Bernardin Palaj

Bernardin Palaj
Született1894. december 2.
Shllak(wd)
Elhunyt1946
(51-52 évesen)
Shkodra
Állampolgársága
Foglalkozása
  • ferences szerzetes
  • folklorista
  • költő

Boldog Bernardin Palaj (Shllak(wd), 1894. december 2. – Shkodra, 1946. február vagy december[1]) albán ferences szerzetes, folklorista, költő. Albánia vértanúinak(wd) egyikeként Ferenc pápa 2016. november 5-én avatta boldoggá.

Életútja

[szerkesztés]

A shkodrai ferences iskola elvégzését követően 1911 szeptemberében lépett be a ferences rendbe. Ezt követően az ausztriai Salzburgban folytatta tanulmányait, majd 1916-tól élete végéig a shkodrai ferences templom orgonistája volt. 1918-ban szentelték pappá.[2] Élete során a Collegium Illyricumban tanított latin és albán nyelvet, valamint a pulti régió(wd) és a rubiki egyházközség plébánosa is volt.[3] 1923 áprilisától 1924 decemberéig Anton Harapi, Shuk Gurakuqi(wd), Ndre Mjeda és Gjergj Fishta oldalán részt vett Amet Zogu politikai ellenzékének shkodrai lapja, az Ora e Maleve (’A Hegyek Szelleme’) szerkesztésében.[4] Zogu rendőrsége 1924 végén politikai tevékenysége miatt letartóztatta, de Lazër Mjeda shkodrai érsek közbenjárására szabadlábra helyezték.[5]

Albánia olasz annexiója, a második világháború kitörése évében, 1939-ben rendőrkapitányi feladatokat vállalt a megszálló hatalom szolgálatában. Bár tisztségét 1944-ig megtartotta, 1942-től sokat betegeskedett.[6] Az 1944. novemberi kommunista hatalomátvétel után a hegyek között rejtőzött el a számonkérés elől. Az államrendőrség végül 1946-ban bukkant rá Rubikban. Letartóztatása után embertelen kínzásokat kellett végigszenvednie. Miután napokra rozsdás szögesdróttal összekötözött kézzel a cellájában hagyták, 1946 februárjában vagy decemberében – még mielőtt a perére sor kerülhetett volna – tetanuszban meghalt. A shkodrai kórház udvarán temették el.[7]

A népköztársaság börtöneiben és kivégzőosztagai előtt életét vesztett harmincnyolc római katolikus papot, köztük Bernardin Palajt, Ferenc pápa 2016. november 5-én Shkodrában Albánia vértanúinak(wd) nyilvánította, és valamennyiüket boldoggá avatta.[8] Emléknapja november 5.

Munkássága

[szerkesztés]

Az 1919 és 1934 között eltelt időszakban szenvedélyesen gyűjtötte az észak-albániai hegyvidékek népköltészeti alkotásait, a szövegeket rendszerint a Hylli i Dritës (’Hajnalcsillag’) folyóirat lapjain közölte.[9] A legrégibb és egyik legnagyobb albán hősepikai ciklust, a határvédő énekeket Donat Kurti és Palaj készítette elő kiadásra és jelentette meg Kângë kreshnikësh dhe legenda címen 1937-ben.[10] A második világháború éveiben, 1942-től a hegyvidéki törzsek között végzett társadalomnéprajzi terepmunkát, a törzsi szerveződés sajátosságai mellett a jogszokások rendszerét kutatta.[11]

Költői életművének legjavát 1934 és 1941 között írta, és szintén a Hylli i Dritës hasábjain publikálta. Döntően klasszikus stílusú verseket és elégiákat szerzett, de megpróbálkozott a kisprózával is. Költeményeit a Giosuè Carducci hatásáról tanúskodó harmonikus zeneiség és érett formanyelv jellemezte. Legkedveltebb költői témája a történelmi múlt és az albán népi kultúra gazdagságának hazafias idealizálása volt.[12] Már legelső, Kukel Lapaj álnéven írott, Prej burgut të jetës (’Az élet börtönéből’) című, az ember bűnbeeséséről és a megváltásáról szóló 248 soros elégiájával nagy feltűnést keltett.[13] Mestere, Gjergj Fishta halálára egy 1180 soros elégiát írt Kah nata e vetme (’Az éjszaka magánya felé’) címmel.[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elsie 2013 :346.; Fevziu 2016 :179., 274.
  2. ↑ Elsie 2013 :345.
  3. ↑ Elsie 2013 :345.
  4. ↑ Elsie 2013 :345.
  5. ↑ Elsie 2013 :345.
  6. ↑ Elsie 2013 :346.
  7. ↑ Elsie 2013 :346.; Fevziu 2016 :179., 274. • Korábbi forrásokban halálának körülményeiről még az olvasható, hogy halálra ítélték ugyan, de 1947. december 8-án börtönében meghalt ( Réti 2000 :236.; Elsie 2005 :152–153.; Elsie 2010 :345.).
  8. ↑ Kathleen Naab: 38 martyrs of 20th-century Albania declared blessed. Zenit – The World seen from Rome (2016. november 8.) (Hozzáférés: 2019. november 21.) • Martyrs killed in odium fidei under communist regimes in eastern Europe. newsaints.faithweb.com (Hozzáférés: 2019. november 30.) arch
  9. ↑ Elsie 2010 :345.; Elsie 2013 :345.
  10. ↑ Elsie 2010 :255.; Elsie 2013 :345.
  11. ↑ Elsie 2013 :346.
  12. ↑ Elsie 2005 :152.; Elsie 2013 :345–346.
  13. ↑ Elsie 2005 :152.
  14. ↑ Elsie 2005 :152.; Elsie 2010 :345.; Elsie 2013 :346.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740