Budapest Sportcsarnok (BS) | |
![]() | |
Adatok | |
Elhelyezkedés | ![]() |
Építés éve | 1978–1981 |
Megnyitás ideje | 1982. február 12. |
Lebontás éve | 2000 |
Felület | parketta |
Befogadóképesség | 12 500 |
Tulajdoni viszonyok | |
Tulajdonos | Magyar Állam |
Kezelő | Népstadion és Intézményei (NSI) |
Az építkezés adatai | |
Építész | Kiss István (KÖZTI) |
Kivitelezők | 31. számú ÁÉV (generál) |
Költség | 1,7 milliárd forint (1977) |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest Sportcsarnok témájú médiaállományokat. |
A Budapest Sportcsarnok Magyarország legnagyobb fedett sportcsarnoka volt, 1982-ben nyitották meg. Tervezője Kiss István Ybl Miklós-díjas építész volt. A Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésénél, a Népstadion szomszédságában állt. A 17 évig fennálló sportlétesítmény 1999-ben három óra alatt teljesen leégett. Helyreállítása a Műegyetem szakértői szerint lehetséges lett volna.[1]
Már az 1940-es években, a Nemzeti Sportcsarnok építésekor, annak közvetlen közelében kijelölték egy nagy befogadóképességű sportcsarnok helyét. Az ötletet akkor tettek nem követték, közel 20 év telt el, hogy egy új csarnok tervei kézzelfoghatóvá váljanak.
Az 1960-as évek elején az Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) a Középülettervező Vállalattal (KÖZTI) készítette el egy 15 000 néző befogadására alkalmas sportcsarnok tanulmányterveit. Újabb évek teltek el, mire a tanulmányt kiviteli tervek követték. Az MTST ezúttal egy 12 000-es csarnok terveit készítette el Gulyás Zoltán Ybl Miklós-díjas építésszel.
Az újabb tervek kivitelezésére azonban nem került sor. Egyrészt az akkori árakon 350 millió forintra becsült költségek fedezete nem állt rendelkezésre, másrészt a magyar építőipar nem volt felkészült egy 120 m fesztávolságú tetőszerkezet kivitelézésre.
Az egyre fokozódó igények miatt nem kerülhetett le a napirendről egy nagy sportcsarnok felépítése. A mérnökök több külföldi nagyméretű csarnok tetőszerkezetét tanulmányozták, köztük a leningrádi Jubileumi Sportcsarnokét is, amely a későbbi BS mintája lett. Így a kiviteli nehézségek leküzdésében (tetőszerkezeti elemek és különleges berendezések legyártásában) szovjet segítséget vettek igénybe.
Az anyagi problémák megoldására a fővárosi üzemek a párt „sugallatára” több mint 500 millió forintot fizettek be nyereségük terhére, majd az építkezés során, társadalmi munkában körülbelül 20 000 fő, közel 113 000 órát dolgozott a kivitelezésben. Az építést kiemelt állami beruházásként végül 1724 millió forintos költségvetéssel hagyták jóvá. A Kerepesi úton az Ifjúság útjai kereszteződésnél a Hotel Stadion (ma Danubius Hotel Arena), a Hungária körúti csomópontnál pedig a Népstadion autóbusz-pályaudvar is a komplexum részeként épült meg.
1984. január 21-én tűz keletkezett a Budapest Sportcsarnok árkádja alatt, amely átterjedt az épület alagsorának néhány helyiségére. A nagy erőkkel a helyszínre érkező tűzoltóegységek a tüzet rövid időn belül eloltották. A kár több millió forint volt. [4]
1999. december 15-én hajnali 5 óra 7 perckor a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság hírközpontja négy gépjármű fecskendő, egy magasból mentő és a Tűzoltási Csoport riasztását rendelte el, mivel tüzet jeleztek a sportcsarnokból. Az intenzív tűzre utaló további jelzések miatt a hírközpont a III-as fokozatnak megfelelően további hat gépjárművet riasztott, összesen mintegy ötven tűzoltóval. Az épületben tartózkodó tizenhat főnyi személyzetet sikerült kimenteni.
A tüzet NEM a küzdőtéren rendezett karácsonyi vásárban égve felejtett gyertya okozta: Sárik Attila, a Fővárosi Főügyészség osztályvezető ügyésze elmondta: a bizonyítási eljárás nem támasztotta alá azt a gyanút, hogy a sportcsarnokban árusító J. A. Z. égve felejtett volna egy gyertyát, és így ő lenne a felelőse a tavaly december 15-én keletkezett tűzvésznek.[5]
A lángokat a tűzoltók több órás küzdelemben tudták megfékezni. Az építészeti védelem alatt álló épület szerkezete a tűz során olyan sérüléseket szenvedett el, hogy az újjáépítése nem volt lehetséges. A kárt tízmilliárd forint felettire becsülték.[6]
A romjait 2001-ben bontották el.[7]
Az építési hulladékot a Rákosrendező vasútállomás területén helyezték el, és 2025-ben került ismét a közfigyelem középpontjába, amikor a Mini-Dubaj projekt lefújása után a kormány és a főváros vitába keveredett az elszállítás felelősségéről.[8][9]
A Budapest Sportcsarnok helyén 2003-ban adták át akkori nevén a Budapest Sportarénát.