A szemközti ablak (La finestra di fronte) | |
2003-as olasz–portugál–török–brit film | |
Massimo Girotti és Giovanna Mezzogiorno a film egyik jelenetében Rómában | |
Rendező | Ferzan Özpetek |
Producer | Gianni Romoli Tilde Corsi |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Ferzan Özpetek Gianni Romoli |
Főszerepben | Giovanna Mezzogiorno Massimo Girotti Raoul Bova Filippo Nigro Serra Yilmaz Massimo Poggio |
Zene | Andrea Guerra |
Operatőr | Gianfilippo Corticelli |
Vágó | Patrizio Marone |
Díszlettervező | Andrea Crisanti |
Gyártás | |
Gyártó | R&C Produzioni Redwave Films |
Ország | Olaszország Egyesült Királyság Törökország Portugália |
Nyelv | Olasz |
Játékidő | 106 perc |
Képarány | 2,35:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Sony Pictures Classics Magyar feliratos Budapest Film Magyar változat Odeon Kft. (VHS) |
Bemutató | 2003. február 28. 2004. június 18. Magyar feliratos 2004. január 8. Magyar változat 2004. (VHS) |
Korhatár | |
Bevétel | 10 481 041 euró (IT) 12 310 285 dollár (USA) |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A szemközti ablak (eredeti cím: La finestra di fronte) Ferzan Özpetek által rendezett és írt 2003-as olasz-brit-török-portugál romantikus-dráma film. A film készítésében a rendező segítségére volt Gianni Romoli is. Főszereplő: Giovanna Mezzogiono, Massimo Girotti, Raoul Bova, és Filippo Nigo is.
A történet egy családot mutat be, akik Róma egy nem túl jómódú negyedében élnek. Bemutatja a szeretetet, a vágyódást, a racionalizmust, és a szentimentalizmust. A készítők feltételeztek valamilyen intelligenciát a nézőktől, hiszen a film ugyan elmagyarázza a történéseket, de vannak olyan jelenetek, amiknek a megértése a néző tudatára van hagyatva (például a film vége).
Érdekességként lehet megemlíteni, például hogy Mezzogiorno és Nigro a saját nevével játszotta a filmet. Massimo Girotti a film bemutatója előtt egy hónappal, 2003. január 5-én szívinfarktusban meghalt, ezért a cselekmény végét a főhősnő már csak meséli.
Alább a szemközti ablak cselekményének részletei következnek! |
A történet Rómában indul 1943-ban, amikor a fiatal Davide Veroli (Massimo Poggio) egy pékségben – egy dulakodást követően – meggyilkolja a kollégáját, majd elmenekül. Ezt követően kerülünk a jelenbe, amikor Giovanna (Giovanna Mezzogiorno) és Filippo (Filippo Nigro) rátalál a Tevere folyót átívelő Sant’Angelo híd-on egy amnéziás idős férfira (Massimo Girotti). Az öregúr egy köteg pénzt tart a kezében, és a hozzá idézett kérdésekre sem válaszol. Giovanna és Filippo úgy dönt, elviszi a rendőrségre, ahol tudják, mit kell tenni, de este Filippo mégis a férfivel tér vissza. Filippo szeretné, hogy maradjon, de Giovanna ellenzi ezt a gondolatot. Némi vita után a férfi marad. Martina (Benedetta Gargari) a kislányuk addig faggatja, amíg az öregúr kimondja, hogy Simone a neve.
Giovanna már régóta álmodozik a szemközti lakásban élő fiatalemberről, Lorenzóról (Raoul Bova), akinek a segítségével próbálja meg földeríteni Simone kilétét. Kiderül, hogy Simone valójában Davide Veroli, aki homoszexuális, és zsidó származású. Emiatt koncentrációs táborba is került, erre utalnak az alkarjára tetovált számok is. 1943-ban sikerült megmenekülnie egy deportálás elől, és mivel a döntés a kezében volt, azt a lehetőséget választotta, hogy inkább figyelmezteti a népét a közeledő veszélyről, viszont így akit igazán szeretett Simone-t nem állt módjában megmenteni, és meghalt (ez adja meg a film elején elkövetett gyilkosságot). Davide ezt a döntést az egész életében bánta. Ennek hatására Giovanna ráébred arra, hogy munkáját a baromfiüzemben, mint könyvelő, nem neki találták ki, sokkal inkább a cukrászattal szeretne foglalkozni.
Közben a gyönyörű Giovanna gondolataiban egyfolytában csak Lorenzo jár, ezért Giovanna munkatársa és egyben barátnője, Eminé (Serra Yilmaz) azt javasolja neki, hogy töltsön el vele egy éjszakát, és kapcsolódjon ki a nehéz napi robotmunkából. Miután a parkban megtörtént az első csók, Giovanna megfogadja Eminé tanácsát. Lorenzo lakásában azonban betekintést nyer a szemközti ablakban lévő életére, és egyfajta visszaemlékezés során elgondolkozik azon, hogy megéri-e a szeretteit, az álmait, és az erkölcsét elveszíteni. E gondolatmenetet követve pedig Giovanna otthagyja Lorenzót, aki másnap elutazik munkaügyben Ischia szigetére. A következő napon Eminé ismét meggyőzi Giovannát, hogy menjen, és ne dobjon el egy ilyen lehetőséget. A lány némi hezitálás után, leszalad a lépcsőn, de Lorenzót már nem találja meg az utcán.
A film végén Giovanna már csak meséli az események alakulását – ott ahol a fiatal Davide és Simone üzenetet hagytak egymásnak, mivel a kapcsolatukat nem vállalhatták föl – Filippo nappalos műszakot kapott a benzinkútnál, Ő pedig munkát egy cukrászdában, Martina még mindig Simone-nak szólítja stb. Giovanna tükrözi a film során a valódi memóriát, amely a legigazibb identitás, és segít nekünk megérteni nemcsak azt, hogy kik vagyunk, hanem kik szeretnénk lenni, mert a tapasztalataink igen erősen befolyásolják a jövőbeli döntéseinket.[1]
A magyar szinkront az Odeon megbízásából az Aktív Kommunikációs Iroda készítette 2004-ben.
Színész | Szerep | Magyar hang |
---|---|---|
Giovanna Mezzogiorno | Giovanna | Kiss Eszter |
Massimo Girotti | Davide Veroli | Makay Sándor |
Raoul Bova | Lorenzo | Papp Dániel |
Filippo Nigro | Filippo | Rába Roland |
Serra Yilmaz | Eminé | Szabó Éva |
Maria Grazia Bon | Sara | Némedi Mari |
Massimo Poggio | Davide fiatalon | Nem szólal meg |
Ivan Bacchi | Simone | Nem szólal meg |
Benedetta Gargari | Martina | Talmács Márta |
Carlo Daniele | Marco | Morvay Bence |
A film zenéjét Andrea Guerra szerezte.
Díjak
David di Donatello-díj (2003)
Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál (2003)
Jelölések
David di Donatello Díj (2003)