Viktóriaváros

Viktóriaváros (Victoria, Viktoriastadt)
Viktóriaváros címere
Viktóriaváros címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rangváros
KözségközpontVictoria
PolgármesterGheorghe Cristian (PDL), 2012
Irányítószám505700
Körzethívószám0x68[1]
SIRUTA-kód40465
Népesség
Népesség6446 fő (2021. dec. 1.)[2]
Magyar lakosság15 (0%, 2021)[3]
Népsűrűség996,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság(belterülete átlagosan) 650 m
Terület6,47 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 38′ 48″, k. h. 24° 42′ 21″45.646564°N 24.705852°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 48″, k. h. 24° 42′ 21″45.646564°N 24.705852°E
Viktóriaváros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktóriaváros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A vegyipari kombinát formaldehidüzeme 1964-ben

Viktóriaváros (Győzelemváros vagy Újucsa, románul: Victoria vagy Orașul Victoria, németül: Viktoriastadt) város Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Fogarastól 34 km-re délnyugatra, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik. Innen indul a turistaút a Moldoveanu-csúcsra, Románia legmagasabb hegycsúcsára (2544 m).

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét 1954-ben kapta és a szocializmus győzelmére utal (a román victorie szó jelentése „győzelem”).

Története

[szerkesztés]

1936-ban a román hadügyminisztérium az esseni Ferrostahl céggel közösen lőporgyár építését határozta el Felsőucsa külterületén. Az erdők kivágása, a tereprendezési munkálatok és az infrastruktúra kiépítése 1939-ben kezdődtek. 1942-től 1944-ig hadifoglyok és munkaszolgálatos zsidók építették a gyárat, 1944-ben azonban a munka abbamaradt.

A kommunista fordulat után szovjet ellenőrzés alatt fejezték be a gyárat, kezdték meg a termelést és a város fölépítését. Kezdetben kertvárosias házakat és palotaszerű középületeket, az 1960-as évektől lakótömböket emeltek.

Az 1950-es években zárt város volt, őrzött védőfallal próbálták meg elszigetelni a környező falusiaktól és a környéken még aktív partizánoktól. Ateista városnak nyilvánították, és egészen az 1990-es évekig egyetlen templom sem működött benne.

2005-ben a körülötte fekvő falvak lakói visszaigényelték területét.

Lakossága

[szerkesztés]

2002-ben 9059 lakosából 8883 volt román, 73 magyar és 53 német nemzetiségű; 8684 ortodox és 80 baptista vallású.

Gazdasága

[szerkesztés]

Oktatás

[szerkesztés]
  • Ion Codru Drăgușanu Elméleti Líceum
  • Alexandru Bărbat Műszaki Kollégium
  • Német segítséggel 2001-ben 170 fős árvaházat hoztak létre.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. Viromet S.A.: Index. [2019. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 5.)

Források

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]