| Virtual Pro jakjú ’95 | |
| Fejlesztő | Kemco |
| Kiadó | Kemco |
| Platformok | Virtual Boy |
| Kiadási dátum | |
| Műfaj | Sport |
| Játékmódok | Egyjátékos |
| Adathordozó | ROM cartridge |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Virtual Pro jakjú ’95[* 1] baseball-videójáték, melyet a Kemco fejlesztett és jelentetett meg. A játék 1995. augusztus 11-én jelent meg Japánban, illetve Virtual League Baseball címen 1995. szeptember 11-én Észak-Amerikában, kizárólag Virtual Boyra. A játéknak egy folytatása is készült, azonban a konzol gyenge kereskedelmi teljesítménye miatt leállították a fejlesztését.
A játékban három játékmód kapott helyet: első játékos a számítógép ellen, all-star játék, illetve szezonmód. Az elsőben egy mérkőzés játszható a játékos és a mesterséges intelligencia között. Az all-star játékban a játékos amerikai, európai vagy ázsiai sztárjátékosokból álló csapattal játszhat egy mérkőzést a gép ellen. A szezonmódban a játékos egymást követően több mérkőzést játszhat a gép ellen, a játékok között nincs lehetőség elmenteni a játékállást, helyette azt jelszavakkal lehet megőrizni.
A játék kizárólag egyjátékos módban játszható. A játékosok jelszavak segítségével átugorhatják a játék pályáit. A játékban nemzeti válogatottak szerepelnek, a csapatkeretek kitalált játékosokkal vannak feltöltve.[1]
A Virtual Pro jakjú ’95-öt a Kemco fejlesztette és jelentette meg 1995-ben, kizárólag a Virtual Boyra.[1]
A játék játszható verzióját az 1995-ös Electronic Entertainment Expón is kiállították. Ebben a verzióban annyira rosszul volt megírva a kód, hogy a játékosnak lehetetlen volt eltalálnia a labdát.[2] A játék észak-amerikai eladásaira további negatív hatással volt a nyomtatott sajtóban megjelent hirhedt „chili dog-fingás” promóciója, melynek középpontjában két túlsúlyos férfi szerepel, amint kilátszódik a fenékvágásuk.[3]
A Virtual Pro jakjú ’95 a többi Virtual Boy-játékhoz hasonlóan piros–fekete színsémát alkalmaz és a háromdimenziós hatás eléréséhez sztereoszkópiát használ.[4]
A Nintendo Power dicsérte a játék grafikáját és „valósághű baseballélményét”, azonban megjegyezte, hogy a külsőmező falánál nehézkes a védőjáték. A magazin hat cikkírója közül mindössze egy ajánlotta a játékot.[1] A GamePro negatív véleménnyel volt a rövid elemzésében, kiemelve, hogy „A VLB megkapó 3D grafikája kezdetben bizalomra ad okot, azonban a sekélyes játékmenet és a borzalmas hangok egy idő után megkeserítik azt. Az archaikus irányítás tovább fokozza a kínszenvedést.”[5] Az AllGame szerkesztőjét a Nintendo Entertainment Systemre megjelent Major League Baseballra emlékeztette a játék: „prüntyögő hangeffektek, egyetlen stadion, mindegyik védőjátékos összhangban mozog a kontrollerrel (beleértve a belső- és a külsővédőket!), az egyetlen gombra támaszkodó ütő- és dobókezelőfelület, illetve a fénysebességgel mozgó bázisfutók. Ezekre a funkciókra vágysz egy 1995-ös kiadásban? Biztosan nem, főként nem egy olyan rendszeren, amely »virtuális« élményt hivatott nyújtani.”[6]