Vlado Gotovac

Vlado Gotovac
SzületettVladimir Gotovac
1930. szeptember 18.[1][2][3]
Imotski
Elhunyt2000. december 7. (70 évesen)[1][2][3]
Róma
Állampolgárságahorvát
HázastársaSimona Šandrić Gotovac
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
Tisztségehorvát parlamenti képviselő
IskoláiFaculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb
KitüntetéseiTin Ujević Award (1991)
Halál okamájtumor
SírhelyeMirogoj temető (Division RKT, site 10, #60)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlado Gotovac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vlado (Vladimir) Gotovac (Imotski, 1930. szeptember 18. – Róma, 2000. december 7.),[5][6] horvát költő, esszéista, filozófus, politikus, a Matica hrvatska elnöke.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Az általános iskolát a boszniai Prnjavorban, Župán és Lovrećben, a középiskolát Imotskiban és Zágrábban végezte, ahol 1951-ben érettségizett a Klasszikus Gimnáziumban. Ezt követően a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán szerzett filozófiai diplomát.[5] Első művei 1952-ben a „Tribina” című folyóiratban jelentek meg. 1953-ban a „Međutin” című lapot szerkesztette.[5] 1955-től 1972-es letartóztatásáig Gotovac újságíróként és a Zágrábi Rádió Kulturális és Drámai Szerkesztőbizottságának szerkesztőjeként dolgozott. Tizenöt verseskötet mellett esszéket, elsősorban filozófiai és művészeti témájú elbeszéléseket, rádiódrámákat és elkötelezett publicisztikai szövegeket publikált.[5]

A „horvát tavasz” idején a „Hrvatski tjednik” főszerkesztője volt[5] (különösen jelentős Gotovac „Čuvanje nade”, „A remény őrzése” című vezércikke, mely a Hrvatski tjednik utolsó, rendkívüli számában jelent meg). A „horvát tavasz” vezéregyéniségeinek egyikeként, politikai fogolyként négy év börtönbüntetésre, három év a közügyektől való eltiltásra, valamint közfoglalkoztatásra, valamint a közlési jog és nyilvános szereplés tilalmára ítélték. A svéd televíziónak 1977-ben adott interjúért 1981-ben ismét két év börtönbüntetésre és négy év közügyektől való eltiltásra ítélték.[7][8] Ezután az 1980-as évek végéig visszavonult a közélettől.[5]

Vlado Gotovac végül 1990-ben kapott állást a Horvát Rádió és Televíziónál, mint a rendező tanácsadója. Nem sokkal ezután a legnagyobb horvát kulturális szervezet, a Matica hrvatska elnökévé választották. Gotovacot 1992-ben a HSLS (Horvát Szociálliberális Párt) jelöltjeként beválasztották a horvát parlamentbe.[8] Ott vált Franjo Tuđman egyik legbeszédesebb és leglelkesebb kritikusává, akinek rendszerét tekintélyelvűséggel vádolta. Az egyik legjelentősebb ellenzéki politikusként 1996-ban lemondott a Matica elnöki posztjáról, és a HSLS vezetőjévé választották. Azonban az ún. „zágrábi válságról” kiderült, hogy hiányoztak a gyakorlati politikai ismeretei, és pártja hírnevét súlyosan rontották a kormányzó HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) párttal folytatott tárgyalások. 1993-ban Gotovac feleségül vette dr. Simona Sandricot, a római Gemelli klinika kardiológusát. Házasságkötése után Zágráb és Róma között ingázott, és többször a Gemelliben kezelték.[9]

Az 1997-es választásokon indult a köztársasági elnökválasztáson. A pólai választási nagygyűlésen fizikailag megtámadta és fejbe verte a láthatóan ittas Tomislav Brzović, a Franjo Tuđmant védelmező elit gárdaegység tagja, és azt kiabálta: „Éljen Ante Pavelic! Usztasa vagyok, meg fogom ölni mindannyiótokat!”.[8] A támadást a nemzetközi szervezetek határozottan elítélték, a Honvédelmi Minisztérium felfüggesztette és őrizetbe vette a támadót. A Honvédelmi Minisztérium hivatalos közleményében az derült ki, hogy a tiszt alkoholista állapotban rátámadt Vlado Gotovacra és könnyű testi sérülést okozott. A Pólai Városi Bíróság Brzovićot egy év hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és három hónap próbaidőre bocsátotta. Az incidensnek nem volt hatása a választásokra, ahol Gotovac, Tuđman és az SDP (Szociáldemokrata Párt) jelöltje, Zdravko Tomac mögött a harmadik helyen végzett.

A választások után hatalmi harc alakult ki Gotovac és Dražen Budiša és hívei között, akik azt szorgalmazták, hogy a HSLS kössön koalíciót a HDZ-vel. Az ezt ellenző Gotovac a pártgyűlésen vereséget szenvedett, és híveivel együtt kilépett az HSLS-ből és megalakította a Liberális Pártot, amelynek vezetője lett.[7] 2000. december 7-én 70 éves korában Rómában halt meg[8] májrákban, amelyet a börtönben használt fertőzött injekciós tű által okozott hepatitis szövődményként határoztak meg.[9]

Főbb művei

[szerkesztés]

Verseskötetek

[szerkesztés]
  • Opasni prostor (1961.)
  • I biti opravdan (1963.)
  • Osjećanje mjesta (1964.)
  • Čujem oblake (1965.)
  • Zastire se zemlja (1967.)
  • Približavanje (1968.)
  • Prepjevi po sjećanju (1968.)
  • Čarobna spilja (1969.)
  • Sporne sandale (1970.)
  • Sadržaj vjetra (1971.)
  • Zabranjena vječnost (1987.)
  • Crna kazaljka (1991.)
  • Čekati sjevernije (1995.)
  • Crna jedra (1995.)

Prózák

[szerkesztés]
  • Princip djela (1966.)
  • U svakodnevnom (1970.)
  • Tri slučaja (1981.)
  • Moj slučaj (1989.)
  • Isto (1990.)
  • Zvjezdana kuga (1995.)
  • Znakovi za Hrvatsku (1996.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  3. ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. ↑ https://www.gradskagroblja.hr/trazilica-pokojnika/15, 2022. október 20.
  5. ↑ a b c d e f Hrvatska enciklopedija
  6. ↑ Proleksis
  7. ↑ a b Biografski leksikon
  8. ↑ a b c d Liberal
  9. ↑ a b Apnews

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Biografski leksikon: Hrvtaski biografski leksikon: Gotovac, Vlado. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2002) (Hozzáférés: 2022. március 13.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vlado Gotovac című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.