1959-es cannes-i filmfesztivál

A 12. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1959. április 30. és május 15. között került megrendezésre, Marcel Achard francia író elnökletével. A verseny keretében 30 játékfilmet és 27 rövidfilmet mutattak be.

Miközben a világ filmfesztiváljait konkurenciaharc jellemezte, melyben mindenki nagy sztárokat kívánt felvonultatni, hiszen Kim Novak vagy a nagyon hitchcocki Cary Grant óriási tekintélyt adhatott egy rendezvénynek, 1959-ben Cannes egy kicsit szakított ezzel a hagyománnyal és nyitott a francia új hullám felé. Így a legklasszikusabb vonalat képviselő Resnais, Camus, Vadim rendezői sorhoz csatlakozott a Godard, Chabrol, Truffaut alkotta gárda, kissé háttérbe szorítva az olasz filmeket.

1959. évi cannes-i fesztiválon mindkét vonulat díjazva lett. Az Arany Pálmát az Orfeusz-történet brazil környezetbe átültetett változata (Fekete Orfeusz) kapta; nemzetközi díjat vehetett át Luis Buñuel. Az előző évben a fesztiválról kritikusi minőségében kitiltott François Truffaut-t kárpótolták: a zsűri a legjobb rendezés díját ítélte oda a Négyszáz csapásért (ráadásul ő volt Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjének forgatókönyvírója – egyesek szerint részben rendezője – is). Orson Welles kollégáival osztozott a legjobb színészi díjon, a legjobb női alakítás díját pedig a későbbi Oscar-díjas Simone Signoret kapta, akit elválaszthatatlan partnere – férje – Yves Montand kísért el. A párnak rendkívül örültek a fotósok és a tudósítók, hiszen híresek, értelmiségiek és művészek voltak – az idő tájt sokak számára ők jelentették Franciaországot. Persze más ünnepelt sztárok is felvonultak a Croisette-en: Françoise Sagan, Juliette Gréco, Jeanne Moreau, André Malraux…[1]

A magyar alkotásokat a nagyjátékfilmek között Fábri Zoltán Édes Anna című filmje képviselte, Törőcsik Marival a főszerepben, a rövidfilmek versenyében pedig Macskássy Gyula rajzfilmje, A telhetetlen méhecske indult.

Kisebb, politikai színezetű botrány is volt: a Godard-Truffaut páros Kifulladásig című, az új hullám iránymutató filmjének számító alkotását a szervezők nem hívták meg a versenybe, s csupán Cannes egy kis mozijában vetítették, mert a hivatalos programba felvett Szerelmem, Hirosima,[2] és az ugyancsak „titokban” vetített Claude Chabrol alkotás – az Unokafivérek – már így is próbára tették az amerikaiak érzékenységét...

Filmvásár
Bővebben: Filmvásár (cannes-i fesztivál)

1959-ben úgy érezték a szervezők, eljött az ideje a már hírességeket és filmújdonságokat felvonultató fesztivál mellett egy filmvásár (marché du film) megrendezésének. A kezdeményezés kétségkívül nagy fordulatot jelentett a fesztiválok versengésében, és máig tartó előnyhöz juttatta a cannes-i filmseregszemlét. Megértvén, hogy a hetedik művészeti ág egyben ipar is, és nem elegendő csak a fesztivál keretében bemutatott filmekről folytatni művészeti vitákat, de a filmeket el is kell adni, a szervezők e rendfezvény keretében kívánták összehozni a filmgyártás szereplőit a filmforgalmazókkal. Az első alkalommal a régi fesztiválpalotához csatolt vetítősátorban rendezték meg a vásárt, mely az évek folyamán gyorsan kiterjedt a környező filmszínházakra is.

Zsűri

[szerkesztés]

Elnök: Marcel Achard (író – Franciaország)

Versenyprogram

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • A telhetetlen méhecske – rendező: Macskássy Gyula
  • Deca sa nagranice – rendező: Mladomir 'Purisa' Djordjevic
  • Eine Stadt feiert Geburtstag – rendező: Ferdinand Khittl
  • España 1.800 – rendező: Jesús Fernández Santos
  • Fartsfeber – rendező: Finn Carlsby
  • Histoire d’un poisson rouge – rendező: Edmond Séchan
  • Hsi yu chi – rendező: Tei Yang
  • La corrida interdite – rendező: Denis Colomb de Daumant
  • La mer et les jours – rendező: Raymond Vogel, Alain Kaminker
  • Le petit pêcheur de la Mer de Chine – rendező: Serge Hanin
  • Le seigneur Julius – rendező: Khaled Abdul Wahab
  • Ligeud ad luftvejen – rendező: Henning Carlsen
  • Motyli zde neziji – rendező: Miro Bernat
  • Neobjknovennie vstrtchi – rendező: Archa Ovanesova
  • N.Y., N.Y. (New York, New York)[3] – rendező: Francis Thompson
  • Paese d'America – rendező: Gian Luigi Polidoro
  • Pêcheurs de Sozopol – rendező: Nyikoláj Borovicskij
  • Cinématographier ou la préhistoire du cinéma – rendező: Emile Degelin
  • Primera fundación de Buenos Aires – rendező: Fernando Birri
  • See Pakistan – rendező: W.J. Moylan
  • Sinn im Sinnlosen – rendező: Bernhard von Peithner-Lichtenfels
  • Taj Mahal – rendező: Shri Mushir Ahmed
  • Ten Men in a Boat – rendező: Sydney Latter
  • The Fox Has Four Eyes – rendező: Jamie Uys
  • The Living Stones (Regélő kövek) – rendező: John Feeney
  • Tussenspel bij Kaarslicht – rendező: Charles Huguenot van der Linden
  • Zmiana Warty – rendező: Wlodzimierz Haupe, Halina Bielinska

Díjak

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Arany Pálma (rövidfilm): Motyli zde neziji – rendező: Miro Bernat
  • Zsűri különdíja (rövidfilm): Histoire d’un poisson rouge – rendező: Edmond Séchan
  • Zsűri díja (rövidfilm):
    • N.Y., N.Y. (New York, New York) – rendező: Francis Thompson
    • Zmiana Warty – rendező: Wlodzimierz Haupe, Halina Bielinska
  • Dicséret (rövidfilm): Le petit pêcheur de la Mer de Chine – rendező: Serge Hanin
  • Tisztelet kifejezése Raymond Vogel és Alain Kaminker részére La mer et les jours című alkotásukhoz

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ V. C. Thomas: 1959 – Festival, mon amour. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.) (franciául)
  2. ↑ a b A beválogatás ellenére Alain Resnais alkotását – az amerikaiak tiltakozása miatt – végül is kivették a versenyprogramból, helyette egy Cannes-ba meg sem érkezett szovjet filmet jelöltek. A filmet a város egyik mozijában vetítették le, sikerrel. Lásd: Loredana Latil: Les années 60 : le Festival et son Marché du film. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.) (angolul), (franciául)
  3. ↑ a b c Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.

További információk

[szerkesztés]