Vladimir Šeks

Vladimir Šeks
Horvát Demokratikus Közösség elnöke
Hivatali idő
2000. január 5. – 2000. április 30.
ElődFranjo Tuđman
UtódIvo Sanader
Horvátország parlamentjének elnöke
Hivatali idő
2003. december 22. – 2008. január 11.
ElődZlatko Tomišić
UtódLuka Bebić
Született1943. január 1. (81 éves)
Eszék
PártHorvát Demokrata Közösség
Foglalkozáspolitikus
IskoláiZágrábi Egyetem
Vallásrómai katolikus egyház
Díjak
  • Order of Ante Starčević
  • Grand Order of King Petar Krešimir IV
  • Grand Order of King Dmitar Zvonimir
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Šeks témájú médiaállományokat.

Vladimir Šeks (Eszék, 1943. január 1.) horvát ügyvéd és politikus. Az ország függetlenné válása óta horvát parlamenti képviselő, az Országgyűlés elnöki, valamint a kormányban miniszterelnök-helyettesi posztját töltötte be. 2000. január 5. és április 30. között a Horvát Demokratikus Közösség megbízott elnöke és az ellenzék vezetője volt.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

1966-ban diplomázott a Zágrábi Egyetem Jogi Karán. 1972-től 1981-es letartóztatásáig ügyvédként dolgozott. 1981-ben a kommunista Jugoszlávia elleni „államellenes tevékenység miatt elítélték, és 13 hónapot töltött az ógradiskai börtönben. Később másként gondolkodók ügyvédje volt, köztük az ún. „Belgrádi Hatost” védte (1984-85).[1]

1990-ben egyik alapítója volt a Horvát Demokratikus közösség eszéki szervezetének. 1991-ben Horvátország alkotmányának egyik fő megfogalmazója volt. 1992-ben a Horvát Köztársaság államügyészévé nevezték ki. 1992 és 1995 között a Hrvoje Šarinić és Nikica Valentić vezette horvát kormány miniszterelnök-helyettese volt. 2003. december 22-től 2008. január 11-ig a horvát parlament elnöki tisztségét töltötte be.

2005. február 26-án 25 éves fiát, Domagojt miután egy nappal korábban a barátai jelentették eltűnését holtan találták az indiai Goában. Halálának pontos körülményeit soha nem derültek ki.[2] 2009-ben Branimir Glavaš perében a védelem tanújaként szerepelt, de vallomását, mint „teljesen valószínűtlent” a tanácsvezető bíró később elutasította, a bíróság pedig a vádlottat bűnösnek ítélte.[3][4] 2010-ben az Amnesty International nyilatkozatot adott ki, miszerint Šeks ellen a Glavas-perben tett tanúvallomása miatt eljárást kell indítani.[5][6] 2011 januárjában az Igazságügyi Minisztérium az AI-jelentésre reagálva azt mondta, hogy következtetéseik Šeks esetében „önkényesek és tévesek”.[7]

1997-ben Šeks nem volt hajlandó vádat emelni Miro Bajramović (egykori rendőr), Nebojša Hodak, Munib Suljić és Igor Mikola ellen, akik a délszláv háborúk idején Tomislav Mercep „Őszi esők” egységének tagjai voltak. A férfiak a Zágrábtól délkeletre fekvő Poljana Pakračkában fogolytábort működtettek, ahol a foglyokat áramütéssel, és benzinnel leöntve, elevenen égetve kínozták meg. Bajramovic elmondta, hogy majdnem az összes foglyot kivégezték, és tömegsírokba temették el.[8][9][10] Néhány férfit, köztük Bajramovicot, később a helyi bíróságok perbe fogták. Bajramović, aki kijelentette, hogy Poljana Pakračkában 280 embert, Gospićban pedig 90-110 embert ölt meg,[9] 12 év börtönbüntetést kapott.

Fő művei

[szerkesztés]

Šeks számos jogi és politikai értekezést, valamint számos publicisztikát és memoárt adott ki:

  • Delikt mišljenja (1986.)
  • Intimni dnevnik (1988.)
  • Stara Gradiška (1988.)
  • Tmina zatvorskog sna (1993.)
  • Ogledi o slobodi savjesti (1994.)
  • Opasna vremena (1997.)
  • Politika i politikanstvo u Istri (1999.)
  • Temeljci hrvatske državnosti (2005.)
  • 1991. - moja sjećanja na stvaranje Hrvatske i Domovinski rat (1-2, 2015.)
  • Državni udar (1-2, 2017.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Violations of the Helsinki Accords, Yugoslavia. The U.S. Helsinki Watch Committee, 12. o. (1986. november 1.). ISBN 9780938579779 „Vladimir Seks, attorney for Vladimir Mijanovic in the "Belgrade Six" trial was himself imprisoned on February 12, 1985, to serve a seven-month sentence in connection with a 1981 conviction on charges of "hostile propaganda".” 
  2. ↑ „Uporna potraga za ubojicom Domagoja Šeksa”, Jutarnji list , 2006. május 29.. [2012. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 14.) (horvát nyelvű) 
  3. ↑ „Šeks na suđenju Glavašu: Ne znam ništa o zločinima u Osijeku”, Slobodna Dalmacija , 2009. február 5. (Hozzáférés: 2010. december 9.) (horvát nyelvű) 
  4. ↑ „Svjedoci obmane: Šeks i Kramarić lagali na suđenju Glavašu”, Nacional , 2009. november 3.. [2012. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. december 9.) (horvát nyelvű) 
  5. ↑ „Amnesty o ratnim zločinima: Zašto su Šeks, Merčep i Domazet nedodirljivi?”, Jutarnji list , 2010. december 8.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 14.) (horvát nyelvű) 
  6. ↑ Croatia urged to speed up war crimes prosecutions. Amnesty International, 2010. december 9. [2011. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
  7. ↑ „Ministarstvo pravosuđa: Haag nije tražio Lošu, ali radimo izvide”, Večernji list , 2011. január 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.) (horvát nyelvű) 
  8. ↑ Croatian's confession describes torture and killing on vast scale, nytimes.com, 5 September 1997; accessed 2 August 2015.
  9. ↑ a b Miro Bajramović profile, aimpress.ch, 7 November 1997; accessed 2 August 2015.
  10. ↑ Testimonies, balkanpeace.org; accessed 2 August 2015.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Šeks című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.