A 71. cannes-i fesztivál2018. május 8. és május 19. között került megrendezésre a Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalotában.
2017. november 22-én jelentették be a fesztivál időpontját, és egyben azt, hogy a jövőben – az előző évek gyakorlatától eltérően – a rendezvény nem szerdán kezdődik és vasárnap ér véget, hanem egy nappal korábban. A szervezők szerint ezzel az apró módosítással megmarad a 12 napos időtartam, de a szombati záróesemény és díjkiosztás nagyobb médiafigyelmet kaphat és lehetővé teszi a nyitófilm premier előtti bemutatását.[4][5] A nyitó- és zárógála házigazdájának a 2008-as és 2009-es fesztivál után immár harmadszor is Édouard Baer francia színészt, rádiós műsorvezetőt kérték fel.
A versenyprogram előválogatására 2017. november 1-jétől lehetett jelölni alkotásokat; a végső határidő nagyjátékfilmek esetében 2018. március 5., rövidfilmeknél március 1., míg a Cinéfondation rövidfilmjeinél február 15. volt. A nagyjátékfilmet tartalmazó fizikai hordozóeszköznek legkésőbb 2018. március 12-ig kellett beérkezniük.[7] A különféle válogatóbizottságok összességében mintegy 1906 nagyjátékfilmet tekintettek meg, közülük kerültek ki a hivatalos válogatásban bemutatott alkotások. A versenyfilmek listáját április 18-án hozták napvilágra.[8]
A nemzetközi filmfesztivált az Oscar-díjasAszhar Farhadi nyolcadik nagyjátékfilmjével, a Penélope Cruz-Javier Bardem színészházaspár főszereplésével, spanyol-francia-olasz koprodukcióban készült Mindenki tudja című pszichothrillerrel nyitották meg a fesztiválpalota Lumière színháztermében. Az iránirendező filmje egyike volt a hivatalos válogatás versenyprogramjában indított alkotásoknak.[9] Ez évben a fesztivál szervezői visszatértek a záróvetítés gyakorlatához: az utolsó napon mutatták be Terry Gilliam 28 év óta dédelgetett álmát, a több nekifutás után elkészült The Man Who Killed Don Quixote című, angol-portugál-spanyol koprodukcióban forgatott sci-fikalandfilmjét.[8] A program bejelentését követően a film egyik korábbi produkciós cége közölte a szervezőkkel, hogy szakításuk miatt perben állnak a rendezővel és követelte, vegyék le a filmet a műsorról. A bíróság elvetette a keresetet és kimondta: az alkotók közötti jogvita miatt a film nem veszítette el a fesztiválon való részvétel jogát.[10]
A Cannes-i Fesztivál elnöke, Pierre Lescure, valamint az igazgatótanács úgy döntött, hogy a 2011-es botránya után hét évvel Lars von Trier dán rendező visszatérhet a rendezvényre A ház, amit Jack épített című, versenyen kívül vetített dán-francia-német-svédhorror-thrillerével.[8]
Az Arany Pálmát 21 év után ismét japán film, Koreeda Hirokazu Bolti tolvajok[1] című, egy üzletek kifosztásából élő álcsalád történetét bemutató filmdrámája nyerte. A fesztivál vezetésével egyetértésben, a díj történetében először, kivételesen, a zsűri Különleges Arany Pálmát ítélt oda a Le livre d’image című filmnek, melynek alkotója Jean-Luc Godard – a zsűrielnök Cate Clanchett szavaival – „egy művész, aki előbbre vitte a filmművészetet.” A díjat a rendező távollétében a film producere, Mitra Farahani vette át.[11]
A fesztivál nagydíját az amerikai Spike Lee vehette át Csuklyások – BlacKkKlansman című politikai pamfletjéért, mely filmet az ökumenikus zsűri is külön dicséretben részesített. A legjobb rendezés díját a Hidegháború kapta; Paweł Pawlikowski családi ihletésű, az 1950-es években játszódó alkotása két különböző hátterű és neveltetésű, eltérő politikai rendszerekben élő fiatal szenvedélyes szerelmét meséli el. A kazah Szamal Eszljamova nyerte a legjobb női alakítás díját, az orosz-kazah Ajka című dráma címszerepéért. A legjobb színész az olasz Marcello Fonte lett, aki büncselekményekbe sodródott, végül gyilkossá vált kutyakozmetikust