Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az M1-es autópálya, amely néhány kilométerre északra húzódik tőle. A környező települések irányából négy számjegyű, alsóbbrendű utakon érhető el: Nagyigmánd és Bőny felől a 8136-os, Tárkány felől a 8146-os, majd a 8149-es, Ács felől pedig a 8151-es úton.
Magyarországon – Erdélyt kivéve – három Bábolna, illetve Babonya nevű hely létezett (Bihar, Borsod és Komárom vármegyében). A kora középkorban mindhárom a Koppán (Katapán) nemzetség birtoka volt.[3]
A Komárom vármegyei Tolmabábolna előnevét a Koppán nemzetségTolma nevű ősapjáról, vagy egy róla elnevezett későbbi családtagról kapta.
1568-ban Biay János, Sárközy Gáspár és János, Syesy János és Dallos János kapnak rá királyi adományt.
1635-ben Bőny Péter és Siesy János halála után Valticher Márké és Szapáry Andrásé lett.
1662-ben Csajághy Gergelyt és nejét, Konkoly Borbálát iktatják be Bábolna egyes részeibe.
1696-ban báró Szapáry Péter Iványos Miklós és érdektársai ellen birtokpert folytatott, majd később egész Bábolnát megszerezték a Szapáryak.
II. József császár 1784. december 20-i rendeletében az országon belüli lótenyésztő központok felállítását sürgette, s Csekonics József (1754-1824) kőszegi születésű vértes lovassági kapitányt bízta meg a mezőhegyesi ménes megszervezésével, az országos lótenyésztés előmozdításával, s a hadsereg és Bécs város élelmezéséhez szükséges vágómarha szállítás közvetítésével.
Csekonics az Alföldön és Erdélyben összegyűjtött ökröket lábon hajtatta Bécs felé.
Az állatok lábonhajtásának nagy távolságai miatt szükség volt egy gyűjtőhelyről gondoskodni.
Erre a célra találták alkalmasnak a bécs–budai úgynevezett „Mészárosok Útja” mellett fekvő, jó legelővel rendelkező Bábolnát, amely ekkor Szapáry József tulajdona volt.
1789-ben az állam 450 000 arany forintért az állami ménesbirtok céljaira megvásárolta Bábolnát Szapáry Józseftől, s itt helyezték el a Bécsbe szánt ökrök egy részét is.
A háborús évek elmúltával megszűnt az ökörszállítás.
1789-től Bábolna mint a Mezőhegyesi ménes fióktelepe szerepelt. Csak 1806-ban önállósították, s 1816-ban kezdődött a rendszeres tenyésztés keleti vérben való lófajtákkal.
A magyar lótenyésztés a reformkor végére nemzeti üggyé vált.
1848. december 28-án közelében zajlott a bábolnai csata.
Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején a kisbéri és bábolnai ménesbirtokokat a Lótenyésztés Mekkájaként emlegették, s Európa, sőt még a Távol-Kelet, különösen Japán lótenyésztői is felkeresték, tanulmányozták.1919 nyarán román királyi csapatok vonultak be Budapest felől, és novemberig megszállva tartották a települést. A ménest elhajtották, azt teljesen újra kellett telepíteni.
1926-ban felszerelték az első telefonállomást.
Az 1930-as években felépült a község protestáns temploma.
1945. március 27-én a Bécs felé menekülő németek nyomában bevonultak a településre a szovjet csapatok.[5]
1948. december 23-án megalakult a Bábolnai Állami Gazdaság.
1958-ban Bábolnapusztából önálló községgé vált a település.
1960-ban Burgert Róbert vette át a gazdaság irányítását. Vezetése alatt gyors fejlődés indult meg a településen. Sok új lakás épült, új utcák jöttek létre. A település lakóinak száma rövid idő alatt megduplázódott.
1982-ben hévízkutatási fúrások során a település területén fúrt kutakban 44 és 52 Celsius-fokos karsztvizet találtak.
1993-ban Bábolna levált a társközségekről, önálló közigazgatásúvá lett.
1995-ben a Bábolnai Rt. a volt tisztikaszinó épületét felújította, átalakította. Itt kapott helyet egy étterem, kávéház, és egy kiállítás, mely a ménesbirtok, s a két évszázados hagyományokra visszavezethető arabló-tenyésztés történetét mutatja be.
