Brassópojána

Brassópojána
Közigazgatás
TelepülésBrassó
Alapítás ideje1895
Irányítószám500001
Népesség
Teljes népesség274 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség57,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1020 m
Terület4,74 km²
Távolság a központtól12 km
Elhelyezkedése
Brassópojána (Brassó környék)
Brassópojána
Brassópojána
Pozíció Brassó környék térképén
é. sz. 45° 35′ 45″, k. h. 25° 33′ 15″45.595833°N 25.554167°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 45″, k. h. 25° 33′ 15″45.595833°N 25.554167°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassópojána témájú médiaállományokat.

Brassópojána (románul: Poiana Brașov, németül: Schulerau), köznapi nevén Pojána (Poiana) Románia egyik legjelentősebb téli üdülőközpontja. Brassótól 12 kilométerre, a Keresztényhavas északi lábánál fekszik. Közigazgatásilag Brassó városnegyedeként tartják számon, állandó lakossága 2011-ben 386 fő volt.

Brassópojána a Románia területén elsőként alapított hegyi üdülő, és az 1950-es évektől máig az ország legnagyobb, legfejlettebb, legnépszerűbb és legdrágább téli üdülőközpontja. Területén nyolc sípálya van, melyek összesen 24 kilométert tesznek ki; ezeket hét sífelvonó látja el. A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, siklórepülésre, lovaglásra. Az ózondús hegyi levegőt neuraszténia, kimerültség és légúti betegségek kezelésére ajánlják.

A helyet a 14. század végén kezdték legeltetésre használni a keresztényfalvi román gazdák, majd a 15. század elején Brassó birtokába került. A 16. században mind Brassópojána, mind a Keresztényhavas a brassói szász líceum tulajdonát képezte, és idővel a városiak kedvelt kirándulóhelye lett. Maga az üdülőtelep a 20. század első évtizedeiben alakult ki, a természetjárás és a síelés térnyerésének köszönhetően. Síelőket legelőször 1895-ben említenek, a következő évtizedekben megjelentek az első épületek, az 1930-as évekre pedig már több turistaház, vendéglő, nyaraló, lakóház volt itt. Az 1950-es években átadott modern létesítmények nemzetközi szintűvé emelték az üdülőt, az 1960-as években pedig elkészült a Brassópojánát és Brassót összekötő országút, mely újabb lökést adott a fejlődésnek.

Maga a telep – a szállodák, panziók, létesítmények legtöbbje – egy kisebb medencében, az úgynevezett Felsőpojánán helyezkedik el. Ettől északra helyezkedik el a nagyrészt beépítetlen Alsópojána medencéje, délre pedig a sípályák.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A román poiană szláv eredetű szó, mely erdei tisztást jelent.[1] Ennélfogva a Poiana Brașov jelentése Brassó-tisztás. A magyar név a poiană fonetikus átírásából származik, és már a 15. században Polyánként ismerték a helyet.[2] Latin nyelvű okmányokban Pratum Walachorum, vagyis Oláhok rétje, ugyanis már a középkortól román pásztorok használták legelőként a helyet.[3]

Egyéb román elnevezései Poiana Soareului (Nap tisztása),[4] Poiana Postăvarului (Keresztényhavas tisztása),[5] 1950 és 1960 között pedig Poiana Stalin (Sztálin-tisztás; ugyanebben az időszakban Brassót Orașul Stalin-ként, vagyis Sztálinvárosként ismerték).[6]

A német elnevezés (Schulerau, vagyis Diák-berek) a Keresztényhavas német nevéből ered – Schuler[gebirge], azaz Diák[havas], mivel egykoron a hegy és környéke az 1541-ben alapított brassói német tannyelvű líceum tulajdonjoga volt (lásd a Története fejezetet). Az au gyakori német földrajzi utótag „berek, vízparti terület, árterület, sziget” jelentéssel.[7] A német név hatására a 20. századig magyarul is gyakran Schuler-rétnek nevezték.[8]

Földrajz

[szerkesztés]

Fekvése

[szerkesztés]

Románia központi részén, a Kárpátkanyarhoz tartozó Barcasági-hegyekben helyezkedik el, Brassó városától délnyugatra. Távolsága Brassó központjától légvonalban 6, országúton 12 kilométer. Távolsága a tőle nyugatra fekvő Barcarozsnyótól 9 kilométer.[9] Autóval mind Brassó, mind Barcarozsnyó irányából a DN1E főúton közelíthető meg. Brassóval autóbuszjárat köti össze.

Brassópojána területe – a hozzá tartozó sípályákkal együtt – 474,20 hektár.[10] Tengerszint feletti magasságaként általában 1020,[5][11] 1028[12] vagy 1030[13] métert adnak meg; ez az üdülőtelep felső részének központjára érvényes.

Az üdülőközponttól délkeletre a Keresztényhavas 1500 métert is meghaladó fő gerince magasodik, ezen alakították ki a különböző hosszúságú és nehézségű sípályákat. Az 1799 méter magas Keresztényhavas-csúcs Brassópojánától 3 kilométerre délre található.

Domborzat és geológia

[szerkesztés]

Brassópojána a Keresztényhavashoz tartozó, alacsony Pojánai-hegyek (Munții Poienii) két kisebb medencéjében fekszik. Ezek közül a délit Felsőpojánának, az északit Alsópojánának nevezik.

Felsőpojána (románul Poiana de Sus, németül Hintere Schulerau vagy Kleine Schulerau) 950–1050 méteres magasságon van. Délkeleten a Keresztényhavas fő gerincének meredek oldala magasodik, mely több mint 450 méterrel emelkedik a telep fölé. Délnyugaton az 1100 méter körüli Pisiac, a fő gerinc egyik nyúlványa határolja, nyugat felé pedig alacsonyabb vonulatok.[9] Itt található a szállodák és sportlétesítmények legtöbbje.

Ettől északra, egy erdős nyergen túl, 890–950 méteres magasságban helyezkedik el Alsópojána (románul Poiana Mare,[m 1] németül Vordere Schulerau vagy Große Schulerau), melyet nyugaton az 1000 méter körüli, bükkel borított Hosszúgerinc (Muchia Lungă, Lange Rücken) határol. A Hosszúgerinc délnyugat felé a Dosul Pleșiiben, északkelet felé pedig a Brassó felé ereszkedő Nagy-Tölgyesben (Stejerișul Mare, Große Hangestein) folytatódik.[9] Alsópojána sokáig érintetlen volt, de a 21. század elején panziókkal, szállodákkal, sőt tömbházakkal kezdték beépíteni.

