Alla Kusnyir | |
Alla Kusnyir (1973) | |
Személyes adatok | |
Születési dátum | 1941. augusztus 11. |
Születési hely | Moszkva Szovjetunió |
Halálozási dátum | 2013. augusztus 2. (71 évesen) |
Halálozási hely | Tel-Aviv Izrael |
Állampolgárság | szovjet (1941–1973) izraeli (1974–2013) |
Versenyzői adatok | |
Cím | női nemzetközi nagymester (1976) |
Élő-pontszám | 2430 (utolsó Élő-pontszáma) |
Legmagasabb Élő-pontszám | 2430 (1990. január)[1] |
Legmagasabb ranglista | női világranglista: 2. (1977. január)[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alla Kusnyir témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||
|
Alla Sulimovna Kusnyir[3] (héberül: אלה שולימובנה קושניר, oroszul: А́лла Шу́лимовна Кушни́р, a nemzetközi szakirodalomban Alla Kushnir, a numizmatikával foglalkozó tudományos műveit Alla Kushnir-Stein néven publikálta), (Moszkva, 1941. augusztus 11. – Tel-Aviv, 2013. augusztus 2.) 1973-ig szovjet, 1974-től izraeli női sakkozó, női nemzetközi nagymester, háromszoros világbajnoki döntős (1965, 1969, 1972), csapatban és egyéniben is háromszoros sakkolimpiai bajnok, a Szovjetunió női sakkbajnoka (1970). Ya’akov Meshorer numizmatikai díjjal kitüntetett archeológus, numizmatikus, a Tel-Aviv University professzora.
Az 1960-as évek közepétől egy évtizeden át a világ második legerősebb sakkozónője. 2017-ben a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjává választották.[4]
1960-ban lett sakkmester, 1962-ben női nemzetközi mester, és 1976-ban szerezte meg a női nagymesteri címet. Háromszor szerepelt a világbajnoki döntőben, mindháromszor Nona Gaprindasvili ellen maradt alul. Az 1965-ös és az 1969-es női sakkvilágbajnokságon 8,5–4,5-re, az 1972-esen 8,5–7,5-re vesztett.
A szovjet női sakkbajnokság döntőjében 1959-ben az 5., 1961-ben a 3–4., 1962-ben 2–3., 1963-ban 3. helyezett. 1970-ben Maaja Rannikuval holtversenyben az első helyen végzett a Szovjetunió női sakkbajnokságán, az első helyet eldöntő páros mérkőzésen 1971-ben 4–3-ra győzött, ezzel megszerezte a bajnoki címet.[5]
Három sakkolimpián vett részt, mindhárom alkalommal egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett. Két alkalommal a Szovjetunió színeiben, a harmadik alkalommal Izrael színeiben szerezte érmeit. A három olimpián összesen vereség nélkül 21 győzelmet aratott 4 döntetlen mellett, amely 92%-os teljesítmény, és ezzel az egynél több olimpián szerepelt versenyzők között a rekordot tartja.[6]
1975-ben a Lone Pine-ban rendezett nemzetközi nagymesterversenyen a mezőnyben egyedüli nőként 50%-os teljesítményt ért el, három nagymestert is legyőzve a 44 résztvevős tornán, amelyen 22 nagymester és 11 nemzetközi mester indult. A fordulónként kiosztott szépségdíjak közül két alkalommal is az ő nyert játszmája kapta az elismerést.[7]
1981-től nem indult a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által nyilvántartott versenyen.[1]
Az 1963–1965-ös világbajnoki ciklusban az 1964-ben Szuhumiban rendezett világbajnokjelöltek versenyén kapott lehetőséget első alkalommal a világbajnoki címért folyó versengésre. A 18 résztvevős tornán holtversenyben az 1–3. helyen végzett,[8] majd a kétfordulós körmérkőzéses rájátszásból ő került ki győztesen, és először mérkőzhetett a világbajnoki címért Nona Gaprindasvilivel. A világbajnoki döntőn 8,5–4,5 arányban vereséget szenvedett.[9]
