Vipasszana mozgalom
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
| A sorozat témája Nyugati buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
|
A vipasszana mozgalom, vagy belátás meditációs mozgalom, a modern théraváda buddhizmus bizonyos ágaira vonatkozik, amelyek tanai szerint a megvilágosodás (illetve annak az előszobájaként ismert „áramba lépés”) elérésének legfőbb módszere a létezés három jellemzőjébe való belátás.
A mozgalomra a legnagyobb hatást a burmai, a laoszi, a thai és a Srí Lanka-i modernista hagyományok tették.[1] Jelentős hatással voltak még a mozgalomra Mahászi Szejádó (az „új burmai módszer”), Ledi Szajádav (a ledi hagyományvonal), Anágárika Munindra és S. N. Goenka théraváda tanítómesterek újításai és népszerűsítési erőfeszítései.
Meditációs technikák
[szerkesztés]A mozgalom a vipasszana használatát hangsúlyozza a létezés három jellemzőjébe való belátáshoz, amelyen keresztül elérhető a bölcsesség, majd a megvilágosodás.[2] Ehhez a legfontosabb szöveg Buddhagósza Viszuddhimagga című vallásfilozófiai értekezése.[3]
A mozgalom különböző iskolái hasonló meditációs technikákat használnak, a tanítók a szamatha és a vipasszaná meditáció különböző formáit tanítják, amelyek teljes egészében megfelelnek a buddhista meditációnak. A belátás meditáció használatával a gyakorlók ugyanazon a szinteken haladnak végig. A folyamatos fejlődés alapja az összetett jelenségek (aniccsa) keletkezésén és elmúlásán való meditáció, amelyen keresztül megérthető ezek nem kielégítő (dukkha) természete, így kialakulhat a belátás a létezés én-nélküli jellemzőjébe (anatta).
Története
[szerkesztés]A vipasszana szövegek legkorábbi modern írója egy burmai szerzetes, Medavi (1728–1816) volt, aki sikeresen felélesztette országában a meditációs gyakorlatok iránti érdeklődést. Medavi munkássága előtt a burmai szangha többsége azon a véleményen volt, hogy a megvilágosodás ebben a korban már nem lehetséges. Medavi erőfeszítéseinek köszönhetően a szerzetesek újból széles körben kezdtek meditációs gyakorlatokat folytatni. A 19-20. században újból feléledtek a théraváda hagyományok Burmában, Thaiföldön és Srí Lankán, elsősorban a nyugati gyarmatosításra történő reakcióként, ugyanis ezt a hagyományt a saját helyi kultúra értékének tekintették.[4] Az új théraváda hagyomány közben átalakult a fennmaradt páli irodalom segítségével.[4] Szintén fontos szerepet játszott a mozgalomban a Teozófiai Társulat, amely az ókori ázsiai filozófiákban kereste a bölcsességet, és hozzájárult a különböző helyi lakosságok saját kultúrájuk iránti érdeklődés felélesztésében.[5] A Teozófiai Társulat világi buddhista szervezetet indított Srí Lankán, amely független volt a korábbi templomoktól és kolostoroktól.[5] Ezek a fejlemények segítettek a meditáció iránti érdeklődés felélesztésében, miközben a hagyományos templomokban továbbra is a szövegek kántálása maradt a fő gyakorlat.[5]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ McMahan 2008.
- ↑ Analayo, The Dynamics of Theravāda Insight Meditation, Centre for Buddhist Studies, University of Hamburg Dharma Drum Buddhist College, Taiwan.
- ↑ Cousins, Lance. The Origins of Insight Meditation
- ↑ a b Sharf 1995, 252. o.
- ↑ a b c Sharf 1995, 253. o.
Források
[szerkesztés]- Chapman, David. Theravada reinvents meditation [archivált változat] (2011). Hozzáférés ideje: 2017. március 12. [archiválás ideje: 2021. április 18.]
- McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008)
- Sharf, Robert H.. Buddhist Modernism and the Rhetoric of Meditative Experience [archivált változat] (pdf), Leiden: Brill Publishers, 228-283. o. (1995. október 1.). Hozzáférés ideje: 2017. március 12. [archiválás ideje: 2019. április 12.]