A sorozat témája Buddhizmus |
---|
|
Körvonalakban |
37 A MEGVILÁGOSODÁS DHAMMÁJA | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
4 szatipatthána |
|||||||||
4 erőfeszítés |
4 Alap |
||||||||
5 képesség |
5 erősség | ||||||||
7 tényezők |
|||||||||
8 ösvényi tényező |
|||||||||
nézet ・ vita |
A vírja (szanszkrit: विर्या; páli: viriya; wylie: brtson 'grus) buddhista fogalom, amelyet általában úgy fordítanak, hogy „energia”, „szorgalom”, „törekvés” vagy „erőfeszítés”.[1] Megfogalmazható olyan hozzáállásként, amelyben szívesen foglalkozik az egyén üdvös cselekedetekkel, amely által végül jól és erényesen cselekszik.
A buddhista Abhidharma tanításokban a vírját a következő módon határozzák meg:
Ebben az értelmezésben a vírja egy olyan hozzáállást fejez ki, amelyben a gyakorló odaadóan tesz üdvös dolgokat.[2][3]
A Abhidharma-szamuccsaja szerint:
A mahájána Abhidharma értelmezésében a vírja forgalmat jelent.[2]
A páli irodalomban a vírja a megvilágosodáshoz (bódipakkhijá-dhammá) vezető következő tulajdonságok fontos összetevője:
A vírja a nemes nyolcrétű ösvényben szereplő "helyes erőfeszítésnek" és a "négy helyes erőfeszítésnek" (szamma-ppadhána) felel meg.
A Kítágiri-szuttában (MN 70) Buddha a következő tanácsot adja követőinek:
„A tanítványnak, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, annak a tanítás üdvös és hasznos. A tanítvány számára, aki hitre lelt a Tanító tanításában, és kész rá, hogy megértse a jelentését, ez az, ami a Dhammával összhangban áll: Inkább rohadjon le a húsom, és csont és bőr legyek, de amíg nem érem el azt, ami emberi állhatatossággal, kitartással, küzdelemmel elérhető, állhatatosságom nem lankad[5]” |
A vírja jelentheti a kitartó erőfeszítést, hogy valaki legyőzze a mentális ügyetlenségeit (akuszala dhamma), például érzelmeskedés, rossz akarat vagy bántalmazást (lásd még: ahimsza és nekkhamma).
A vírjával a helyes viselkedésmód ahhoz, hogy a gyakorló elérje a dhjána meditációs szintet.
Továbbá jelenthet bátorságot és fizikai erőt is, amelyet a saolin szerzetesek is gyakoroltak a kolostorokban. Erős jellemet kölcsönöz és a másokkal való jótétemény megingathatatlan szándékát szilárdítja meg.[6]