Agustín Moreto | |
Született | 1618. április 9.[1][2][3][4][5] Madrid[6][7][4] |
Elhunyt | 1669. október 28. (51 évesen)[2][4] Toledo[6][8][4] |
Állampolgársága | spanyol |
Foglalkozása | |
Iskolái | Alcalái Egyetem |
Agustín Moreto aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Agustín Moreto témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Agustín Moreto y Cavana (Madrid, 1618. április 9. – Toledo, 1669. október 28.), az egyik legismertebb spanyol drámaíró, a spanyol dráma Plautusa. Európa-szerte sokszor játszott darabja a Közönyt közönnyel (Desdén con el desdén) című vígjáték, magyarra fordította Győry Vilmos (1870).
Jómódú olasz családból származott. Az alcalái egyetemen folytatott tanulmányokat, majd hamarosan lelkészi pályára lépett. Drámaírói tevékenységének fénykora 1642–1654 között volt. Színdarabjainak első gyűjteménye a rá leginkább jellemző vígjátékait tartalmazta (1653). Élete végén felhagyott az irodalmi tevékenységgel és kolostorba vonult. Vagyonát a szegényekre hagyta és úgy rendelkezett, hogy holttestét a bűnözők temetőjébe temessék.
Mint drámaíró Lope de Vega és Calderón követője volt. Színművei cselekményének vagy motívumainak többségét elődjeitől kölcsönzötte, de a kidolgozás során önálló utakon járt, elsősorban a jellemábrázolás volt erőssége. Kiemelkedő történeti tragédiájának (El Valiente Justiciero de Castilla) hőse Kegyetlen Péter kasztíliai király, akinek személyiségét jobban körvonalazta, mint elődje, Calderón.
A színpad iránti érzéke leginkább Közönyt közönnyel (El Desden con el Desden) című vígjátékában mutatkozik meg. A darab meséje korántsem eredeti, a témát többen is feldolgozták. Lope de Vegának két darabja is ugyanarra a motívumra épül: a férfi a szeretett nő önérzetére hatva kelti fel az érdeklődést és úgy tesz, mintha közömbös lenne iránta.
Moreto tehetségének jellemzői a gondosan kidolgozott vígjátéki jellemek és helyzetek, az élénk és szellemes dialógusok. Másik ismert vígjátéka A szép Diego (El lindo Diego), melyben a magát ellenállhatatlannak tartó férfi komikus típusát rajzolja meg. (Beksics Gusztáv fordította magyarra, bemutatta a pesti Nemzeti Színház 1876-ban). Írt szent tárgyú darabokat (pl. San Franco de Sena) és cselszövényes színműveket is.