Wilhelm Wattenbach

Wilhelm Wattenbach
SzületettErnst Christian Wilhelm Wattenbach[1]
1819. szeptember 22.[2][3][4][5][6]
Rantzau (Gemeinde)[7][8][1]
Elhunyt1897. szeptember 20. (77 évesen)[2][3][4][5][6]
Frankfurt am Main[9][10][8]
Állampolgárságaporosz[8]
HázastársaMarie Wattenbach (1885. április 5. – )[1]
Foglalkozása
Tisztsége
  • egyetemi magántanár (1851–1855)
  • levéltáros (1855–)
  • professzor (Heidelbergi Egyetem, 1862–1873)
  • professzor (Frigyes Vilmos Egyetem, 1873–)
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeHeidelberg[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Wattenbach témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wilhelm Wattenbach (Ranzau (Holstein), 1819. szeptember 22. – Frankfurt am Main, 1897. szeptember 20.) német történetíró.

Életpályája

[szerkesztés]

Bonnban, Göttingenben és Berlinben végezte tanulmányait, azután (1843) munkatársa lett a Monumenta Germaniae c. kútfőgyűjteménynek. 1851-ben mint magántanár habilitálta magát a boroszlói egyetemen, 1855-ben levéltáros lett Boroszlóban, mignem 1862-ben a Heidelbergi Egyetemhez hívták. 1872-től Berlinben működött mint egyetemi tanár és egyúttal (1888-ig) mint a Monumenta-vállalat egyik vezetője. Nagyobb művein kívül írt számos apróbb munkát és kisebb értekezést, melyek nagyobbrészt a bécsi és berlini akadémia értekezései között jelentek meg. Ezen értekezések közül több hazánk legrégibb történetével foglalkozik, mint: az Über die Legende von den heiligen vier Gekrönten (Passio Sanctorum IV. Coronatarum) című értekezése (megjelent a berlini akadémia értekezései között 1896-ban). Ő találta meg továbbá az admonti kolostorban Szent István királyunk törvényeinek majdnem teljes szövegét, melyet azután Endlicher adott ki. Egyébiránt nem volt barátja a magyar államnak, amint ezt mint a Deutscher Schulverein alapítója és utóbb elnöke, nemkülönben a Die Siebenbürger Sachsen című művében (Heidelberg, 1870) is megmutatta. Hazájában a haladó pártnak volt híve a politikában. Virchowval együtt a Sammlung allgemein verständlicher Vorträge c. közhasználatú füzetes vállalatot szerkesztette.[11] Elhunyt Frankfurt am Main közelében, a vasúton.

Jelentősebb munkái

[szerkesztés]
  • Beiträge zur Geschiche der christlichen Kirche in Böhmen u. Mähren (Bécs, 1849)
  • Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter bis zur Mitte des XIII. Jahrhunderts (2 köt., 1. kiad. Berlin 1858, 6. kiad. 1893, egyike a legfontosabb segédmunkáknak)
  • Anleitung zur griechischen Paläographie (4. kiad. uo. 3. kiad. 1895)
  • Anleitung zur lateinischen Paläographie (4. kiad. Lipcse, 1886)
  • Eine Ferienreise nach Spanien und Portugalien (Berlin, 1869)
  • Peter Luder (Karlsruhe, 1869)
  • Das Schriftwesen im Mittelalter (3. kiad. Lipcse, 1896)
  • Geschichte des römischen Papsttums (felolvasásai, melyeket a berlini hadi iskolában tartott, Berlin, 1876)
  • Über die Inquisition gegen die Waldenser in Pommern (uo. 1886)
  • Schrifttafeln zur Geschichte der griechischen Schrift (2. kiad. uo. 1883)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Wattenbach, Wilhelm (ADB), 2022. augusztus 15.
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  6. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  7. ↑ www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven)
  8. ↑ a b c Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2022. augusztus 15.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  11. ↑ Zeumer, W. (Sybels Histor. Zeitschrift 1897, 80. kötet).

Források

[szerkesztés]