A Keresztényhavast főleg késő jura kori fehér mészkő alkotja. A Pojánai-hegyek középső részén a mészkőréteget késő krétai konglomerátum borítja, melyre a lankás helyeken – így Felsőpojána és Alsópojána medencéiben is – negyedidőszaki kavics és homok rakódott.[9][14] A legutóbbi jégkorszakban a Keresztényhavas északi oldalát zárt jégtakaró borította, melynek olvadásakor Brassópojána területe mocsaras lett, ugyanis az agyagos föld nem tudta magába szívni a nedvességet. Ennek következtében nem nőtték be fák vagy bokrok; egyes részei (például az Üvegvölgy forrásának környéke) máig mocsarasok.[15]

Éghajlat

[szerkesztés]

A környék éghajlata kontinentális.[16] Brassópojánát középhegységi klíma jellemzi, rövid nyarakkal és hosszú, száraz telekkel. Télen az éghajlati viszonyok kedvezőek a téli sportok gyakorlásához, az év többi részében pedig a túrázáshoz. Az évi átlagos napfénytartam 1800 óra; a derült ég főként az őszi és a téli évszakra jellemző.[17]

Brassópojána éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)17,515,521,022,324,228,631,531,324,525,821,415,431,5
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,02,95,912,116,720,122,622,017,013,26,70,311,8
Átlaghőmérséklet (°C)−2,9−1,01,26,811,514,917,316,511,37,82,8−3,17,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−6,7−4,8−3,41,66,39,812,011,06,02,5−1,0−6,42,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)−22,2−23,0−13,0−6,2−2,43,45,03,0−1,4−6,5−15,0−28,6−28,6
Átl. csapadékmennyiség (mm)504752718212712581112665037899
Forrás: Riscuri 10–12. o. és climate-data.org


Az évi középhőmérséklet Brassópojánán 6,9 °C[m 2] (ezzel szemben Brassóban 8,5 °C, a Keresztényhavas csúcsán 0 °C); hasonló érték jellemző sok más európai téli üdülőhelyre is (például Chamonix-Mont-Blanc, Cortina d’Ampezzo vagy Zakopane). Január az év leghidegebb hónapja, a napi hőmozgás télen a legkisebb. A hőmérséklet már október közepén 0 °C alá süllyedhet, és a fagypont alatti értékek egész áprilisig kitarthatnak. Mindamellett télen a hőinverzió miatt gyakran melegebb van, mint a Brassói-medencében: ilyenkor az alacsonyabb területeket köd és pára borítja, míg Brassópojánán derült és száraz idő van.[17]

A hótakarós napok száma 93 (ezzel szemben Brassóban 63, a Keresztényhavas nagyobb magasságaiban 150–200), a hótakaró átlagos vastagsága 50 cm. A hó már októberben megérkezhet, és április közepén olvad el teljesen. Északnyugati szél az uralkodó, az átlagos szélsebesség 1,1 m/s.[16][17]

Vízrajz

[szerkesztés]
A mesterséges tó és a Miorița komplexum 1994-ben

A Pojánai-hegyek az Olt folyó vízgyűjtő területéhez tartoznak. A legtöbb patak időszakos vízjárású, vízhozamuk áprilisban a legnagyobb és nyár végén, ősz elején a legkisebb.[18]

Felsőpojána fő vízfolyása a Valea Poienii (németül Hentschelgraben), mely az üdülőközpont és az azt körülvevő magaslatok fő vízgyűjtője: a Keresztényhavas nyugati oldalán ered, majd nyugati, délnyugati irányban folytatja útját. 1950-ben az üdülő délnyugati részén közel 1 hektáros mesterséges tóvá duzzasztották, ahol úszni és csónakázni lehetett;[18] később ennek partján létesítették a Miorița komplexumot, majd 2006-ban a tó egy részét feltöltötték, és itt építették fel az Aurelius szállodát.[19]

Alsópojána nyugati részén, az Orendi-domb mellett ered az Üvegvölgy (románul Valea Sticlăriei, németül Glasergraben), mely az üdülőtől 2 kilométerre nyugatra egyesül a Valea Poieniivel. Alsópojána északkeleti szélén, az úgynevezett Kocsonyarét (Poiana Junilor, Fleischerwiese) mellett ered a Szárazvölgy (Valea Seacă, Trockenes Tal), mely a Köszörű-patakba torkollik.[18]

2011-ben egy 1,4 hektáros, 140 000 m3 térfogatú gyűjtőtavat létesítettek a Keresztényhavas oldalában, 1500 méter magasságban, mely a sípályák hóágyúihoz szolgáltatja a vizet.[20]

Flóra és fauna

[szerkesztés]

Brassópojána területét pázsitfüvek borítják, melyek közül a veres csenkesz, cérnatippan, szőrfű az uralkodó. A virágos növények közül megemlíthető a margaréta, kárpáti harangvirág, őszi kikerics, tárnics.[18]

Keleten, délkeleten a Keresztényhavas meredek oldalát borító lucfenyves határolja az üdülőt. Aljnövényzete szegényes, főleg páfrányokból, erdei madársóskából, fekete áfonyából áll. Nagyobb magasságokban a lucfenyők gyérebbek, borókával és havasi égerrel keverednek. Az irtásokon vadszeder és málna terem, egyes irtásokat havasi cirbolyafenyővel ültettek be. Nyugatra és északra elegyes erdők találhatók, melyekben keveredik a bükk, tölgy, jegenyefenyő, aljnövényzetükben pedig gyakori a kétlevelű csillagvirág, kankalin, erdei nefelejcs, erdélyi májvirág, berki szellőrózsa, ujjas keltike.[18]

Az állatok közül megemlíthető a szarvas, őz, vaddisznó, medve, farkas, róka, holló, egerészölyv,[18] a vízfolyásokban és környékükön pedig gyakori a fürge cselle és az alpesi gőte.[14] A medvék gyakran – akár nappal is – megjelennek az üdülő területén, és több ízben a sípályák berendezéseit is megrongálták.[21]

Története

[szerkesztés]

Helytörténet a 19. század végéig

[szerkesztés]

