Władysław Podkowiński | |
Önarckép (1887) | |
Született | 1866. február 4.[1][2][3][4][5] Varsó[6] |
Elhunyt | 1895. január 5. (28 évesen)[7][8][1][9][2] Varsó[10][6] |
Álneve | Andrzej Ansgary |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | festőművész |
Iskolái | Varsói Képzőművészeti Akadémia |
Halál oka | gümőkór |
Sírhelye | Powązki temető[11] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Władysław Podkowiński témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Władysław Podkowiński (Varsó, 1866. február 4. – Varsó, 1895. január 5.) lengyel festő és illusztrátor, hazájában az impresszionizmus előfutára. Lengyelország három felosztása idején a Fiatal Lengyelország mozgalomhoz csatlakozott.[12]
Varsóban született, 4 évesen elvesztette édesapját. Művészi képzését Wojciech Gerson rajziskolájában kezdte, majd átkerült a Varsói Képzőművészeti Akadémiára, ahol 1880 és 1884 között diákoskodott. Érettségi után számos vezető varsói művészeti folyóiratban jelentek meg a művei. 1885-ben Józef Pankiewiczcsel együtt a Orosz Művészeti Akadémián tanult. Szentpétervárról hazatérve 1886-ban illusztrátori állást kapott a Tygodnik Ilustrowany folyóiratnál, ahol annak egyik leghíresebb művésze lett.
1889 és 1890 között Párizsban, 1890-től korai haláláig Varsóban élt. Ez idő alatt készültek első akvarell- és olajfestményei. Azokra a korai festményekre elsősorban Aleksander Gierymski volt nagy hatással. A festészetet 1889-es párizsi utazása után fogadta el hivatásává, ahol nagy hatással voltak rá a francia impresszionista festők, köztük elsősorban Claude Monet. Podkowińskit később az impresszionista mozgalom otthoni megismertetéséért is elismerték, de élete vége felé egészségi állapota miatt a szimbolizmus felé hajlott. Nagyon korán, 28 éves korában, tuberkulózisban halt meg Varsóban. A Powązki temetőben temették el (22-3-30. szakasz).
Legismertebb festménye, Az örömök őrülete, amelyet először a Zachętában állítottak ki. A századfordulós botrányok és közfelháborodások hangulata vette körül. 1894-ben egy varsói művészeti kiállításon szerepelt, ahol hevesen kritizálták. A kiállítás mindössze 36 napig tartott, mert Podkowinski a 37. napon kést vitt magával, és összevágta az alkotását. A festményt halála után restaurálták.[12] A kép Krakkóban a Nemzeti Múzeum 19. századi lengyel művészetek galériájában látható.