Zygmunt Gorazdowski

Zygmunt Gorazdowski
Született1845. november 1.[1][2]
Sanok[3]
Elhunyt1920. január 1. (74 évesen)[1][2]
Lviv[3]
Állampolgárságalengyel
SzüleiSzczęsny Gorazdowski
Foglalkozásapresbiter
SírhelyeLicsakivi temető, Lviv, Ukrajna
A Wikimédia Commons tartalmaz Zygmunt Gorazdowski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zygmunt Gorazdowski (Sanok, 1845. november 1. – Lwów, 1920. január 1.) lengyel római katolikus pap, a Szent József Nővérek kongregáció alapítója.[4][5] Sanok védőszentje.[6]

Gorazdowski gyermekkorában tuberkulózisban szenvedett, ami akadályozta a papi tanulmányait, ami miatt betegszabadságra kellett mennie, hogy felépüljön, mielőtt felszentelhetnék.[5] Felszentelése után különböző plébániákon szolgált, miközben árváknak és egyedülálló anyáknak otthonokat alapított, valamint hospice- és egyéb intézményeket alakított ki számos ember számára; a katekizmus és más vallási jegyzetek termékeny írója volt.[7][8]

A szentté avatásának oka 1989. június 1-jén nyílt meg, és az ügy kezdetén Isten szolgája lett; Hősi erényes mintaéletének megerősítése lehetővé tette számára a Tiszteletreméltó cím elnyerését, míg II. János Pál pápa boldoggá avatta ukrajnai látogatása alkalmával 2001. június 26-án. XVI. Benedek pápa később 2005. október 23-án a Szent Péter téren szentté avatta.[8]

Élete

[szerkesztés]

Zygmunt Gorazdowski 1845. november 1-jén született Sanokban, Szczęsny Gorazdowski nemesi származású könyvkötő, helyi tanácsi képviselő (1814–1903) és Aleksandra Łazowska gyermekeként; szülei 1843-ban házasodtak össze, apai nagyszülei Szymon Gorazdowski és Maria Dobrzańskich voltak. 1845. november 9-én keresztelték meg egy ferences templomban.[8] Gyermekkorában tuberkulózisban betegedett meg ami aztán végigkísérte egész életét. Ez nem akadályozta meg abban, hogy felismerje mások szükségleteit és felajánlja segítségét. 1846-ban majdnem meghalt a galíciai mészárláskor, amikor a parasztok fellázadtak a jobbágyság intézménye ellen, de sikerült életben maradnia, mivel a szülei egy malomkerék alá rejtették.[5] 1863-ban csatlakozott az orosz megszállás elleni januári felkeléshez.

Miután 1864-ben Przemyślben befejezte középiskolai tanulmányait, Lembergben beiratkozott Lembergi Akadémia jogi szakára. 1865-ben azonban abbahagyta jogi tanulmányait, és úgy döntött, hogy egyházi tanulmányokat kezd, mert hivatást érzett a papság iránt; papi tanulmányait 1866-ban kezdte meg a Latin Katolikus Intézetben.[8] Rossz egészségi állapota (tuberkulózis) hátráltatta tanulmányait, és 1869-től 1871-ig hosszan tartó intenzív gyógykezelésen kellett átesnie. Ez azonban nem akadályozta meg a papság felé vezető útját, mivel 1871. július 21-én felszentelték a lembergi Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele-székesegyházban.[7][5] Első szentmiséjét július 30-án celebrálta a przemyśli bencés nővérek templomában. 1877-ig plébánosként és adminisztrátorként szolgált Wojniłówban és Bukaczowcében, majd később Gródek Jagiellońskiban és Zydaczowban. A wojniłówi kolerajárvány idején betegeket látott el, és a nagy fertőzésveszély ellenére eltemette az áldozatok holttestét is.[4]

Papsága egész ideje alatt nagy gondot fordított plébánosai lelki egészségének és gyarapodásának védelmére, akik számára katekizmust (1875) és más könyveket írt és adott ki a szülők és gyermekek megsegítésére. 1877-ben visszatért Lembergbe, és 1878-ban a Szent Miklós-plébánia főpapja lett; ott volt négy évtizedig, miközben iskolai szolgálatot teljesített, és megalapította a Bonus Pastor Egyesületet papok számára.[4][7][8] Otthont és népkonyhát alapított a szegények számára, valamint egészségügyi központot a betegek számára; intézetet hozott létre a szegény szeminaristák számára, valamint egy otthont egyedülálló anyák és árvák számára (A Gyermek Jézus Háza) és a Szent József lengyel–német katolikus iskolát.[4] Gorazdowski 1884. február 17-én megalapította a Szent József Nővérek rendet is.