Elszigetelt, az útvonalaktól távol eső volta miatt Brassópojána területe egészen a 14. század végéig ismeretlen és feltáratlan volt.[15] A helyet legelőször a 14. század utolsó évtizedeiben kezdték legeltetésre használni a keresztényfalvi román pásztorok. Keresztényfalva területén kevés legeltetésre alkalmas hely volt, a szász falu mellett letelepedő románok folyamatosan új helyeket kellett keressenek, így jutottak el egy idő után Alsópojána tisztásáig, ahova a falutól könnyű, természetes útvonal vezetett (az úgynevezett Lexen-út). A keresztényfalviak saját tulajdonuknak tekintették a tisztást, és a Keresztényhavas nevét is ez a körülmény adta.[22]

A 15. század elején a Bolgárszegen, Brassó hegyek közé ékelődött román külvárosában lakó gazdák is felfedezték Pojánát, mikor Bolgárszegből az Oaben völgye mentén egészen a havas lábánál elterülő rétekig hajtották fel szarvasmarháikat. Itt nézeteltérésbe keveredtek a keresztényfalviakkal, hogy melyiküket illeti meg a hely. A vita évekig húzódott, mivel Brassó városi tanácsának nem sikerült olyan döntést hoznia, mely mindkét közösséget kielégítette. A peres felek végül magához Zsigmond királyhoz fordultak.[23]

Brassópojána érintetlen környéke, a távolban a Bucsecs

Zsigmond magyar király 1426 decemberétől 1427 júniusáig udvartartásával együtt Brassóban tartózkodott, hogy megszervezze a törökök elleni védelmet. Ez idő alatt meghallgatta a panaszosokat, több Brassót és a vármegyét érintő rendeletet hozott, és országgyűlést is tartott.[3] Mielőtt ítélkezett volna a pojánai legelő ügyében, úgy döntött, hogy személyesen látogatja meg a szóbanforgó helyet; ebből az alkalomból a városi tanács a Salamon-kőtől induló, lovak által is járható utat vágott az Oaben völgyének sziklás oldalába. A kirándulásra június 14-én került sor; a király végül Brassónak ítélte a helyet, a keresztényfalviaknak pedig kárpótlásul egy Törcsvár közeli legelőt adományozott.[23] A kiváltságlevél Polyánként, illetve Aw-ként említi a helyet („campum et planiciem in vulgari Hungarico Polyán, in Teutonico autem Aw nuncupatam et vocatum”, vagyis „a sík mező, melyet magyarul Polyán, németül Aw néven ismernek”); ez Brassópojána területének legelső írásos említése.[2]

Az 1000 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Pojánán a nyár túl rövid és enyhe ahhoz, hogy gabonát termesszenek, így elsősorban legeltetésre használták: a következő évszázadokban a bolgárszegi románok transzhumáló pásztorkodásának helyszíne volt, területén havasi pásztorkunyhók álltak. A legelőket év elején osztották fel, gyakran szóbeli megállapodás alapján; a béreket és illetékeket az akkori szokások határozták meg. Nyáron szarvasmarhákat, tavasszal és ősszel juhokat legeltettek. Az állatokat az Oaben folyó völgyén hajtották, a sziklába vágott „királyi utat” hamarosan elmosták az olvadások és az árvizek.[14][23]

Brassópojána következő írásos említése az 1532–1535 között keletkezett Schaffner-számlákban (Schaffner Rechnungen) található; ekkor a helyet insula vulgo Awe-ként, azaz az Awénak nevezett szigetként említik. A számlákban többek között helyi munkások fizetségét tárgyalják, akiket a városi tanács 1534 nyarán megbízott, hogy Majláth István erdélyi vajda látogatásának alkalmából javítsák ki a Salamon-kőtől induló sziklaösvényt. Majláth István 1535 augusztusában három napot töltött Pojánán családjával és barátaival a város költségén.[24]

A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. Thomas Tartler krónikás szerint V. Basarab havasalföldi fejedelem adományozta a területet a városnak; cserébe a szászok 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a Szent Miklós-templom) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem).[25] Brassó városa a Honterus által 1541-ben alapított Studium Coronense líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német Schuler (Diák) és a tisztás Schulerau (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra (ad montes ire), azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először részt vevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében (das Prellen und Hobeln der Füchse).[14][26]

Ünnepség Brassópojánán (Mișu Popp festménye)

A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a Guberniumnál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését.[27]

A legeltetés mellett a románok népi ünnepélyeket is rendeztek Pojánán. Mișu Popp 19. századi román festő egy ilyen alkalmat örökít meg egy dátumozás nélküli tájfestményén (Sărbătoare in Poiana Brașov – Ünnepség Brassópojánán).[28]

A 19. század közepén Orbán Balázs is meglátogatta a helyet; leírása szerint „[a] Pojána egy gyönyörű havasi láz (fensík), melynek nagy terjedelmű irtványain nyájak legelésznek szerteszét, harmonicus kolompzenéjükkel élénkitvén a lakatlan vidék egyhanguságát. A Pojána tulsó felén a Keresztyénhavasnak roppant bérczóriásai emelkednek aljuktól tetejökig ős fenyves erdők végtelen tömegétől boritva, melyeknek sötétje a Pojána világos zöld réteivel oly élénk ellentétben tünik fel. (...) Nincs vászon, a mely e roppant terjedelmű s nagyszerűségben páratlan láttért magára fogadhatná; nincs ecset, a mely azt oda varázsolni tudná; hogyan akarhatnám hát én azt szavakkal lefesteni?” Alsópojánát (vagy annak egy részét) Orbán Pojána Lubrinkának nevezi, mely „a brassai mészárosok legelőhelye”, Felsőpojánát pedig Pojána Jencselnek. Megjegyzi, hogy a keresztényhavasi kirándulás a brassóiak egyik kedvenc időtöltése.[29]

1871-ben Johann Gött kérésére a brassói városi tanács elrendelte a Salamon-kőt és Brassópojánát összekötő Oaben-völgyi sziklaösvény kiszélesítését; a munkálatokat 1872-ben kezdte a hadsereg hegyivadász-alakulata. A középkortól egészen az 1960-as évekig az Oaben-völgy volt Brassópojána fő megközelítési útvonala; egy másik, sokkal hosszabb út a Nagy-tölgyes gerincén kanyargott.[11][30] 1876-ban Maetz Károly királyi mérnök részletes térképet készített a pojánai legelők felosztásáról.[31]

Az üdülő kialakulása

[szerkesztés]

