Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért (The Last Remake of Beau Geste) | |
1977-es amerikai film | |
Rendező | Marty Feldman |
Alapmű |
|
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Marty Feldman |
Főszerepben |
|
Zene | John Morris |
Operatőr | Gerry Fisher |
Vágó | Jim Clark |
Gyártás | |
Ország | ![]() |
Nyelv | angol |
Játékidő | 85 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Universal Pictures |
Bemutató |
|
Bevétel | 4 millió amerikai dollár[1] |
További információk | |
A Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért (eredeti cím: The Last Remake of Beau Geste) 1977-ben bemutatott amerikai történelmi filmvígjáték, szatíra. A film főszereplője, rendezője és társszerzője Marty Feldman. A film nagyrészt az 1924-es Beau Geste című regényen alapul.
Sir Hector Geste, az idős brit hős, akinek csak egy lánya, Isabel született, örökbe fogad egy ikerpárt, két árvát, Beau-t és Digby-t, hogy folytassák a család harcos hagyományait. Nagyon idős korában feleségül veszi a kalandor Lady Flaviát, aki gátlástalanul magának akarja megszerezni a „kék délibábot”, a Geste család kivételes zafír drágakövét.
Beau, hogy megmentse családja becsületét, ellopja az ékszert, elmenekül, Észak-Afrikába indul, és beáll az idegenlégióba. Az igazságtalanul elítélt Digby, hála ravasz mostohaanyjának, Flaviának, megszökik, és abba a marokkói erődbe kerül, ahol a bátyja szolgál. Az ikerpár, akik a „Gest et Gest, nihil separatum est” mondás szerint mindig együtt vannak, elszenvedik Markov őrmester és Boldini tizedes zaklatásait, valamint Pecheur tábornok árulását, aki az újonnan ide érkezett Lady Flavia kedvébe akar járni.
1906-ot írunk: Sir Hector tartósan kómában van; Abdul tuaregjei elfoglalják az erődöt; Flavia hiába próbálja elragadni a drágakövet mostohagyermekeitől, akik visszatérnek a családhoz és megvigasztalódnak, Beau Flaviával, Digby Isabellel.