Valentinovo | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Krapina-Zagorje |
Község | Pregrada |
Jogállás | falu |
Polgármester | Vilmica Kapac |
Irányítószám | 49218 |
Körzethívószám | (+385) 049 |
Népesség | |
Teljes népesség | 151 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 180 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 56″, k. h. 15° 47′ 35″46.149000°N 15.793000°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 56″, k. h. 15° 47′ 35″46.149000°N 15.793000°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Valentinovo falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Pregradához tartozik.
Krapinától 7 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre a Horvát Zagorje északnyugati részén fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban is éltek emberek. A település északi részén, nem messze a 206-os számú úttól található a „Bušin-Bežanec” régészeti lelőhely.[2] A lelőhely egy 199,3 m tengerszint feletti magasságú fennsíkon, Bežanec védett kastélya felett, stratégiailag kedvező helyen található, olyan helyen, ahonnan a Plemenšćina- és a Kosteljina-patakok völgyeit részben ellenőrizni lehetett. A területet 2014-ben, Környezeti Hatástanulmány részét képező régészeti terepbejárás során fedezték fel. Ebből az alkalomból más őskori leletek mellett több mint 220 darab, különböző típusú kőből készült hasított kőszerszámot gyűjtöttek össze. A leletek alapján a lelőhely kora előzetesen a mezolitikum utáni időszakra datálható.
Bežanec kastélya a 17. század végén épült, az 1830-as években klasszicista stílusban építették át. Birtokosai a Keglevichek, Kollenbachok, a Schlaun-Linden bárók voltak, majd 1842-ben Franz Ottenfels Gschwind báró, császári követ vásárolta meg. Jozefa bárónő sokat építtetett rajta, ugyanis egy jóslat azt mondta neki, hogy addig fog élni amíg építeni tud. A településnek 1857-ben 149, 1910-ben 252 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 169 lakosa volt.