Vértestolna | |||
Katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Komárom-Esztergom | ||
Járás | Tatai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Dr. Zigó Tamás (független)[1] | ||
Irányítószám | 2833 | ||
Körzethívószám | 34 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 584 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 28,2 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 16,95 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 37′ 42″, k. h. 18° 27′ 23″47.628389°N 18.456439°EKoordináták: é. sz. 47° 37′ 42″, k. h. 18° 27′ 23″47.628389°N 18.456439°E | |||
Vértestolna weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértestolna témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vértestolna (németül Tolnau) község Komárom-Esztergom vármegyében, a Tatai járásban. Mai elnevezése némileg megtévesztő, hiszen nem a Vértes, hanem a Gerecse területén fekszik. A településen ma is jelentős számú német nemzetiségi lakos él, gazdag a falu nemzetiségi kulturális élete is.
Vértestolna a Gerecse hegység nyugati részének kis völgyében található, alig 500 lakosú község. Központján a Süttőtől idáig húzódó 1127-es út halad végig, de a területét érinti a Tarján–Tata közt húzódó 1128-as út is.
A településtől Tata közúton mintegy 12, Tatabánya 16 kilométernyi utazással érhető el (légvonalban Tatabánya valójában közelebb fekszik hozzá, mint Tata). A két legközelebbi szomszédos település Tarján 4 kilométerre délkeletre és Tardos 5 kilométerre északra; Héreg 8 kilométer távolságra található. A település határos Vértesszőlős és Baj községek közigazgatási területeivel is, ezekkel azonban közvetlen közúti összeköttetése nincsen.[3] Autóbusszal elérhető a 786-os, 8406-os és 8481-es buszjáratokkal.[4][5]
A község múltja a környék településeihez hasonlóan egészen az őskorig, bronz-, vaskorig nyúlik vissza. A település határában, az úgynevezett malomföldeken is találtak már bronz-, és vaskori tárgyakat.
Vértestolna első írásos említéséről 1337-ből van adat, ekkor Tolma néven írták. Nevét feltehetőleg a Koppán-(Katapán-)nemzetség őséről, Alaptolmáról (Tulma SRH.I. 55), Ketel vezér fiáró nyerhette, akinek itt nyári szállása lehetett.[6] Régi iratok alapján egy tolmai nemes 1247 után Kava megosztása ügyében tanúskodott Koppán nemzetségbeliekkel és Komárom vármegyei emberekkel együtt. Egyháza 1334-ben a budai főesperességhez tartozott, papja az okiratok szerint ekkor 4 gs. pápai tizedet fizetett.
A törökök pusztításai miatt valószínűleg elnéptelenedett a falu, erre utal az akkori Tolmapuszta vagy Tolnapuszta elnevezés, még a 18. században is csak puszta volt a helyén. Ekkor már az Esterházyak birtoka volt, akik 1733 őszén kötöttek települési szerződést az első német telepesekkel. A legelső német lakosok Baden-Württemberg tartományból érkeztek ide, később települtek a községbe würzburgi és elzászi lakosok is. A település elnevezése a Tolma forma irányából egyre inkább a Tolna névváltozat felé tolódott el, ezt mutatja a község pecsétje is, amely 1755-ből való, és amelyen a Torffs Tulnau felirat szerepel.
A 18. században egy tűzvész következtében leégett a falu jelentős része, de a megsemmisült házakat később újraépítették. 1945-ig a települést szinte kizárólag német nemzetiségi családok lakták, ennek ellenére Vértestolna elkerülte a kitelepítést, viszont a második világháború után mintegy 40 magyar családot betelepítettek a községbe, részben a Heves vármegyei Apcról, részben a Felvidékről. Az új telepesek betelepítéséhez egyes sváb családokat kiköltöztettek a házaikból – ők kénytelenek voltak rokonoknál meghúzni magukat –, de később az ide telepített "idegen" családok szinte mindegyike elköltözött, a nemzetiségi lakosok pedig az elvett házak túlnyomó többségét visszavásárolhatták.
A falu a 20. század elején, pontosan nem ismert körülmények között kapta a kissé megtévesztő Vértestolna elnevezést; a helyi lakosok jobbára ma is csak Tolna néven említik lakhelyüket. A német anyanyelvű lakosság régebben a Taunau néven nevezte saját faluját, a jelenleg használatos német név Tolnau.
Kovácsi régi, már elpusztult Árpád-kori település volt, amely a mai Vértestolna nyugati határán feküdt. Neve 1364-ben tűnt fel az oklevelekben, egy királyi ember, Marco de Koacy nevében. 1366-ban olyan faluként említik amely Tardostól délre, Tardos és Tolna közt feküdt, mint Agostyán keleti szomszédja. Az egykori település nevét dűlőnevek, illetve az Öreg Kovács-hegy elnevezése őrzi.
A vértestolnai lakosság főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott, de a 20. század közepétől egyre többen jártak dolgozni (férfiak és nők egyaránt) Tatabányára, a szénbányákba, a cementgyárba vagy a karbidgyárba.
A község közigazgatási szempontból sokáig Tardos körjegyzőségéhez tartozott, önállósodása után alakították ki az önálló polgármesteri hivatalt, amely közös épületben található az orvosi rendelővel és a postával. Önálló óvodáját is 1992-ben szervezték meg, kultúrotthona viszont már az 1960-as évek óta működik. 2004 és 2013 között Héreggel együtt alkotott körjegyzőséget Héreg-Vértestolna Önkormányzati Képviselőtestületeinek Körjegyzősége néven; 2013 óta Tardos és Vértestolna községek önkormányzatai ismét közös önkormányzati hivatalt tartanak fent, tardosi székhellyel.
Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége római katolikus, a település az egyházi közigazgatás szempontjából a Győri egyházmegye tatai espereskerületéhez tartozik, s mint ilyen, az egész egyházmegye legkeletibb fekvésű települése.[7] A település határában található a győri, a székesfehérvári és az esztergom-budapesti egyházmegyék hármashatára, a Vértestolna környéki települések közül ugyanis Tata és Baj a győri, Vértesszőlős és Tatabánya a fehérvári, a környéken található többi település (Tardos, Héreg, Tarján stb.) pedig az esztergomi egyházi főhatóság alá tartozik.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 493 | 478 | 474 | 553 | 572 | 571 | 584 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,4%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 38,1% németnek, 0,8% szlováknak mondta magát (2,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76%, református 1,8%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 8,8% (12,4% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 33,6% németnek, 1% cigánynak, 0,7% szlováknak, 0,3% görögnek, 0,2-0,2% horvátnak, bolgárnak, ruszinnak és szlovénnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 55,6% volt római katolikus, 2,6% református, 0,7% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,2% izraelita, 0,9% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 9,6% felekezeten kívüli (29% nem válaszolt).[17]