Waltraud Kretzschmar | ||||
Személyes adatok | ||||
Születési dátum | 1948. február 1. | |||
Születési hely | Kloster Lehnin, Németország | |||
Halálozási dátum | 2018. február 7. (70 évesen) | |||
Állampolgárság | ||||
Válogatottság | ||||
| ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Waltraud Kretzschmar témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||
|
Waltraud Kretzschmar született Waltraud Hermann (Kloster Lehnin, 1948. február 1. – 2018. február 7.) olimpiai ezüst - és bronzérmes, háromszoros világbajnok keletnémet válogatott német kézilabdázó.[1] Az 1970-es évek egyik legjobb és legsikeresebb kézilabda játékosának számított.[2]
A kertészcsaládban született Waltraud Kretzschmar Damsdorfban végezte tanulmányait és a BSG Damsdorfban kezdett kézilabdázni. 1964-ben Peter Kretzschmarral költözött Lipcsébe, ahol az SC Leipzig játékosa lett. Itt 1980-ig játszott. Banki tisztviselőként dolgozott, majd 1972 és 1980 között levelezői tagozaton edzői képesítést szerzett a Német Testnevelési Főiskolán. Pályafutása befejezése után a Német torna és sportegyesületnél dolgozott a kerületi végrehajtó bizottságában, az SV Dynamo, a keletnémet rendőrség sportegyesületének oktatóközpontjában vállalt munkát. 1994-től 2002 végéig férjével együtt kaszinót működtetett a berlini BVG Stadionban.[3]
Tizenöt éven át szerepelt a Keletnémet női kézilabda-válogatottban, ez idő alatt 217 mérkőzésen 727 gólt szerzett. Háromszor nyert világbajnokságot, 1976-ban olimpiai ezüst -, négy év múlva pedig bronzérmes lett. Az SC Leipziggel tízszer nyert keletnémet bajnoki címet, 1966-ban és 1974-ben pedig a Bajnokcsapatok Európa-kupáját hódították el.
1976-ban és 1979-ben a Hazafias érdemrend bronz, majd ezüstfokozatát vehette át.[4]
1971-ben ment férjhez Peter Kretzschmarhoz. Házasságukból két gyermek, egy fiú és egy lány született. Fia, Stefan Kretzschmar Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes kézilabdázó. Schöneiche bei Berlinben telepedett le, itt élt egészen haláláig. 2018 februárjában hunyt el, néhány nappal 70. születésnapját követően.[5]