A nyomorultak (Les Misérables) | ||||
1958-as francia–olasz–keletnémet film | ||||
Rendező | Jean-Paul Le Chanois | |||
Alapmű | A nyomorultak | |||
Műfaj | dráma | |||
Forgatókönyvíró |
| |||
Főszerepben | ||||
Zene | Georges Van Parys | |||
Operatőr | Jacques Natteau | |||
Vágó | Emma Le Chanois | |||
Jelmeztervező |
| |||
Gyártás | ||||
Gyártó | Deutsche Film (DEFA) | |||
Ország | Franciaország | |||
Nyelv | ||||
Forgatási helyszín | ||||
Játékidő | 225 perc | |||
Képarány | 2,35:1 | |||
Forgalmazás | ||||
Forgalmazó |
| |||
Bemutató | ||||
Eredeti magyar adó | MTV-1 | |||
Korhatár | II. kategória (F/8000/E) | |||
Bevétel |
| |||
További információk | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Nyomorultak (eredeti cím: Les Misérables) egy 1958-ban bemutatott egész estés francia–olasz–NDK filmdráma, Jean-Paul Le Chanois rendezésében és Jean Gabin főszereplésével. Victor Hugo 1862-es azonos című regénye alapján készült.
Victor Hugo A nyomorultak főszereplőjének egy egész életében menekülésre kényszerített, rovott múltú, de nemes lelkű embert választott, akit 19 év gályarabságra ítéltek azért, mert nővére éhező gyermekeinek kenyeret lopott. Jean Valjean könyörtelen üldözője, Javert felügyelő, a törvény szigorú őre, aki irtózik a bűntől, folyamatosan a nyomában van és próbálja börtönbe juttatni.
Jean Valjeant torzzá tették a 19 évi gályarabság alatt, személyisége megváltozott, erőszakossá vált. A szabadulása utáni találkozás a jóságos püspökkel, annak nemeslelkűsége ráébresztette a lelkében lakozó jóságra. Virágzó várost alapított, a szegények, nyomorultak pártfogója és támogatója lett. Javert üldözése azonban utolérte, menekülnie kellett egyik munkásnője, Fantine megmentett leányával, Cosette-tel. Általa megtapasztalta a szeretetet, melynek megvonása napról napra vezetett el hatalmas ereje elvesztéséhez, a szíve megállásához.
További magyar hangok: Bánffy György, Báró Anna, Dömsödi János, Farkas Antal, Garas Dezső, Gera Zoltán, Gonda György, Gosztonyi János, Horkai János, Kemény László, Pásztor János, Raksányi Gellért, Suka Sándor.