Île-de-France (hajó)
| Île-de-France | |
 | |
| Hajótípus | személyszállító gőzhajó |
| Tulajdonos |
|
| Üzemeltető | Compagnie Generale Transatlantique |
| Pályafutása | |
| Építő | Chantiers de Penhoët (Saint-Nazaire, Franciaország) |
| Építés kezdete | 1925. |
| Vízre bocsátás | 1926. március 14. |
| Szolgálatba állítás | 1927. június 22. |
| Szolgálat vége | 1959 |
| Honi kikötő | Le Havre |
| Sorsa | Lebontották (1959.Oszaka, Japán) |
| Általános jellemzők | |
| Hossz | 241,1 m |
| Szélesség | 27,8 m |
| Merülés | 9,75 m |
| Bruttó űrtartalom | 43153 BRT (1927) 44356 BRT (1949) |
| Sebesség | 23,5 csomó (43,5 km/óra) |
| Férőhelyek száma | 1786 fő
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Île-de-France témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Île-de-France a francia Compagnie Générale Transatlantique (CGT) hajózási társaság óceánjárója volt. Stílusos, modern belső kialakításának köszönhetően kora egyik legkedveltebb atlanti-óceáni átkelőhajójává vált.
Építése, belső kialakítása
[szerkesztés]A CGT és a francia állam 1912-ben kötött szerződést négy transzatlanti postahajó építéséről. Az első hajó a Paris volt, amelynek 1916-ban kezdődött az építése, de az első világháború miatt csak 1921-ben fejeződött be. Az Île-de-France volt a második hajó, 1925-ben kezdték építeni, és 1927-ben állt szolgálatba.A hajó elsősorban belsőépítészetének köszönhetően vált ismertté. A korábbi óceánjárók konzervatív, leginkább kastélyt vagy vidéki kúriát megidéző belső tereivel ellentétben az Île-de-France-t teljes egészében modern Art déco stílusban rendezték be. Ez rendkívüli érdeklődést keltett és hamar a legdivatosabb hajóvá tette a művészek és gazdag fiatal utasok körében. Neve a harmincas években fogalommá vált.
A második világháború idején
[szerkesztés]Az Île-de-France röviddel a hadiállapot beállta előtt hagyta el Franciaországot. New Yorkba megérkezve előbb félreállították, majd brit parancsnokság alatt hadianyagot szállított. Franciaország megadása után a britek hivatalosan lefoglalták, és a továbbiakban csapatszállítóként használták.
A háború után
[szerkesztés]A második világháború vége után amerikai és kanadai katonákat szállított vissza a hazájukba, majd 1947-ben visszaszolgáltatták a CGT-nek. A hajó két évet töltött hajógyárban, ahol teljes felújításon esett át. Ennek során átalakult a hajótest, tonnatartalma bő ezer brutttóregisztertonnával megnövekedett. Elülső két kéményét áramvonalas formájú új kéményekre cserélték, a harmadik kéményét, amely valójában egy álkémény volt, és füstelvezetésre soha nem szolgált, eltávolították. Teljesen megújultak a belső terei is, ennek során beépítettek egyes megmentett berendezéseket az 1942-ben New York-ban leégett Normandie óceánjáróról. Az Île-de-France 1949-ben állt újra szolgálatba, és újra az egyik legkedveltebb hajóvá vált az ismert és divatos utasok körében.
1956-ban jelentős szerepe volt a Stockholm és az Andrea Doria óceánjárók ütközése utáni mentében. A süllyedő Andrea Doria utasaiból 750-et vett a fedélzetére.
A hajót 1959-ben leselejtezték, és bontásra Japánba szállították. Lebontása előtt úszó díszletként használták a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió The last voyage című katasztrófafilmjéhez.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- SS Ile De France. Ocean-liners.com
- Andrea Doria – The Ships. Andreadoria.org
- Ile De France. ssmaritime.com
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SS Île de France című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
