Baloldali Demokratikus Párt

Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra)
Adatok
ElnökAchille Occhetto (1991–1994)
Utolsó vezetőMassimo D’Alema (1994–1998)
Alapítva1991. február 3.
Feloszlatva1998. február 14.
ElődpártOlasz Kommunista Párt
SzékházVia delle Botteghe Oscure 4, Róma, Olaszország
Pártújságl′Unità (Az Egység)
Tagok száma613.412 (1998)
Ideológiademokratikus szocializmus,[1] szociáldemokrácia,[2] posztkommunizmus[3] reformkommunizmus
Politikai elhelyezkedésbaloldal
Parlamenti jelenlétOlasz képviselőházban (1996):
172 / 630
Olasz szenátusban (1996):
102 / 315
Nemzetközi szövetségekSzocialista Internacionálé
Hivatalos színeivörös
Weboldala

A Baloldali Demokratikus Párt (olaszul: Partito Democratico della Sinistra, rövidítése: PDS) egy olaszországi baloldali politikai párt volt, amely 1991 és 1998 között létezett.

A párt a Kommunista Újraalapítás Pártja (olaszul: Partito della Rifondazione Comunista) mellett az Olasz Kommunista Párt egyik utódpártjaként jött létre 1991. február 3-án, amikor a kommunisták a Riminiben tartott XX. Kongresszuson döntöttek a párt megszüntetéséről.[4]

A párt szimbóluma egy tölgyfa (olaszul: Quercia) volt, a pártot sokan erről ismerték fel. A tölgyfában látható az Olasz Kommunista Párt emblémája, ezzel a párt a történelmi folytonosságot vállalja.

A párt első titkára Achille Occhetto volt, őt követte Massimo D’Alema, aki 19982000 között Olaszország kormányfője volt.

A párt 1998-ban a Baloldal Demokratái pártba csatlakozik, amivel a PDS megszűnik.

Története

[szerkesztés]

Megalakulása

[szerkesztés]

A párt 1991-ben alakult meg, első főtitkára Achille Occhetto volt, a párt megalakulása 1989-ig nyúlik vissza. Occhetto ekkor az Olasz Kommunista Párt reformszárnyához tartozott. A politikai élet előterébe a berlini fal leomlása után került. 1989. november 12-én Bolognában a helyi partizánok győzelmének 45. évfordulóján tartott beszédet, amiben közölte, hogy a kommunistáknak változtatniuk kell eddigi politikájukon, kilátásba helyezte a párt új nevét, amit Bolognai fordulatnak neveznek.[5] 1991-ben a kommunisták Riminiben tartott kongresszusán bejelentették megszűnésüket. Utódjaik a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja lettek.

1992–1994

[szerkesztés]

A párt az 1992-es parlamenti választásokon 16,1%-ot ért el, ami 10%-os csökkenés volt a kommunisták legutóbbi eredményéhez képest, így is megelőzték ezzel a Bettino Craxi vezette szocialistákat.

A párt támogatta 1993-ban a választási törvényről szóló népszavazást, amit Sergio Mattarella terjesztett be. Az új választási törvény életbe lépése után voltak az ez évi helyhatósági választások. A párt a második helyet érte el országosan és így a baloldal meghatározó pártjává vált. A párt volt a kezdeményezője az 1994-es parlamenti választásokra megalakuló baloldali Progressisti (Progresszívak) koalíciónak. A választásokon a koalíció második helyet éri el.

1995: Massimo D’Alema főtitkársága, az Olajfa létrejötte

[szerkesztés]

A választási vereség után lemondott Occhetto, utána összehívták a párt Országos Tanácsát, hogy új főtitkárt válasszanak. Két esélyes jelölt volt: Massimo D’Alema, aki a hatvanas években az Olasz Kommunista Ifjúsági Szervezet főtitkára volt, 1987 óta pedig a PCI altitkára volt. A másik jelölt Walter Veltroni volt, aki a nyolcvanas években az Olasz Kommunista Párt propagandájáért felelt. Az Országos Tanács D’Alemát választotta meg.

1995-ben a párt az egyik főkezdeményezője volt az Olajfa (Ulivo) baloldali pártszövetségnek. Amivel először összejött egy volt kommunistákból és kereszténydemokratákból álló szövetség.

1996–1998: A kormánykoalíció tagjaként

[szerkesztés]

1996-os választásokon az Olajfa koalíció győzött, ezzel a párt is a kormány tagja lett. A kormány miniszterelnöke Romano Prodi lett, miniszterelnök-helyettese Walter Veltroni lett. A kormány legfőbb célja az euró bevezetésének az előkészítése volt, ezért számos olyan intézkedést kellett hozni, ami a koalíción belül feszültséget keltette. D’Alema többször megvádolta a kormányt, hogy „nem felelnek meg a baloldali elvárásoknak”.[6] 1997-ben D’Alema a CGIL nevű baloldali szakszervezeti szövetség felvonulásán a kormány munkáját sikertelennek nevezte.[7]

A Baloldali Demokraták megszületése

[szerkesztés]

A PDS 1997-es kongresszusán döntöttek arról, hogy csatlakoznak egy nagyobb baloldali pártszövetséghez. Így jött létre 1998-ban a Baloldali Demokraták pártja, aminek reformpárti, kereszténydemokrata és kommunista gyökerei voltak.

Főtitkárok

[szerkesztés]

Elnökök

[szerkesztés]
  • Stefano Rodotà (1991–1992)
  • Giglia Tedesco Tatò (1993–1998)

Választási eredmények

[szerkesztés]

Parlamenti választások

[szerkesztés]
Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető
1992 6.321.084 16,11
107 / 630
64 / 315
 Ellenzék Achille Occhetto
1994 7.881.646 20,36
109 / 630
76 / 315
 Ellenzék Achille Occhetto
1996 7.894.118 21,11
172 / 630
102 / 315
 Kormánypárt Massimo D'Alema

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ St Louis, 2011
  2. ↑ Gundle, Parker: 1996
  3. ↑ Renwick, 2010
  4. ↑ http://www.archiviolastampa.it/component/option,com_lastampa/task,search/action,viewer/Itemid,3/page,0002/articleid,1288_02_1991_0032_0002_18945041/
  5. ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1994/06/14/il-leader-che-cambio-nome-al-pci.html
  6. ↑ A PDS 1997. februári kongresszusa, hozzáférés: 2016. október 29.
  7. ↑ http://www.repubblica.it/online/politica/manifestazione/scheda/scheda.html