Veriko Andzsaparidze

Veriko Andzsaparidze
Születettვერიკო ანჯაფარიძე
1897. szeptember 23.
Kutaiszi
Elhunyt1987. január 31. (89 évesen)
Tbiliszi
Állampolgársága
HázastársaMihail Csiaureli
Gyermekei
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeMtacminda Pantheon
A Wikimédia Commons tartalmaz Veriko Andzsaparidze témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Veriko (Vera) Ivlianovna Andzsaparidze (grúzul: ვერიკო ანჯაფარიძე) (Kutaiszi, 1897. szeptember 23., a régi ortodox naptár szerint: október 6. – Tbiliszi, 1987. január 31.) szovjet, grúz színésznő.[1] A szovjet és a grúz színház- és filmművészet jelentős alakja volt.

Élete és karrierje

[szerkesztés]

1916–1917-ben a moszkvai Ajdarov drámastúdióban, 1918–1921 között Tbilisziben az Alexandre Dzsabadari stúdióban tanult. 1920-tól a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Színház színésznője volt, 1927-től pedig a szintén tbiliszi Mardzsanisvili Színházhoz szerződött.[1] Később a színház művészeti vezetője lett.[2] A Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészti Főiskolán tanított is.[3]

Andzsaparidze filmes debütálása Vlagyimir Barszkij A múlt rémei (1925) című filmjében volt. Ezt követően mellékszerepeket játszott Jurij Zseljabuzsszkij Dina Dza-Dzu (1926) és Nikoloz Sengelaja Huszonhat komisszárjában (1932). 1929-ben szerepelt Mihail Csiaureli Saba című, alkoholizmusról szóló erkölcsi meséjében. Hamarosan egyedülálló státuszt szerzett a grúz filmművészet egyik vezető női színésznőjeként, akit minden szovjet politikai vezető tiszteletben tartott, Sztálintól Gorbacsovig. Feltűnt még Rusudanként, Csiaureli: Georgi Zaakadze című eposzában (1942–1946), Nino kolhozigazgatót alakította Nikoloz Szanisvili Boldog találkozás című vígjátékában (1949), valamint szerepelt Siko Dolidze, Találkozás a múlttal című népszerű vidéki drámájában (1966). Tengiz Abuladze filmrendező, Veriko Andzsaparidzére egy kisebb, de fontos szerepet osztott a totalitáriusellenes Vezeklés című testamentumában (1984).

Elismerései, kitüntetései

[szerkesztés]

Veriko Andzsaparidze a művészethez való hozzájárulásával számos rangos díjat és elismerést kapott. 1943-ban, 1946-ban és 1952-ben Sztálin-díjat kapott, bizonyítva ezzel a területen kifejtett következetes kiválóságát. 1950-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, ami a szovjet és a grúz színházra gyakorolt jelentős hatását tükrözi.

Magánélete

[szerkesztés]

Mihail Csiaureli filmrendező felesége és Szofiko Csiaureli színésznő édesanyja volt.

Emlékezete

[szerkesztés]

Tiszteletére Grúziában művészeti díjat neveztek el róla, amelyet leánya Szofiko Csiaureli is 1996-ban megkapott. Veriko Andzsaparidze a Mtatsminda Pantheonban van eltemetve.

Válogatott filmográfia

[szerkesztés]
  • Saba (1929) Maro
  • Giorgi Saakadze (1942) Rusudan
  • Keto és Kote (1948) hercegnő
  • Berlin bukása (1950) a megölt német katona, Hans anyja
  • A szultán fogságában (1958) Rodami
  • Félbeszakadt dal (1960) Mariami
  • Ne búsulj (1969) Kalantadze édesanyja
  • Goya (1971) Goya anyja
  • Vezeklés (1984) vándor, aki a templomot keresi
  • A szurámi vár legendája (1985) jósnő

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman & Littlefield, 46. o. (2016). ISBN 978-1442268425 
  2. ↑ Veriko Anjaparidze (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia (1969) 
  3. ↑ Верико Ивлиановна Анджапаридзе. [2018. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 25.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Veriko Anjaparidze című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]