Brassópojána üdülőtelepe a természetjárás és a síelés térnyerésének következményeként alakult ki, mely szabadidős tevékenységek a 19. század második felében lettek népszerűek Európában. Julius Römer brassói szász botanikus 1873-ban alapította meg a Siebenbürgische Alpenvereint (Erdélyi Hegymászó Egyesület), mely 1881-ben beleolvadt a Siebenbürgischer Karpatenvereinbe (SKV, Erdélyi Kárpátok Egyesület), annak brassói szakosztályaként. 1883-ban az SKV menedékházat épített a Keresztényhavason; ebből az alkalomból a csúcsra vezető ösvényeket is rendbetették, és a túrázások mind rendszeresebbek lettek. 1895-ben említik az első síelőket, és ezt az évet tekintik az üdülőtelep alapítási évének.[32]

1906-ban készültek el az első sípályák, és hivatalosan is elismerték mint téli üdülőhelyet. A Kronstädter Schiverein síegylet, mely korábban a Postaréten és a Rakodó-völgyben gyakorolt, a Pojánára költözött. 1907-ben Alsópojánán felavatták a mai Románia területének első síkunyhóját (a jelenlegi Hotel Căprioara helyén), majd 1910-ben egy második, háromszobás menedéket. Az első hivatalos pojánai síversenyt 1909. február 14-én rendezték a Brassópojána–Nagy-függő-kő–Postarét útvonalon, az első három helyezett sorrendben Kurt Seewaldt, Willi Vogt és Emil von Bömches volt.[4][32][33] Az 1910-es években síugrósáncokat építettek az alsópojánai Orendi és a felsőpojánai Idiotenhügel dombokon;[m 3] utóbbin 1914-ben Fr. Ganzert 13,5 méteres eredményt ért el.[33]

1940 körül

Az első világháború után Erdély – és így Brassó is – Románia része lett. Gustav Philippi, az SKV elnöke új épületek és létesítmények létrehozását szorgalmazta, mivel úgy vélte, hogy a háború befejeztével ugrásszerűen fog nőni a turisták száma: „Hamarosan Brassót sokkal több ember fogja meglátogatni. (...) A mi egyesületünk feladata a hegyek megnyitása új utak és turistaházak építése által.”[34]

1919-ben a síegylet keretén belül elsősegélynyújtó csoportot alapítottak, a mai hegyimentők előfutárát.[33] 1924-ben Albert Schuller városi főépítész tervei szerint felépült az SKV Höhenheim turistaháza (a jelenlegi Hotel Ruia helyén), melyet Brassópojána első szállodájának tekintenek.[11] Az 1930-as évek közepén Pojána gazdag brassóiak nyaralóiból, az SKV-turistaházból és két-három vendéglőből állt, elkészültek az első kiépített sípályák, és itt volt a román cserkészek impozáns épülete is.[14][35] Az első lakóház 1933-ban épült, és Radu Scârneci későbbi síbajnok volt Brassópojána legelső állandó lakosa.[4]

Az üdülő fejlődésének a Román Cserkészszövetség által rendezett 1936-os nemzetközi dzsembori adta a következő lökést, melyen mintegy ötezer cserkész vett részt, és maga II. Károly román király is jelen volt. Ebből az alkalomból bevezették az elektromos áramot és a vizet a településre, az Oaben-völgyi ösvényt pedig ismét kiszélesítették, autók számára is járhatóvá téve. Megszervezték a tömegközlekedést is: a felújított úton 10–12 férőhelyes, lánctalpas, nyitott teherautók szállították a turistákat. A városból mind több ember költözött ide; magánházak épültek, az állandó lakosság pedig nőtt.[4][36]

Az Encián folyóirat egy 1939-es száma szerint „az utóbbi évben a Pojána nagyon népes lett, főleg a vendéglők környéke, amelyek megfelelően rendesek és drágák. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük a nagy forgalmat. Mert hiszen egy-egy szép vasárnapon egész divatbemutató vonul fel «kirándulni», aztán ellepik a kocsmákat. A vadonatúj turistaruhával, bakancsokkal, lengőtollas tiroli kalappal a jó brassóiak először a Pojánában csodáltatják meg magukat.”[11]

A kommunista hatalomátvétel után, 1948-ban a nyaralókat és turistaházakat államosították, és az ONT (Nemzeti Turisztikai Hivatal) üdülőiként kezdték használni.[5] A lakóházakat – egy kivételével – mind lebontották; az egyetlen fennmaradt magánház a Scârneci család 1933-ban épült otthona, mely ma is áll[4] (str. Poiana lui Stechil 16).

1950 és 1960 között az üdülőt Poiana Stalinnak (Sztálin-tisztás) nevezték. Az Idiotenhügel dombon egy hatalmas fatábla viselte Sztálin képmását. A táblát egy idő után eltávolították; egyes visszaemlékezések szerint egy vihar döntötte le.[37]

A modern üdülőközpont

[szerkesztés]

Két eseménynek köszönhető, hogy Brassópojána nemzetközi szintű üdülőhellyé vált: az egyik az 1951-ben rendezett IX. téli egyetemi világjátékok, melynek alkalmából modern létesítményeket építettek, a másik pedig a Brassó–Brassópojána-országút 1964-es megnyitása.

1950 júliusában nagyméretű építkezésbe kezdtek, hogy Brassópojánát – akkori nevén Poiana Stalint – előkészítsék az 1951-es diákolimpiára. Felújították a sípályákat, sportlétesítményeket építettek (többek között két síugrósáncot, egy 1640 méter hosszú bobpályát és egy 3000 férőhelyes jégpályát), és átadták a 350 ágyas Hotel Poiana szállodát, melyben a versenyek résztvevőit helyezték el. A síelőknek egy 2600 méter hosszú drótkötélpályás felvonó állt rendelkezésükre, az ország legelső sífelvonója; az üdülő délnyugati részén pedig létrehozták a közel 1 hektáros mesterséges tavat. A munkálatokat 1951 első napjaiban fejezték be, és a január 28. és február 7. között megrendezett diákolimpián 23 nemzet 415 diákja vett részt.[5][6]

Pojána a völgyben, télen

Több létesítménynek tragikus vége lett: a Hotel Poiana 1952 januárjában leégett (mivel nagyrészt fából épült, az alapzat kivételével teljes egészében megsemmisült), a bobpályát bezárták a sorozatos balesetek miatt, a sífelvonó pedig 1966-ban leszakadt, több tucat áldozatot követelve.[38] A hivatalos változat alapján a szálloda egy ott felejtett vasaló miatt gyúlt fel,[39] bár egyes híresztelések szerint korrupt hivatalnokok okozták a tüzet, hogy eltüntessék az általuk elkövetett sikkasztások nyomait. Több személyt letartóztattak, de a vizsgálat eredményét sosem hozták nyilvánosságra.[40]

