolc szabály vizsgálatakor upószatha napon.[* 1]

A kínai hagyományban az upászakák és upászikák is fekete hosszú ujjú ruhát viselnek a szertartások és elvonulások idején, amely a három drágaság szimbuloma haiqing (海清). A fekete ruha fölött barna kaszáját viselnek (manyi (缦衣)), amely a szabályok betartását jelképezi. A szerzetesektől eltérően ők nem viselhetnek más alkalmakkor is ilyen ruhákat.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A fehér ruha viseletével kapcsolatban az upószatha napokon, lásd például, Kariyawasam (1995), 3. fejezet, "Poya Days", online: http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kariyawasam/wheel402.html#ch3.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nattier 25. oldal
  2. ↑ Nattier 25. oldal
  3. ↑ Rhys Davids & Stede 150. oldal
  4. ↑ Encyclopædia Britannica
  5. ↑ Nattier 25. oldal
  6. ↑ Rhys Davids & Stede 150-1. oldal
  7. ↑ Harvey 192. oldal
  8. ↑ Kariyawasam  3. fejezet, "Poja napok"
  9. ↑ Kariyawasam 1. fejezet, "Poja napok"
  10. ↑ Phra Khantipalo, Going for Refuge http://www.sinc.sunysb.edu/Clubs/buddhism/khantipalo/goingrefuge.html Archiválva 2013. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ The Light of Buddha, U Sein Nyo Tun, Vol. III, No. 10, 1958 http://www.thisismyanmar.com/nibbana/snyotun3.htm Archiválva 2012. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  12. ↑ From 'The Teachings of the Buddha', the Ministry of Religious Affairs, Yangon, 1997 http://www.thisismyanmar.com/nibbana/precept2.htm Archiválva 2011. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  13. ↑ Buddhist studies, secondary level, becoming a buddhist http://www.buddhanet.net/e-learning/buddhism/bs-s17.htm
  14. ↑ Blooming in the Desert: favorite teachings of the wildflower monk, Taungpulu Sayadaw-Anne Teich
  15. ↑ http://www.buddhanet.net/e-learning/buddhism/bs-s08.htm
  16. ↑ Nattier 25. oldal

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]