Bartha Károly (katona)

Bartha Károly
Berlinben (középen), Wilhelm Canaris és Edmund von Glaise-Horstenau társaságában
Berlinben (középen), Wilhelm Canaris és Edmund von Glaise-Horstenau társaságában
Született1884. június 18.
Budapest
Elhunyt1964. november 22. (80 évesen)
Linz
Állampolgárságaosztrák–magyar
magyar
osztrák
NemzetiségeMagyarország magyar
Foglalkozásapolitikus
katona
TisztségeMagyarország honvédelmi minisztere (1938. november 15. – 1942. szeptember 24.)
IskoláiCsászári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1938. november 15. 1942. szeptember 24.
MiniszterelnökImrédy Béla
Teleki Pál
Bárdossy László
Kállay Miklós
ElődRátz Jenő altábornagy
UtódNagy Vilmos altábornagy
Politikai pályafutása
PártFüggetlen
Katonai pályafutása
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Tanácsköztársaság
Magyar Királyság
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1904–1945
Rendfokozatavezérezredes
Egysége Magyar Királyi Honvédség
(1904-1918)
Vörös Hadsereg
(1919)
Magyar Királyi Honvédség
(1920-1945)
Háborúi, csatáielső világháború
magyar-román háború
második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vitéz dálnokfalvi Bartha Károly (Budapest, 1884. június 18.Linz, 1964. november 22.) magyar katona, honvédelmi miniszter.

Életrajza

[szerkesztés]

1904-ben végzett a mödlingi műszaki katonai akadémián. Az első világháború idején magasabb parancsnoki tisztségeket töltött be Budapesten és Triesztben. 1919-ben a Vörös Hadsereg soraiban harcolt előbb a csehek, majd a románok ellen. A Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Hadseregbe lépett be, ahol 1920-ban alezredesi rangot kapott. 1936-tól a Honvédelmi Minisztériumban volt katonai csoportfőnök, majd 1938-ban táborszernagy lett. Ugyanebben az évben honvédelmi miniszter lett az Imrédy-kormányban. Ezt a tisztségét a Bárdossy-kormányban is megőrizte. 1941-ben vezérezredesi rangot kapott.

Honvédelmi miniszterként

[szerkesztés]
Sztójay Döme - Magyarország berlini követe (balról a második), Paul von Hase - Berlin város parancsnoka (balról a harmadik), és Bartha Károly - vezérezredes, honvédelmi miniszter (balról a negyedik). Berlin, 1941.

Mandátuma idején történtek a bécsi döntések, a Bácska és a Muravidék megszállása, valamint Kassa bombázása, amiért 1941. június 26-án Magyarország belépett a második világháborúba. Szintén mandátuma idején történt a délvidéki razzia, melynek során az általa és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök által kirendelt Feketehalmy-Czeydner Ferenc által irányított honvédi és csendőri alakulatok lemészároltak több mint 3000 bácskai - főként szerb - polgári lakost.

1942. szeptember 24-én Horthy kormányzó lemondatta. Ennek kiváltó oka a túlzott és a Kállay-kormány irányvonalával össze nem egyeztethető németbarátsága, a németek által igényelt biztosító hadosztályok kiküldésének túlontúl készséges támogatása, a miniszterelnök bizalmas tájékoztatásának a német követtel való közlése és a magyar hadiipari tevékenység német ellenőrzése körüli vitában a kormány kompromittálása volt.[1] Bartha Károlyt ezt követően nyugdíjazták.

Nyugdíjaztatása után

[szerkesztés]

Bartha Károly nyugdíjaztatása után nem vállalt sem politikai, sem katonai szerepet. A háború után a népbírósággal együtt működő Katonai Bíróság lefokozta és elcsapta a honvédségtől, ugyanis őt tekintették egyik felelősének, hogy Magyarország belépett a II. világháborúba. A kommunista hatalomátvételt követően állandóan figyelemmel tartották, zaklatták, emiatt az 1950-es években nyugatra emigrált, Venezuelában telepedett le, ahol vasútépítő mérnökként dolgozott. 1964-ben, egy európai látogatása során hunyt el az ausztriai Linzben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dombrády Lóránd. Hadsereg és Politika Magyarországon 1938-1944 (magyar nyelven). Kossuth Könyvkiadó, 290. o. (1986) 

Források

[szerkesztés]


Elődje:
Rátz Jenő
Utódja:
Vitéz nagybaconi Nagy Vilmos