Mindezek ellenére a telep töretlenül fejlődött: 1958-ban a Hotel Poianát újraépítették Hotel Sport néven, és további két szállodát (Poiana és Bradul) emeltek.[31] Hétvégente akár tízezer turista is felkereste az üdülőt.[5] Brassópojána keleti részén kőfejtőt létesítettek (ezt mára már elhagyták, mint ahogy a mellette létesített síugrósáncokat is), ahonnan építőanyagot nyertek a szállodákhoz és egyéb épületekhez.[41]

A telep fejlődésével időszerű lett egy modern autóút építése az Oaben-völgyi keskeny és meredek földút helyett, és 1960-ban a brassói városháza elrendelte egy új út építését. Három különböző tervet nyújtottak be az útvonalat illetően; a harmadik változat, melyet végül elfogadtak, a Postarét környékéről indult a Warthe-domb felé, és a Nagy-tölgyes gerince mentén kanyargott, egy régi szekérutat követve. Ehhez nem volt szükség házak lebontására, nem tételezett fel bonyolult építészeti megvalósításokat, és a panorámák miatt turisztikai szempontból is értékes volt. A munkálatok 1962 utolsó negyedében kezdődtek, magát az utat pedig 1963 őszén kezdték építeni, és 1964. december 19-én avatta fel Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Kommunista Párt főtitkára. 1965-ben elkészültek a töltések, védőkorlátok és a vízelvezető rendszer. 1966-ban az utat egy további 1,8 kilométeres szakasszal hosszabbították, és teljes egészében leaszfaltozták.[36][38]

Az út elkészültével Brassópojána ugrásszerű fejlődésnek indult. Az 1970-es évek elején már öt szálloda,[12] az 1980-as évek elején pedig tíz szálloda és tucatnyi panzió működött, összesen több mint 2500 férőhellyel.[31] Sportpályákat, úszómedencét, új sípályákat és sífelvonókat építettek; orvosi rendelő, rendőrség („milícia”), postahivatal, óvoda, vadaspark, könyvtár, bevásárlóközpont, diszkó nyílt[42] (ezek közül ma már csak a rendőrőrs működik). Pojánát számos külföldi turista látogatta, főleg németek, franciák, belgák, skandinávok. A külföldiek számára külön üzleteket („shop”-okat) és diszkókat tartottak fenn, ahol csak valutával lehetett fizetni (a kommunizmus alatt a román állampolgárok nem birtokolhattak törvényesen valutát).[39]

Az 1989-es rendszerváltás további lendületet adott a fejlesztéseknek: számos új panzió, villa, üdülőház épült, új utcákat hoztak létre, a sípályákat és a hozzájuk tartozó felszereléseket pedig európai szintre emelték.[37] Az 1990-es évek végén felépült ortodox temploma és kolostora.

2004-ben itt tartották a NATO védelmi minisztereinek megbeszélését.[43] 2013. február 17. és 22. között itt rendezték a XI. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál egyes versenyszámait (alpesisí, műkorcsolya, gyorskorcsolya) és záróünnepségét. Ebből az alkalomból felújították és kibővítették a síterületet, és egy új korcsolyapályát építettek.[20][44]

Leírása

[szerkesztés]

A legtöbb szálloda, villa, sportlétesítmény Felsőpojánán található. Az épületek legtöbbje modern, a hegyi üdülőkre jellemző stílusban épült. Kevés utcája van, a szállodák és panziók erdősávok által elválasztott kisebb tisztásokon helyezkednek el, így is erősítve a hegyi üdülői hangulatot. A telep központjának a mesterséges tó („Miorița-tó”) környékét tekintik (templom, rendőrség, buszmegálló); főutcája a str. Poiana Soarelui.[42]

A templom

A nagy hotelek főként az említett központtól északnyugatra és délkeletre helyezkednek el; északkelet felé kisebb szállodák és panziók épültek. A sípályák, sífelvonók és egyéb sportlétesítmények az üdülő déli részén vannak; a keleti tisztásokon voltak egykoron a síugrósáncok.[41][42]

Alsópojána területe nagyrészt beépítetlen, bár 2000 után több nagyszabású épületet – parkolóházat, sőt egy 2,5 hektáros panelnegyedet – is építettek.[45]

Látnivalók

[szerkesztés]

Az üdülőtelep területén az egyetlen jelentősebb látnivaló a Keresztelő Szent János ortodox fatemplom és kolostor. 1997–1999 között építették a máramarosi templomokéra emlékeztető stílusban, harangtornya nyugati oldalán található. A kolostor cellái az alagsorban vannak, 2010-ben négy szerzetes lakott itt.[46]

A Bradul (Fenyő) sípálya mellett látható Liviu Cornel Babeș antikommunista mártír emlékműve. Babeș a kommunista rendszer elleni tiltakozásként 1989 márciusában ezen a helyen felgyújtotta magát, és néhány órával később meghalt. Az eseménynek több külföldi turista is szemtanúja volt, így a nemzetközi közvélemény is értesült az esetről.[47]

Népesség

[szerkesztés]

2011-ben 386 lakosa volt, ez Brassó lakosságának 0,15 százaléka. 328 fő vallotta magát románnak, 18 magyarnak, 5 németnek; 35 más nemzetiségű, vagy nem nyilatkozott.[48] A népesség növekedik, ám öregszik.

Évszám Népesség 0–14 éves 15–59 éves 60+ éves Férfi Nő
2002 350 52 281 17 174 176
2011 386 44 296 46

Forrás: Strategie 19. és 33. o.

Közlekedés

[szerkesztés]

Maga az üdülőtelep gyalogosan könnyen, egy óra alatt bejárható.[42] Brassóval és Barcarozsnyóval a DN1E másodrendű főút köti össze, vasúti összeköttetés nincs. Brassóból a 20-as jelzésű autóbusz 20 percenként indul Pojána irányába, végmegállója a telep központjában van.[49]

Felsőpojánán 800 parkolóhely áll rendelkezésre. 2017-ben felavattak egy 400-nál is több férőhelyes parkolóházat Alsópojánán – innen autóbuszok viszik a turistákat a sípályákig –, azonban az autósok alig használják.[50]

Turizmus

[szerkesztés]

Brassópojána a Románia területén elsőként alapított hegyi üdülő,[51] és az 1950-es évektől máig az ország legnagyobb, legfejlettebb, legnépszerűbb és legdrágább téli üdülőközpontja.[52][53] A 2010-es évek közepén a téli szezonban havonta átlagosan 80 000 turista látogatta meg,[54] és havi félmillió lesiklást tartottak számon.[55] A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, siklórepülésre, lovaglásra. Az ózondús hegyi levegőt neuraszténia, kimerültség és légúti betegségek kezelésére ajánlják.