alakít Matteo Garrone Dogman – Kutyák királya című thrillerében. A legjobb forgatókönyv díját ez évben is megosztotta a zsűri az olasz Alice Rohrwacher A szent és a farkas, valamint a Dzsafar Panahi az iráni hegyekben titokban forgatott, három iráni nő portréját felrajzoló Három nő[12] című filmdrámái között. Az iráni rendező politikai okokból nem hagyhatta el hazáját, így a film bemutatóján helye üres maradt; a díjat pedig az üzenetét felolvasó lánya vette át. A zsűri díját a libanoni rendezőnő, Nadine Labaki vihette haza, Kafarnaum – A remény útja című nagy közönségsikert, a vetítésen mintegy negyedórás tapsot kiváltó, többnyire amatőr szereplőkkel forgatott politikai töltetű drámájáért. A legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamerát Lukas Dhont belga rendező vehette át az Un certain regard szekcióban bemutatott Lány című alkotásáért.[11][13] 2018-ban egy új, a fesztivál szervezőitől független elismerést ítéltek oda, A polgárság díja (Prix de la citoyenneté) elnevezéssel. Az elismerést a cannes-i székhelyű Clap Citizen Cannes egyesület alapította a fesztivál versenyprogramjában indított azon magas művészi színvonalú filmnek, amely kihangsúlyozza az egyéni és kollektív emberi gazdagság erényeit, a nők és férfiak iránti szolidáris elkötelezettségeket, valamint bolygónk erőforrásainak megőrzését, a jövőbeli generációk érdekében tett minőségi környezetvédelemmel együtt.[14] Ezt a díjat is Nadine Labaki vehette át alkotásáért.[15]
A díjátadó gála záróeseményeként a díjazottak kimentek a fesztiválpalota elé egy közös fotózásra, ahol Sting és Shaggy rövid meglepetéskoncertje várta őket.[11]
A rendezvény alkalmat adott arra, hogy megemlékeztek a közelmúltban elhunyt alkotókról; így Miloš FormanOscar-díjas amerikai-cseh filmrendezőről, akinek nemzetközi karrierjét elindító Tűz van, babám! című, Csehszlovákiában betiltott filmszatíráját éppen ötven évvel korábban, 1968-ban mutatták volna be cannes-i versenyprogramban, ha a rendezvény nem szakad félbe, illetve – a lázadó művészekkel való szolidaritásból – Forman nem vonta volna vissza filmjét a versenyből. A filmnek egy felújított, 4K sztenderddel digitalizált változatát 2018-ban levetítették a Cannes-i Klasszikusok szekcióban.[16] Ugyancsak megemlékeztek a megnyitó előtti hétvégén, 81 évesen elhunyt Pierre Rissient francia mozirajongó filmtörténész, rendezőről, akinek Cinq et la peau című alkotásának restaurált kópiáját szintén e szekcióban tűzték műsorra.[17]
A fesztivál hivatalos plakátján Jean-Paul Belmondo és Anna Karina híres csókjelenete volt látható a francia újhullám egyik ikonikus alkotásából, Jean-Luc GodardBolond Pierrot-jából. Georges Pierre (1927-2003) neves standfotós a két, ellentétes irányba hajtó autóból áthajolva csókolózó párt megörökítő felvételét Flore Maquin grafikus használta fel a plakáthoz.[19]
A magyar filmművészetet a 2018-as fesztivál hivatalos válogatásában nem képviselte alkotás; a Kritikusok Hete párhuzamos rendezvényen mutatkozott be Szilágyi Zsófia a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjában készült Egy nap című filmdrámájával, amelyben egy 40-es éveiben járó, családos nyelvtanárnő, Anna (Szamosi Zsófia) egy percekre beosztott, eseményekben dús napját mutatja be.[20] A filmes esemény két párhuzamos szekciójának első- és másodfilmjei közül a nemzetközi kritikusok zsűrije ezt az alkotást részesítette elismerésben, értékelve „a pontos operatőri munkát és az erőteljes rendezést [amely] rendkívüli intenzitással és feszültséggel közvetít egy teljesen hétköznapi helyzetet, érzéssel, humorral és drámával. Meglehetősen magabiztos debütálás.”[21] Tekintettel arra, hogy elsőfilmes alkotóról van szó, az Egy nap részt vett az Arany Kameráért folyó versenyben is.