2001. augusztus 1-jén különvált a baromfitenyésztéssel foglalkozó Bábolna Rt. és az állami tulajdonú Nemzeti Ménesbirtok Kft. Utóbbinak a feladata az 1789-es alapítás óta felhalmozott eszmei örökség továbbvitele, a kastélyegyüttes, a ménesudvar és a lóállomány megőrzése.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,9%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,7% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,1%, református 9,5%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 17,8% (29% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 89,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,5% németnek, 0,3% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% lengyelnek, horvátnak, bolgárnak és szlováknak, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 27,4% volt római katolikus, 8,8% református, 1,4% evangélikus, 0,8% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 14,6% felekezeten kívüli (44,9% nem válaszolt).[16]
Római katolikus templomát az 1724. évi canonica visitatio már említi, de építésének ideje ismeretlen.[4]
Szapáry-kastély, melyben ma a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok központja van. A barokk stílusú kastély Bábolna legrégebbi épülete, az 1700-as években épült U alakú udvarház. A kastélyt 1810-ben újjáépítették, ekkor építették az emeleti részt, alakították ki a jelenlegi formáját. A kastély kertjében található a Shagya lószobor, a híres öreg akácfa (melyet 1710-ben ültettek), a lovarda, a lóistállók híres arab ménekkel és az Imperiál Vendégház.
Tiszti Kaszinó, amely eredetileg csárdának és fogadónak épült 1758-ban, de 1902-ben az akkori divat szerinti eklektikus stílusban tiszti kaszinónak alakították át. 1995-ben a Bábolna Rt. felújította és reprezentatív kávéházat, éttermet és különtermeket alakított ki az épületben. Itt kapott helyet a ménesbirtok történetét bemutató múzeum is, amelyben iratok, térképek, könyvek, festmények, fotók, szerszámok, használati tárgyak és oklevelek láthatóak a ménesbirtok múltjáról. Korábban a tárlat részét képezte Imperiál, valamint Ibn Galal VI csontváza is. A lovasmúzeum egyik termében a két évszázados hagyományokra visszatekintő arabló-tenyésztés történetével ismerkedhet meg a látogató. A ménesbirtok latin és német nyelvű alapító levelétől a korabeli lószerszámokig számos érdekesség várja a lovak iránt érdeklődőket. A másik terem a rekordoké, ahol a Bábolnán tenyésztett lovak által a különböző versenyeken nyert díjak láthatók. Közülük a legértékesebbek Imperial nevéhez fűződnek.
A Lovardát a napóleoni seregek dúlását (1809) követően építették. A méteres falak, a korábbi ménesbélyegzővel díszített üvegablakok, a tetőszerkezet művészi ács munkája, a kovácsoltvas csillárok és falikarok a néhány évvel ezelőtti felújítás eredményeként ma teljes pompájukban tekinthetők meg.
Kocsimúzeum a ménesudvarban
Hősök kapuja, amelyet a Lovardával szemben épített 1938-ban Pettkó-Szantner Tibor. A kapu egy Pozsony vármegyei kisváros, Modor kapujának másolata. Az átjáró falán lévő márványtáblák a '48-as szabadságharcban illetve az I. és II. világháborúban elesett bábolnai hősökre emlékeztetnek. 1968-tól a torony adott otthont a vadászmúzeumnak is, amely főleg Bábolna környékének élővilágát mutatta be. Már nem látogatható.
A Bábolnai Arborétum és Állatparkot Dr. Burgert Róbert alapította. Az 500 különböző fajú növényből 335 lombos-, valamint 156 örökzöld fa- és cserjefaj látható benne. Egyik nevezetessége az 1965-ben ültetett mamutfenyő és a mocsári ciprus.[17]
A Híres Lovak Emlékparkja elpusztult híres lovaknak állít emléket kopjafás sírhalmokkal.[18]
A 175 férőhelyes Kamaraszínházat egy lóistállóból alakították ki 1982-ben.
A bábolnai csata emlékműve az 1848. december 29-én Bábolna határában lezajlott csatának állít emléket. 1988-ban emelték.
Csekonics József császári és királyi generál főstrázsamester, a magyarországi lótenyésztés állami felvirágoztatója és a magyar állami ménestelepek megalapítója