Az 1967–1969-es világbajnoki ciklusban az 1967-ben Szabadkán rendezett világbajnokjelöltek versenyén a 18 résztvevős tornán egy ponttal megelőzve a mezőnyt szerezte meg az első helyet,[10] ezzel másodszor is jogot szerzett a regnáló világbajnok elleni mérkőzésre. A világbajnoki döntőn ezúttal is 8,5–4,5 arányban maradt alul.[11]
Az 1970–1972-es világbajnoki ciklusban új rendszerben választották ki a világbajnok kihívójának személyét. A zónaközi versenyen első három helyezést elért versenyző, kiegészülve az előző döntő vesztesével, Alla Kusnyirral, kieséses rendszerű páros mérkőzéseket játszottak, amelyek győztese lehetett a világbajnoki címet védő Nona Gaprindasvili kihívója. A négy között először Tatjana Zatulovszkaját győzte le 5,5–4,5 arányban, majd a Nana Alekszandria elleni 6,5–2,5 arányú győzelmével harmadszor is jogot szerzett arra, hogy a világbajnoki címért mérkőzzön Nona Gaprindasvilivel.[12] A világbajnoki döntőn ezúttal szoros eredményt ért el, és csupán 8,5–7,5 arányban maradt alul, de harmadszor sem sikerült elhódítani a címet.[13]
Az 1973–1975-ös világbajnoki ciklusban nem indulhatott el, mert 1973-ban elhagyta a Szovjetuniót é Izraelben telepedett le. A következő világbajnoki ciklusban már Izrael színeiben szerepelt.
Az 1976–1978-as sakkvilágbajnoksági ciklusban a Rosendaalban rendezett zónaközi versenyen Jelena Ahmilovszkajával holtversenyben végzett az élen,[14] ezzel továbbjutott a világ nyolc legjobb női sakkozója részvételével rendezett kieséses rendszerű világbajnokjelölti párosmérkőzéses szakaszba. Itt először Irina Levityina ellen 6–3-ra, majd Jelena Fatalibekova ellen 6,5–3,5-re győzött, a döntőben azonban 7,5–6,5 arányban kikapott a később a világbajnoki címet is megszerző Maia Csiburdanidzétől.[15]
1969 és 1976 között három sakkolimpián vett részt, amelyeken csapatban és egyéniben is minden alkalommal aranyérmet szerzett.
Év | Olimpia | Helyszín | Tábla | Győzelem | Vereség | Döntetlen | % | Helyezés egyéni |
Helyezés csapat |
Szovjetunió színeiben | |||||||||
1969 | 4. női sakkolimpia[16] | Lublin ( Lengyelország) | 2. | 8 | 0 | 1 | 94,4 | ||
1972 | 5. női sakkolimpia[17] | Szkopje ( Jugoszlávia) | 2. | 6 | 0 | 2 | 87,5 | ||
Izrael színeiben | |||||||||
1976 | 7. női sakkolimpia[18] | Haifa ( Izrael) | 1. | 7 | 0 | 1 | 93,8 |
A Szovjetunió csapatbajnokságában Moszkva válogatottjában 1960-ban a lánytáblán, 1962–1972 között öt alkalommal az 1. női táblán játszva csapatban három arany-, két ezüst- és egy bronz-, egyéniben két arany- és két ezüstérmet szerzett.[19]
A Szovjet Kupában a Trud csapatával 1961-ben bronz-, 1964-ben arany-, 1966-ban ezüstérmes lett. Egyéni eredményével 1961-ben a lánytáblán ezüst-, 1964-ben és 1966-ban az 1. női táblán bronzérmet szerzett.[20]
1973-ban kivándorolt Izraelbe, ahol a Tel-Aviv-i Egyetemen kezdett tanítani. 1979-ben visszavonult a sakkozástól, és életét tudományos munkájának szentelte. Az egyetemen archeológiával foglalkozott, és a numizmatika professzora, az Israeli Numismatic Society (Izraeli Numizmatikai Társaság) akadémiai konzulense lett. 2009-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is publikált. 2013 januárjában[21] megkapta a Ya’akov Meshorer numizmatikai díjat.[22] Halála után az Izraeli Numizmatikai Társaság külön ülésen emlékezett meg munkásságáról.[23]