A nemek közötti egyenlőség filmes szakmán belül való elérése érdekében mozgalmat indított a francia 5050x2020 Kollektíva. A cannes-i filmfesztivállal kapcsolatban látványos statisztikát közöltek: 1946 és 2018 között bemutatott 1727 film alkotói közül mindössze 82 volt nő, közülük egy kapott Arany Pálmát – Jane Campion (1993) –, hárman pedig Nagydíjat – Mészáros Márta (1984), Kavasze Naomi, (2007) és Alice Rohrwacher (2014) –, s a 71 fesztivál elnökeinek csupán 17 %-a volt nő.[22] A mozgalom elveit elfogadó filmesek közül május 12-én – utalva a női rendezők számára – 82-en vonultak fel a vörös szőnyegen, közöttük a fesztiválelnök Cate Blanchett és Agnès Varda filmrendező.[23]
Az eseményt követően a három fő, párhuzamos cannes-i filmes rendezvény (Cannes-i Fesztivál, Kritikusok Hete és Rendezők Kéthete) elnöke aláírta az 5050x2020 charta a film-, audiovizuális és mozgóképfesztiválok paritásáért és sokszínűségéért elnevezésű kezdeményezést, amelyben egy rövid átmenettel vállalást tettek a paritás, a sokszínűség, és az átláthatóság érvényre juttatása érdekében, továbbá minden évben közzé teszik az ezekkel kapcsolatos fejleményeket. Egyúttal felkérték a jelentősebb filmes rendezvényeket, csatlakozzanak a kezdeményezéshez.[24]
Albastru si Rosu, in proportii egale – rendező: Georgiana Moldoveanu (Universitatea Națională de Artă Teatrală și Cinematografică „Ion Luca Caragiale”, Románia)
Cinco minutos afuera – rendező: Constanza Gatti (Universidad del Cine, Argentína)
Cosi in terra – rendező: Pier Lorenzo Pisano (Centro Sperimentale di Cinematografia, Olaszország)
Dolfin Megumi – rendező: On Aharon (Steve Tisch School of Film & Television, Tel Aviv University, Izrael)
Dots – rendező: Eryk Lenartowicz (Australian Film, Television and Radio School (AFTRS) Ausztrália)
El verano del leon electrico – rendező: Diego Cespedes (Universidad de Chile - Instituto de la Comunicación e Imagen (ICEI) Chile)
End of Season – rendező: Zhannat Alshanova (The London Film School, Egyesült Királyság)
Fragment de drame – rendező: Laura Garcia (La Fémis, Franciaország)
I Am My Own Mother – rendező: Andrew Zox (San Francisco State University, Amerikai Egyesült Államok)
Inanimate – rendező: Lucia Bulgheroni (National Film and Television School, Egyesült Királyság)
Inny – rendező: Maria Magnuska (Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa, Telewizyjna i Teatralna im. Leona Schillera w Łodzi, Lengyelország)
Kalendar – rendező: Igor Poplauhin (Moszkovszkaja Skola Novogo Kino Oroszország)
Los tiempos de Hector – rendező: Ariel Gutierrez (Centro de Capacitación Cinematográfica (CCC), Mexikó)
Mesle bache Adam – rendező: Arian Vazirdaftari (Tehran University of Art, Irán)
Palm Trees and Power Unes – rendező: Jamie Dack (New York University Tisch School of the Arts, Amerikai Egyesült Államok)
Sailors Delight – rendező: Louise Aubertin, Éloïse Girard, Marine Meneyrol, Jonas Ritter, Loucas Rongeart, Amandine Thomoux (École Supérieure des Métiers Artistiques (ESMA), Franciaország)
Tung vu hsziung meng(Dong wu xiong meng) – rendező: Ti Sen(Di Shen) (Shanghai Theater Academy (STA) Kína)
↑Hommage à Pierre Rissient (francia nyelven). Festival de Cannes, 2018. május 11. [2018. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 22.)
↑The Cannes Critics' Prizes (angol nyelven). FIPRESCI, 2018. május 19. [2018. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 20.) „Szilagyi’s Critics’ Week player “One Day” was praised by the jury for “the precise camera work and the powerful mise-en-scène [that] convey the extraordinary intensity and tension of an utterly ordinary situation with feeling, humor and drama. A remarkably confident debut.””
↑A charta a következő kötelezettségvállalást tartalmazza:
Nemek szerinti statisztikák összeállítása, különösen a beválogatott filmek számát illetően, annak érdekében, hogy megbízható adatokkal lássák el a mozgalmat.
A filmválogató bizottságok és a fesztiválprogramozók tagjai listájának átláthatóvá tétele azért, hogy el lehessen kerülni a sokféleség és a paritás hiányának gyanúját, s lehetővé tenni a fesztiválok szerkesztői és stratégiai döntéseinek teljes körű gyakorlását.
A fesztiválok végrehajtó szerveinek átalakítása, hogy e testületek a jelenlegi mandátumuk időszakában paritást érjenek el.
Az átmeneti időszak minden egyes gyakorlata lehetővé teszi az aláíróknak, hogy évente tájékoztatást adjanak az elért előrelépést illetően. A charta Cannes-ban való aláírása egyben egy kampány elindítása. Felkérünk minden egyes fesztivált, hogy kötelezze el magát a charta mellett, és írja alá azt. Lásd: 5050x2020 Charter for Parity and Inclusion in Cinema, Audovisual and Animation Festivals (angol nyelven). 5050x2020.fr. Le Collectif 5050x2020, 2018. május 12. [2019. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 16.)
↑A fesztiválon Ash Is Purest White nemzetközi angol címen szerepelt.
↑A 71. fesztivál díjai:Tout le Palmarès du 71e Festival de Cannes. festival-cannes.fr. (franciául) Festival de Cannes (2018. május 19.) (Hozzáférés: 2018. május 20.) arch A weblapon elérhető a gálaestet élőben közvetítő Canal+ televízió 69 perces videója is..