Síelés

[szerkesztés]
Síelők

Az első épített sípályákat az 1930-as években létesítették: 1936-ban létrehozták a Drumul Familial (Családi út), 1937-ben a Sulinar, 1938-ban a Drumul Roșu (Vörös út), 1939-ben a Stechil-rét–Bolgárszeg pályákat. Jelenleg hét karbantartott pálya van, melyek – variánsokkal együtt – összesen több mint 20 kilométert tesznek ki. A sípályák neveinek nincs meghonosodott magyar változata.

Karbantartott sípályák

[szerkesztés]
  • Stadion – a telep legrövidebb és legkönnyebb pályája; főleg gyerekek használják, akik itt sajátítják el a síelés, hódeszkázás és a sílift használatának alapjait.[56]
  • Bradul – a hasonló nevű szálloda mellett létesített, könnyű, 430 méter hosszú pálya; az egyetlen, melynek van éjszakai világítása.[57]
  • Drumul Roșu – 5,8 kilométeres hosszával a 2010-es években Románia leghosszabb sípályája; variánsai további 3 kilométert tesznek ki.[58] Neve („vörös út”) onnan ered, hogy egy korábban létesített, vörös kereszttel jelölt turistaút közelében húzódik (lásd alább). 1938-ban létesítették; már ekkor úgy tervezték a kialakítását, hogy a telepet és a Keresztényhavas-csúcsot összekötő autóút alapja legyen.[11] Népszerű, könnyű-közepes pálya. Szinte végig fenyőerdőben halad, a többi pályával ellentétben, melyek nagy nyitott térségeket szelnek át.[59]
  • Sulinar – a legrégebben létesített, máig használatban levő pálya; első változatát 1937-ben építették ki.[32] Hossza 2,82 kilométer, variánsai 2,7 kilométert tesznek ki.[58] Az egykori Cristianul Mare menedékház környékéről indul, majd a síterület keleti határát követi. Közepesen nehéz pálya néhány nehéz szakasszal (Zidul Mare, Zidul Mic), melyeket azonban meg lehet kerülni. A Kárpátok egyik legszebb pályájaként tartják számon.[59]
  • Ruia–Subteleferic – két pálya, a nehéz Ruia és a közepes Subteleferic összevonásából keletkezett.[m 4] Hossza 2,2 kilométer.[57]
  • Kanzel – a legmagasabban fekvő pálya, a hó itt olvad el a legkésőbb.[59] A csúcs közeléből indul, és a Sulinarba torkollik, hossza 800 méter.[58]
  • Lupului – az egykori Cristianul Mare menedékház környékéről indul, majd a síterület keleti határát követi, hossza 2,6 kilométer. A legnehezebb pályaként tartják számon, leghírhedtebb része az S-ul mare (Nagy S), melyet nem is nyitnak meg minden évben.[58]

Megszűnt és használaton kívüli pályák

[szerkesztés]
  • Camelia – az egykori Vila Camelia és a központ között húzódott (megközelítőleg a jelenlegi Fântânița Călugărului utca mentén), a telep legkönnyebb pályájaként tartották számon.[59] A területet beépítették.
  • Trambuline – a régi kőfejtő melletti síugrósáncokhoz tartozó pályák;[59] a területet részben beépítették, és egy aszfaltút is átszeli (str. Poiana lui Stechil).
  • Slalom Special – a telep legnagyobb átlagos meredekségű (38%) pályája volt, hossza 300 méter, éjszakai világítás és két sílift is tartozott hozzá.[59] A Tejbarlang környékéről indult, az irtás még mindig jól kivehető az erdőben.
  • Drumul Familial – egykoron a telep leghosszabb pályája (5 kilométer), könnyű pályaként tartották számon. A Römer-menedékháztól indult, és a jelenlegi sárga sávval jelölt turistautat követte a Ruja-réten és a Drester-tisztáson át a kőfejtőig.[59]

Sífelvonók

[szerkesztés]

Brassópojánán tíz drótkötélpályás felvonó működik. Ezeken kívül felvonóik voltak a megszűnt Camelia és Slalom Special pályáknak is.[59]

  • Capra Neagră – Brassópojána központjából induló és a Keresztényhavas-csúcsig, a Kanzel pálya kezdőpontjáig közlekedő kabinos felvonó. Nyáron is közlekedik.
  • Kanzel – a telep déli részén, a sportstadion közeléből induló és a Keresztényhavas-csúcsig, a Drumul Roșu kezdőpontjáig közlekedő kabinos felvonó. Nyáron is közlekedik.
  • Postăvarul Express – szintén a sportstadion közeléből induló, az egykori Cristianul Mare menedékházig, a Sulinar, Ruia–Subteleferic, Lupului kezdőpontjáig közlekedő gondola-lift.
  • Ruia, Lupului – székes felvonók.
  • Stadion, Bradul, Ruia, Subteleferic, Kanzel – síliftek.

Túrázás

[szerkesztés]

Brassópojánáról 13 jelölt gyalogos turistaút indul; ezeken kívül két további út áthalad az üdülő területén.[30][60][61]

A Keresztényhavas felé induló útvonalak

[szerkesztés]
Útjelző táblák
  • Brassópojána – Farkas-árok – Schuler-menedékház – Keresztényhavas csúcsa, az úgynevezett „vörös út”. A hegység egyik legrégebbi ismert útja, az SKV korszerűsítette az 1880-as években. Hossza 6 kilométer, szintkülönbsége 780 méter. Környékén létesítették a Drumul Roșu sípályát, mely többször keresztezi az ösvényt.
  • Brassópojána – Padina Lăutei – Schuler-menedékház, az úgynevezett „Römer-út”. A vörös úthoz hasonlóan szintén eljut a menedékházig, de a sípályáktól nyugatra, sűrű erdőben húzódik.
  • Brassópojána – Sulinar – Krukk-gerinc. A Sulinar sípálya mellett húzódik. Érinti a brassópojánai hegyimentő központot, mely az elsőként alapított ilyen létesítmény Romániában (1933).
  • Brassópojána – Tejbarlang – Krukk-gerinc. A régi kőfejtő után a meredek Schmauz-árkon kapaszkodik fel a Drester-tisztásig, majd szintvonalon halad a Tejbarlangig, utána a gerincig.

