Örmény kolostorok Iránban | |
Világörökség | |
Szent Tádé kolostor | |
Adatok | |
Ország | Irán |
Világörökség-azonosító | 1262 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | II, III, VI |
Felvétel éve | 2008 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 38° 58′ 44″, k. h. 45° 28′ 24″38.978889°N 45.473333°EKoordináták: é. sz. 38° 58′ 44″, k. h. 45° 28′ 24″38.978889°N 45.473333°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Örmény kolostorok Iránban témájú médiaállományokat. |
Az örmény kolostorok (Szent Tádé kolostor, Szent István kolostor, Dzordzor kápolna) Irán északnyugati részén, zord hegyeinek néptelen, kopár, elzárt völgyeiben fekvő három monumentális középkori örmény templomerőd. 2008. július 6-tól az UNESCO Világörökség részei.
A kolostorok Örményország jelenlegi határaitól távol, jelenleg túlnyomórészt mohamedánok lakta régióban találhatók. A nagyságukat tekintve egészen egyedülálló építmények a hajdani örmény fennhatóságú régió közepén épültek, azonban a kora középkor óta Iránhoz tartoznak. A Szent István kolostor Joulfától északnyugatra, az azerbajdzsáni határ közelében található, míg a másik két építmény Makutól délre áll.
A kopár hegyek között fekvő, mára már elhagyottan álló kolostorok egykor a történelmi Örményország központi részéhez tartoztak; a Van-tótól keletre fekvő Vaspurakan tartományban épültek, mely évszázadokig önálló királyság, és az örmény nép bölcsője volt. A középkor végétől három nagyhatalom vette körül ezt a vidéket, mely megszerezni ugyan nem tudta, de mivel mindegyik tartott attól, hogy a másiknak szövetségeséül szolgálhat, ezért mindegyik a vidék szisztematikus elnéptelenítésére törekedett évszázadokon át.
1606-ban Nagy Abbász perzsa sah az örmény lakosságú Joulfa valamennyi örmény lakosát áttelepítette délebbre fekvő új fővárosába, Iszfahánba. Később a Kaukázust meghódító oroszok is az ország belsejébe telepítették át az örmény iparosokat és kereskedőket, az első világháború alatt pedig a törökök - az oroszok által támogatott kaukázusi örmény tartomány terjeszkedésétől tartva - irtották ki a történelmi Örményország milliós lakosságát. Ezért a környéket napjainkban kurd és azeri pásztorok és parasztok lakják, örmények csak kis számban élnek errefelé.
Az örmény Szent Tádé-kolostor és templom Irán egyik legősibb keresztény temploma. A hagyomány szerint i. sz. 66-ban itt halt vértanúhalált Szent Tádé és Szent Bertalan apostol. Tiszteletükre emelték a 14. században ezt a templomot, melyet később több alkalommal is átépítettek és kibővítettek.
A kolostorerőd kopár hegyek közt fekszik, magas falakkal övezve, két kúpos, zömök tornya van. A kolostorerőd körül minden július elején összegyűlnek az örmény keresztények.
A kolostor a 7. században épült, de alapítása ennél jóval korábbra tehető. A hagyomány szerint még Szent Bertalan apostol, Szent Tádé társa, az örmény egyház védőszentje alapította. Ragyogó színű, aranybarna kövei miatt a helyiek a templomot Qizil Kelisának, (arany templomnak) nevezik. A kolostor évszázadokon át volt a vidék kulturális központja. Máig számos kéziratot őriznek innen az iszfaháni múzeumban is.
A kápolna a 10. század körül épült. Egykor kolostorerőd is tartozott hozzá, amely azonban az 1606-os örmény áttelepítés után lassan elpusztult. A leromlott állapotba került kápolna és a hozzá tartozó kolostorerőd nem a mai helyén állt egykor. A kápolnát 1986–1987-ben a közeli folyó duzzasztása miatt az iráni állam telepítette arrébb, mai helyére és újíttatta fel.