Ġorġ Preca

Ġorġ Preca
Életrajzi adatok
Születési névĠorġ Preca
Született1880. február 12.
Valletta
Nemzetiség Málta
Elhunyt1962. július 26. (82 évesen)
Santa Venera
SírhelyBlata tal-Bajda
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetkatolikus
HivatalA Keresztény Tanítás Társasága alapító elöljárója
Hivatali idő1907–1932
UtódjaEugenio Borġ
A Wikimédia Commons tartalmaz Ġorġ Preca témájú médiaállományokat.

Ġorġ Preca (Valletta, 1880. február 12. – Santa Venera, 1962. július 26.) máltai karmelita szerzetes, a római katolikus egyházban működő laikus Keresztény Tanítás Társasága mozgalom (SDC, M.U.S.E.U.M.) alapítója volt. Ő írta 1957-ben a II. János Pál pápa által a „Világosság titkai” néven bevezetett öt új titkot a Rózsafüzér imádsághoz. A máltaiak gyakran hivatkoznak rá Dun Ġorġ-ként, nevének gyakran használt angol írásmódja George Preca.

Szent Ġorġ Preca
Születése
1880. február 12.
Valletta
Halála
1962. július 26. (82 évesen)
Santa Venera
Tisztelete
Boldoggá avatása2001. május 9., Floriana
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Szentté avatása2007. június 3., Vatikán
Szentté avatta: XVI. Benedek pápa
SírhelyBlata l-Bajda
KegyhelyBlata tal-Bajda-i sírja
Ünnepnapjamájus 9.
Védőszentje ennekMálta, Keresztény Tanítás Társasága
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ġorġ Preca témájú médiaállományokat.

Élete

[szerkesztés]

Vincenzo Preca kereskedő és Natalina Ceravolo kilenc gyermeke közül hetedikként látta meg a napvilágot. Családja hamarosan Ħamrunba költözött, itt kezdett ministrálni. Elvégezte a líceumot, ami akkoriban ritkaságnak számított. Ezután belépett a szemináriumba, ahol különösen latinból jeleskedett. Gyenge egészsége miatt – fél tüdejét elvesztette – nem jósoltak neki hosszú életet, 1906-ban mégis pappá szentelték. Később ironikusan így utalt vissza erre: „Az orvos meghalt, apám meghalt, én pedig fél tüdővel is még élek, hogy taníthassak”.[1]

Egy évvel pappá szentelése után úgy érezte, tennie kell a fiatalok keresztény neveléséért. Akkoriban a hitoktatás mindössze annyiból állt, hogy szentmise után a fiatalok bementek a sekrestyéshez, aki válaszolgatott néhány kérdésükre. Dun Ġorġ kibérelte a ħamruni Fra Diegu Street 6. számú házat, ahol a környék fiataljainak katekizmust tanított. Lelkülete, karizmája sokakat vonzott, ám az is nyilvánvalóvá vált, mekkora közöny van az emberekben a hit dolgai iránt. Nemsokára úgy tűnt, érdemes társasággá formálni az összegyűlt növendékeket, így jött létre a szervezet, amelynek Preca eredetileg a Societas Papiduum et Papidissarum (A Pápa Gyermekeinek Társasága) nevet gondolta, ám viccesen Museumnak is nevezték, amit Dun Ġorġ mozaikszóvá alakított: Magister utinam sequatur Evangelium universus mundus! (Isteni mester, bárcsak az egész világ követné evangéliumodat!). Mottóul a következő idézetet választotta: „Verbum Dei caro factum est” (Jn 1,14). A női ág 1910-ben jött létre Giannina Cutajar közreműködésével. Dun Ġorġ segítőit „Papidi”, „apostolok” vagy „soci” (társak) néven emlegették. Mivel laikus segítőinek is szükségük volt a tanításra, Preca könyveket kezdett írni számukra. A máltai egyház ugyan érezte a kezdeményezés szükségességét, mégis amiatti félelmében, hogy a képzetlen tanítók több kárt okoznak, mint hasznot, a püspök 1909-ben bezáratta a társaság összes házát.

A döntést néhány évvel később, 1916-ban visszavonták. Dun Ġorġ 1918-ban lépett be a karmelita harmadrendbe, és felvette a Franco testvér nevet. 1932-ben Mauro Caruana püspök megadta az egyházi jóváhagyást a társaság működéséhez. A szervezet hivatalos latin neve ekkor Societas Doctrinae Christianae (SDC) lett, bár eredeti elnevezése ma is elterjedt. Az elöljáró hivatalosan Preca egyik első követője, Eugenio Borġ lett. A M.U.S.E.U.M. 1952-ben lépte át Málta határait, amikor néhány kivándorló révén Ausztráliában is létrejött egy közösség. Ugyanebben az évben Dun Ġorġ pápai titkos tanácsos lett. Ennek ellenére a maga egyszerűségével folytatta a tanítást, még a kinevezési okiratot is az érsek íróasztalán felejtette, és soha nem vette a fáradságot, hogy visszamenjen érte. Bejárta Málta településeit, és gyakran mondta munkatársainak: „Tanítsatok, tanítsatok, tanítsatok! Valami csak megmarad belőle!”

1961-ben megromlott egészsége miatt kénytelen volt elhagyni Ħamrunt, és házvezetője Santa Venera-i otthonába költözni. Itt halt meg egy évvel később.

Szentté avatása

[szerkesztés]

Az egyházmegyei eljárást Michael Gonzi érsek kezdeményezte 1975. június 24-én. 1999. június 28-án kapta meg a „tiszteletreméltó” jelzőt. 2000-ben, a boldoggá avatási per lezárulta után exhumálták, és a plébániatemplom helyett a M.U.S.E.U.M. Blata tal-Bajda-i központjában temették el. 2001. május 9-én II. János Pál pápa a florianai Magtáraknál tartott szentmise keretében boldoggá avatta. Szentté avatására már a Vatikánban került sor 2007. június 3-án, ezzel az egyik legrégibb keresztény területnek számító Málta első szentje lett, és a szentté avatást végző XVI. Benedek pápa „Málta második apostolának” nevezte.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Malta today, i. m. 

Források

[szerkesztés]
  • Dun Ġorġ Preca (angol nyelven). Malta today. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.)
  • Dun Ġorġ Preca (angol nyelven). MaltaMedia. (Hozzáférés: 2010. december 1.)
  • Giorgio Preca (olasz nyelven). Vatikán, 2007. június 3. (Hozzáférés: 2010. december 1.)
  • Stahl, Thomas: Ġorġ Preca (német nyelven). Biographisch-bibliographisches Kirchenlexikon. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.)[halott link]