Brassó felé induló útvonalak

[szerkesztés]
  • Brassópojána – Salamon-kő, az úgynevezett „Lehmann-út”. A régi Oaben-völgyi sziklaösvény, mely fél évezreden keresztül Brassópojána fő megközelítési útvonalaként szolgált.
  • Brassópojána – Poiana Nisipului – Vizesvölgy.
  • Brassópojána – Nagy-függő-kő – Brassó (Postarét). A Oaben-völgyi ösvényhez hasonlóan a régi időktől kezdve ismert volt, de annál sokkal hosszabb; főleg szekerek használták. Közelében húzódik a DN1E főút.
  • Brassópojána – Vizesvölgy – Brassó (Rakodó-negyed).

Nyugatra, a Pojánai-hegyekbe induló útvonalak

[szerkesztés]
  • Brassópojána – Ördögárok – Cheișoara. Szinte teljes hosszában a Valea Poienii patakot követi; egyes szakaszokon a mederben kell menni, és magas vízhozamnál (például olvadásnál) nem járható.
  • Brassópojána – Poiana Aviatorilor – Barcarozsnyó.
  • Brassópojána – Lexen-út – Keresztényfalva.
  • Brassópojána – Arany-lik – Cheișoara. Vadregényes, keskeny, sűrű erdőben és sziklák mellett húzódó ösvény.
  • Brassópojána – Poiana Cerbului – Piscul Lung.

Brassópojánán áthaladó útvonalak

[szerkesztés]
  • Salamon-kő – Schuler-menedékház – Predeál, az úgynevezett „sárga út”. Keletről kerüli meg Brassópojánát, érinti a keresztényhavasi menedékházat, majd a meredek délkeleti oldalon ereszkedik Predeál felé. Télen lavinaveszély miatt nem járható.
  • Salamon-kő – Üvegvölgy – Barcarozsnyó. Hosszú de könnyű út, belőle ágazik el a bálványkői ösvény.

Egyéb sportok

[szerkesztés]
Siklóernyő

A síelés és a gyalogos túrázás mellett a környéken számos lehetőség van sportolásra:[62]

  • korcsolyázás, szánkózás
  • terepfutás, kocogás
  • kerékpározás, hegyikerékpározás
  • siklórepülés
  • lovaglás
  • célbalövés
  • atlétika, labdarúgás, röplabda, tenisz stb. az ezekre létesített pályákon
  • A 20. század második felében úszni és csónakázni is lehetett fedett medencékben, és/illetve a mesterséges tavon. Később a medencéket megszüntették, a tó egy részét pedig 2006-ban feltöltötték,[19] így ezek a lehetőségek már nem adottak.

Terápia

[szerkesztés]

Brassópojána középhegységi éghajlata a hely legfontosabb gyógyító tényezője. A fő éghajlati paraméterek egy üdítő, serkentő bioklímát eredményeznek, melyet kellemes hőmérséklet, kis hőingadozás, sok napsütés, tiszta, ózondús, negatív ionokban gazdag levegő jellemez. E természeti feltételek kedveznek a fizikailag és szellemileg kimerült szervezet felépülésének, továbbá egyes betegségek kezelésének (például légúti fertőzések, asztma, vérszegénység, pajzsmirigy-túlműködés).[62]

