Anton Domenico Gabbiani | |
Önarcképe (1685) | |
Született | 1652. február 13.[1][2][3][4] Firenze[5] |
Elhunyt | 1726. november 22. (74 évesen)[2][3][4] Firenze |
Foglalkozása | festőművész |
Sírhelye | San Felice in Piazza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Domenico Gabbiani témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Anton Domenico Gabbiani (Firenze, 1652. február 13. – 1726. november 22.) itáliai festő a késő barokk korszakában, aki főként Toszkánában alkotott.
A firenzei akadémián a 17. és a 18. században az egyik legismertebb festőművész volt, munkáját a Mediciek is nagyra értékelték. Tanítványai közül a firenzei Benedetto Luti megemlítendő.
Gabbiani Justus Sustermansnál tanult, majd Vincenzo Dandini stúdiójában dolgozott. 1673 ban Rómába költözött, ahol a firenzei művészek akadémiáján Ciro Ferri és Ercole Ferrata keze alatt, majd Velencében, Sebastiano Bombelli vezetésével tanult.
1680-ban visszatért Firenzébe, és a Medici-udvar portréin, valamint toszkán házak és paloták különböző freskóin dolgozott, majd rövid velencei tartózkodás után, a 18. század elejétől kezdve fokozta tevékenységét, főleg vallási témáknak szentelve magát.
Utolsó alkotása Az istenek lakomája, amelyet a firenzei Incontri-palota termének mennyezetére festett, a Via dei Puccin. E munka során egy állványról lezuhanva lelte halálát.
Sírja és epitáfuma a Piazza San Felice templomában található, a jobb oldali homlokzaton, egy kőhajításnyira a Palazzo Pittitől.
Munkái a korabeli legfontosabb firenzei díszciklusokban találhatók, például a San Firenze-komplexumban, a cestellói San Frediano-templomban, a Poggio a Caianó-i Medici-villájában, ahol egy nagy freskót készített az első emeleti terem mennyezetén. .