1920-ban halt meg. Akik ismerték, a „szegények atyjának és a hajléktalanok papjának” nevezték.[8] 2008-ban rendjének 508 rendtagja volt 71 házban, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Franciaországban ; 1922-ben a Kapucinus Kisebb Testvérek Rendjébe vonták be. Piusz pápától 1910. április 1-jén kapta meg a pápai dicsérő rendeletet, 1937. augusztus 3-án pedig XI. Pius pápától a teljes pápai jóváhagyást.[5]

Szentté avatás

[szerkesztés]
Síremléke a lvivi Licsakivi temetőben

A szentté avatási ügy 1989. június 1-jén nyílt meg, miután a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja (C.C.S.) kiadta a hivatalos "nihil obstat"-ot, és Isten szolgájának titulálta; az egyházmegyei szakasz a Lvivi főegyházmegyében 1989. június 29-én kezdődött, és valamivel később fejeződött be, mielőtt az összes dokumentumot dobozokban elküldték volna a római C.C.S.-nek, amely 1993. november 26-án jóváhagyta az eljárást. A Positio dossziét 1993-ban küldték el a C.C.S.-nek kivizsgálás céljából, a teológusokkal együtt, akik 1999. június 8-án hagyták jóvá a tartalmát, a C.C.S. pedig ezt követően 1999. november 15-én. II. János Pál pápa jóváhagyta hősies erényes életét, aki 1999. december 20-án tiszteletreméltónak titulálta.

Egy csoda szükségessé tette boldoggá avatásához jóváhagyást; egy ilyen esetet kivizsgáltak, majd elküldtek a római C.C.S.-nek, amely 2000. február 25-én jóváhagyta az egyházmegyei vizsgálatot; az orvosi bizottság 2001. január 18-án jóváhagyta ezt az esetet. A teológusok szintén jóváhagyták 2001. március 27-én, csakúgy, mint a C.C.S. 2001. április 23-án. II. János Pál 2001. április 24-én jóváhagyta ezt a csodát, és 2001. június 26-án boldoggá avatta Gorazdowskit a lvivi lóversenypályán ukrajnai látogatása alkalmával. A szentté válás második és végleges csodáját egy egyházmegyei folyamatban vizsgálták, amely 2003. szeptember 8-án zárult le, és később megkapta a C.C.S. jóváhagyását. Az orvosszakértők 2004. június 24-én hagyták jóvá, a teológusok 2004. szeptember 21-én és a C.C.S. 2004. november 16-án. János Pál 2004. december 20-án jóváhagyta ezt a csodát; Angelo Sodano bíboros a beteg II. János Pál nevében 2005. február 24-én egy konzisztóriumban hivatalossá tette a szentté avatás időpontját. A pápa több mint egy hónappal később meghalt, utódja, XVI. Benedek pápa pedig 2005. október 23-án szentté avatta Gorazdowskit a Szent Péter téren.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b GCatholic.org
  2. ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
  3. ↑ a b lu.15040
  4. ↑ a b c d Saint Zygmunt Gorazdowski. Saints SQPN, 2016. december 31. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
  5. ↑ a b c d e St. Zygmunt has a Cheap Eating House. The Compass, 2010. január 7. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
  6. ↑ Święty Zygmunt Gorazdowski, patron Sanoka, "ksiądz dziadów" (htm). (Hozzáférés: 2023. november 6.)
  7. ↑ a b c Saint of the Month. Spirituality for Today, 2015. június 1. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
  8. ↑ a b c d e f San Sigismund Gorazdowski. Santi e Beati. (Hozzáférés: 2017. április 4.)
  9. ↑ CONCLUSION OF THE 11th ORDINARY GENERAL ASSEMBLY OF THE SYNOD OF BISHOPS AND YEAR OF THE EUCHARIST

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zygmunt Gorazdowski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]