A kultúrában

[szerkesztés]
1971-ben kiadott román postabélyeg
  • A környéken játszódik Mihail Sebastian Accidentul című, 1940-ben kiadott regénye cselekményének nagy része[63] (magyarul Menedék címen jelent meg).[64]
  • 1964-ben itt forgatták a Dragoste la zero grade román romantikus filmet.[39]
  • 1971-ben a Román Posta 55 banis bélyeget bocsátott ki Brassópojánáról.[65]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ poiană. Dictionar Explicativ. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  2. ↑ a b szerk.: Biró Annamária: Aranka György Erdély-története. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület, 86–89. o. (2010). ISBN 9786068178097. Hozzáférés ideje: 2022. november 2. 
  3. ↑ a b Pavalache 79–80. o.
  4. ↑ a b c d e Onciu, Camelia: Cel mai vechi locuitor din Poiana Brașov. Monitorul Expres, 2014. május 23. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  5. ↑ a b c d e Epuran, Gheorghe. Țara Bârsei (román nyelven). Bukarest: Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport, 89–94. o. (1962) 
  6. ↑ a b Cristea, Irina Andreea: 65 de ani de la Jocurile Mondiale Universitare de iarnă de la Poiana Brașov. NewsBV, 2016. január 28. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  7. ↑ Maurnböck-Mosser, Ute: Zum Grundwortverzeichnis. ute.at. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  8. ↑ Bokor József (szerk.). Brassó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. február 11. 
  9. ↑ a b c d Bălteanu 8–11. o.
  10. ↑ Strategie 10. o.
  11. ↑ a b c d e Kovács 241–242. o.
  12. ↑ a b Pop, Silviu; Princz, Ștefan. Brașov – ghid turistic (román nyelven). Bukarest: Editura pentru Turism, 90–92. o. (1974) 
  13. ↑ Strategie 80. o.
  14. ↑ a b c d e Wachner 40–43. o.
  15. ↑ a b Grün, Uwe: Die Schulerau bei Kronstadt. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. október 29. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  16. ↑ a b Riscuri 10–12. o.
  17. ↑ a b c Bălteanu 12–13. o.
  18. ↑ a b c d e f Bălteanu 14–18. o.
  19. ↑ a b Lacul din Poiana Brașov. Gândul, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  20. ↑ a b Udrea și Scripcaru au inaugurat la Poiana Brașov cel mai mare domeniu schiabil din țară. Mediafax, 2011. december 26. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  21. ↑ Secelean, Sorina: Urșii din Poiana Brașov dau iama pe pârtii. Digi24, 2017. március 7. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  22. ↑ Grün, Uwe: Zur Geschichte der Schulerau bei Kronstadt (II). Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. november 4. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  23. ↑ a b c Grün, Uwe: Zur Geschichte der Schulerau bei Kronstadt (III). Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. november 12. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  24. ↑ Grün, Uwe: Zur Geschichte der Schulerau bei Kronstadt (IV). Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. december 5. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  25. ↑ Pavalache 130. és 191. o.
  26. ↑ Grün, Uwe: Die Schulerau bei Kronstadt. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. december 11. [2018. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  27. ↑ Pavalache 231. és 276. o.
  28. ↑ Popescu, Elena. Mișu Popp – reprezentant al academismului românesc. Nagyszeben: Altip, 192. o. (2007). ISBN 9789731170909 
  29. ↑ Orbán Balázs. XXI. A Keresztyén-havas, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  30. ↑ a b Wachner 44–47. o.
  31. ↑ a b c  Bălteanu 19–21. o.
  32. ↑ a b c Kovács 266–276. o.
  33. ↑ a b c Scherz, Wilhelm: Cabana Postăvarul & der SKV. karpatenwilli.com. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  34. ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 148–149. o. (2015). ISBN 9789730139532 
  35. ↑ Șuluțiu, Octav. Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Pentru Literatură și Artă ”Regele Carol II”, 135–137. o. (1937) 
  36. ↑ a b Sebastian, Dan: 50 de ani de la construirea drumului spre Poiana Brașov. NewsBV.ro, 2014. december 14. [2021. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  37. ↑ a b Albert, Christian: Ein starker Wille kann Berge versetzen. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. december 14. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  38. ↑ a b Pintili, Jana: Drumul spre Poiana Brașov a împlinit 50 de ani de la inaugurare. Agerpres, 2014. december 19. [2018. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  39. ↑ a b c Mateescu, Dan Mihai. Născut în Brașov (román nyelven). Brassó: saját kiadás, 71–99. o. (2018). ISBN 9789730270419 
  40. ↑ Profile of a city: Orașul Stalin (hangfelvétel). HU OSA 300-1-2-29787, Records of Radio Free Europe, 1953. január 14.
  41. ↑ a b Kovács 280–282. o.
  42. ↑ a b c d Bălteanu 31–37. o.
  43. ↑ Informal Meeting of Defence Ministers. North Atlantic Treaty Organization. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  44. ↑ Festivalul Olimpic de la Brașov. România Liberă, 2013. január 30. [2018. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  45. ↑ Vrânceanu, Ovidiu: Un brașovean vrea să cumpere complexul Silver Mountain la jumătate de preț. Bursa, 2017. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  46. ↑ Ianuș, Marius: O mănăstire de stațiune, dedicată duhovniciei. Lumina, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  47. ↑ Povestea martirului Liviu Babeș într-un interviu acordat de soția sa. România Liberă, 2014. március 1. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  48. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  49. ↑ Linia 20. RAT BV, 2018. április 11. (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  50. ↑ Blaj, Silvia: Spațiile verzi din Poiana Brașov, distruse de șoferii comozi. Digi 24, 2018. január 10. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  51. ↑ Balázs János. Brassó – történelmi városkalauz. Barót: Tortoma, 193–195. o. (2013). ISBN 978973899509394 
  52. ↑ Riscuri 20. o.
  53. ↑ Strategie 129. o.
  54. ↑ Vrânceanu, Ovidiu: Peste 3.000 de turiști s-au cazat în Poiana Brașov în acest weekend. Bună ziua Brașov, 2016. május 4. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  55. ↑ Scelean, Sorina: Record de turiști în Poiana Brașov. Digi24 Brașov, 2015. február 2. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  56. ↑ Pârtii Poiana Brașov. Fii Sportiv. [2018. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  57. ↑ a b Pârtii schi. Discover Poiana, 2013. január 29. [2018. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  58. ↑ a b c d Suciu, Simona: Schi la maxim în Poiana Brașov. Adevărul, 2017. január 16. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  59. ↑ a b c d e f g h Bălteanu 38–46 o.
  60. ↑ Bălteanu 72–87. o.
  61. ↑ Románia hivatalos túraútvonalai (román nyelven). Autoritatea Națională pentru Turism, 2022. december 16. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  62. ↑ a b Bălteanu 28–30. o.
  63. ↑ Onciu, Camelia: Postăvaru, prima cabană din Carpați. Monitorul Expres, 2011. december 2. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  64. ↑ Sebastian, Mihail. Menedék, ford. Domokos János, Budapest: Európa (1965) 
  65. ↑ Poiana Brasov (winter resort). colnect.com. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
Megjegyzések
  1. ↑ Alsópojánát románul eredetileg Poiana Mare-nak, azaz Nagy-tisztásnak hívják (lásd Bălteanu 10. o), ugyanis ez a nagyobbik a két medence közül. Azonban idővel a köznyelvben felcserélődtek a nevek: Felsőpojánát kezdték Poiana Mare-nak, Alsópojánát pedig Poiana Mică-nek, azaz Kis-tisztásnak nevezni. Napjainkban sok leírás, térkép, cikk ezeket a (helytelen) elnevezéseket használja.
  2. ↑ Megjegyzendő, hogy a 30 évvel korábbi Bălteanu-forrás még 5,8 ºC-ot ad meg.
  3. ↑ Az Idiotenhügel – szó szerint Hülyék dombja – német köznyelvi megnevezése a lankás terepeknek, ahol jellemzően kezdő síelők gyakorolják a sportág alapjait (lásd a Duden meghatározását). A pojánai Idiotenhügel a jelenlegi Hotel Alpin helyén volt.
  4. ↑ Egyes leírások máig két pályaként tüntetik fel, ezért hét helyett nyolc pályát listáznak.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Bălteanu: Bălteanu, Dan; Băcăințan, Nicolae. Poiana Brașov (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism (1983) 
  • ↑ Kovács: Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság (2017). ISBN 9789730258783 
  • ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355 
  • ↑ Riscuri: Ministerul Afacerilor Interne: Planul de Analiză și Acoperire a Riscurilor al Municipiului Brașov (román nyelven). isujbv.ro, 2012. június 12. [2018. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 11.)
  • ↑ Strategie: Primăria Municipiului Brașov. Strategia de dezvoltare [archivált változat] (román nyelven). brasovcity.ro (2011). Hozzáférés ideje: 2018. február 14. [archiválás ideje: 2018. április 17.] 
  • ↑ Wachner: Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch (1934) 

További információk

[szerkesztés]
  • Bălteanu, Dan; Băcăințan, Nicolae. Munții Postăvaru (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism, 7–43. o. (1980) 
  • Philippi, Maja. Kronstadt (német nyelven). Brassó: Aldus, 80–83. o. (2006). ISBN 9789737822154 
  • A sípályák térképe. brasovcity.ro. [2021. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 10.)